A Jobbik kétharmados arányban számolja fel önmagát

Az ellenzékből politizáló pártokat a választók nem szokták így megbüntetni. Érdemes megvizsgálni, hogy most miért tettek így.

A radikális párt radikálisai az első sorokban harcolva edződtek és erősödtek meg. Gyurcsány Ferenc símaszkos rendőr bűnözői terelték egy alomba az addig széttöredezett szélsőségeseket. No és persze a balliberális értelmiség, amely szemérmesen félrenézett, amikor az egy szem jobboldali televízió, a Hír TV kamerái bemutatták, hogyan csépelik viperákkal, kardlapokkal és lövik gumilövedékes puskákkal a békés megemlékezők százait.

A szocialista párt prominensei, Gyurcsánnyal az élükön, büszke hadvezérként dicsérték a szakszerű rendteremtést. Közben a szocik értelmiségi holdudvara elborult agyú, dühöngő huligánoknak állította be a hazugságokkal megnyert választás után utcára vonuló tízezreket. És talán arra is sokan emlékeznek, hogyan szakértettek akkoriban a balliberális a szakértők a balliberális Nap-keltében. Arról beszéltek, hogy a Fidesz fizette a tüntetőket. A hangos kisebbséget.

A komplett baloldali-balliberális sajtó szélsőségesen független-objektív újságírói egytől egyig elkeseredésüknek adtak hangot amiatt, hogy a trágárság eluralta a közbeszédet. És hogy az utcán csúnyákat kiabálnak a haladó européer, nyugatos reformer miniszterelnökre. A demokraták demokratájára. Ez a magatartás váltotta ki a dühödt dacot.

Azt a dühödt dacot, amely a radikálisokat a Jobbikba vagy a Jobbik közelébe terelte.

Ma persze ugyanők – a balliberális értelmiség levitézlett újságírói – dühtől és gyűlölettől eltorzult arccal, vicsorogva, vörös fejjel skandálják, hogy bajszos sz…r, és hogy Orbán egy g…ci, s közben örömtől kipirult arccal drukkolnak a pár száz fős, füstbombákat, üvegeket és köveket hajigáló, rendőrökkel lökdösődő csőcseléknek.

„A hangos kisebbségnek.” Percről percre tudósításokban biztatják az olvasóikat a „rezsim” megdöntésére. És ugyanők, a ballib újságírók és a ballib értelmiség most már tagadják, hogy haladó européernek hívták a rendőrterrort vezénylőt, hogy nyugatos reformernek nevezték a Rómájának lángjában gyönyörködő hibbant Nérót. Velük, a szemérmesen félrenézőkkel, a hazugokkal, a Gyurcsányt féltőkkel, a Gyurcsányt mentegetőkkel és magával Gyurcsánnyal kötött most békét a Jobbik. Megnemtámadási szerződést. Szövetséget.

„Ügyek mentén” összefogást. Összefogást… A párt értelmisége (vagy mije) is ugyanígy tett. Legutóbb például a Jobbik majálisán, a párt sátrában beszélgetett egymással a pártalapítvány pénzéből működtetett Alfahír főmunkatársa a szélsőbaloldali Para-Kovács Imrével. Nem vitatkoztak. Ugyan. Egyetértettek. Szinte mindenben. Hont András, Havas Henrik és Verebes István ugyan nem ment el a Sallernek elnevezett műsor élőben közvetített felvételére, de a három balliberális agymosó is állandó részt vevője a jobbikos N1TV-n futó közéleti hőbörgésnek.

De az úgyszintén jobbikos Zsúrpubin is állandó rovata van egy ősrégi Heti Hetes-tagnak. Kéri László ott írja meg hétről hétre a tutit.

Ma egykori kínzói, egykori gyalázói karjaiba bújik a Jobbik. Már őket fizeti a párt. Egykori fasisztázóik, nácizóik és antiszemitázóik karjaiban pihegnek, s ott lelnek megnyugvást. Nem olcsó mulatság.

A Heti Hetes egykori sztárjai – Havas, Para-Kovács, Kéri, Verebes – biztosan megkérik az árát a heti öleléseknek. De az állítólag csődben lévő Jobbik nem sajnálja a pénzt az ilyen úri huncutságokra.

Nem érdekli már őket, hogy ki és mennyiért népszerűsíti/ölelgeti a lelkét vesztett Jobbikot. Csak ölelgesse őket valaki. Bárki. A párt elbizonytalanodott szimpatizánsait viszont a jelek szerint nagyon is foglalkoztatja, hogy kikkel haverkodnak, kikkel sörözgetnek és kikkel akarnak összefogni a Jobbik vezetői és újságírói.

A Jobbik-szavazók nagy része eltűnt. Elpárolgott. Eltűnt. Még pár hónap és a párt láthatatlan lesz. A politika süllyesztőjében végzi. Oda kerül, ahol Dávid Ibolya, Debreczeni József, Giczy György és a többi egykori jobboldali áruló van. Ott is van a helye.