A családvédelmi akcióterv az utolsó figyelmeztetés

Nyolcvannyolcezer – ennyi gyerek nem született volna meg, ha a 2010-es népesedési folyamatok változatlanul folytak volna tovább.

A gyerekek játékos formában is tanulhatnak felelős döntésekről Fotó: Mirkó István

Nyolcvannyolcezer – ennyi gyerek nem született volna meg, ha a 2010-es népesedési folyamatok változatlanul folytak volna tovább. Az elmúlt esztendők legfontosabb demográfiai változása, hogy a száz szülőképes korú nőre jutó gyerekszám a korábbi évek folyamatos csökkenését követően újra emelkedésnek indult. Míg ugyanis 2011-re a teljes termékenységi arányszám 1,23-ra zuhant, hat esztendő elteltével ez az érték 1,5-re nőtt. Ez azt jelenti, hogy korábban száz nőnek 123 gyermeke született, majd már 150. Ez a – látszólag kis, de annál fontosabb – növekedés pedig nyolcvannyolcezer életet jelentett.

Ebből a perspektívából érdemes nézni azt is, hogy mindezek ellenére az elmúlt években sem állt meg a népesség fogyása. Számszerűen ugyanis sajnos nem született több gyermek évente – csak a születésszám nagyobb mértékű csökkenése fékeződött. Ez azonban nem egyszerű „csak”: demográfiailag negatív folyamatokat megállítani is rendkívül nagy eredménynek számít.

A legfrissebb, Kopp Mária nyomdokain végzett felmérések szerint a fiatalok átlagosan két és fél, magyarán legalább két vagy három gyermeket szeretnének. Ez statisztikailag még a korábbi hasonló felmérésekhez viszonyítva is kicsivel nagyobb szám, ami a mai korszellem közepette nagyon árulkodó: semmi nincs veszve Magyarországon, ha a fiatalok sok gyereket szeretnének.

Sokatmondó azonban, hogy amikor az egyetemistákat megkérdezték, mi az oka annak, hogy e vágyott utódok nem születnek meg, nem az anyagiakat tették az első helyre. A fő probléma, hogy a fiatalok nem találnak megfelelő, stabil párkapcsolatot, a második helyen az jelenik meg, hogy félnek a szülői szereptől, és csak harmadikként kerül elő a pénzkérdés. Noha az első két problémán kormányzati szinten nehéz segíteni, az állami támogatások hatására megjövő családalapítási, gyermekvállalási kedv ezen is javíthat. Ha egyre több a jó példa valaki körül, ha sok barátnál, ismerősnél születik egy, két, majd több gyermek, az neki is követendő mintát jelenthet – még akkor is, ha a széteső családokat látva nem is ezt hozza otthonról.

A júliusban életbe lépő családvédelmi akcióterv mindenesetre utolsó figyelmeztetés. Fontos jelzés, hogy az anyagiakon (a fent említett harmadik szemponton) semmi nem múlhat. Az akcióterv nyújtotta támogatásoknál bőkezűbben gyakorlatilag nem lehet ösztönözni a családokat, a gyerekvállalást. Ha egy férfi és egy nő ma összeköti az életét, az állam kínálta milliókból – sőt nyugodtan lehet mondani: tízmil­liókból – nem csak otthont tudnak teremteni. A hungarikumnak számító babaváró támogatással ugyanis lényegében bármilyen feltételt meg tudnak valósítani már közös életük legelején: legyen az autó, egy családi vállalkozás elindítása vagy éppen a korábbi adósság rendezése a tiszta laphoz.

A csokot eddig felvevő családok a beszámolók szerint több mint ötvenezer gyermek születését vállalták a támogatás felvételekor. A családvédelmi akcióterv lehetőségei iránt már most érdeklődő több tízezer családdal ez a szám nagyságrendileg megugorhat. Ráadásul a tavalyi adatok szerint többen jöttek haza, mint amennyien külföldre mentek. S mivel a visszaköltözők többsége házas, nincs kizárva, hogy a hazai családtámogatási lehetőségek is komoly motivációt jelentettek nekik.

Ez a nyolcvannyolcezer élet a 2010 után elkezdődő családbarát kormányzás legfontosabb visszaigazolása. Ők annak a bizonyítékai, hogy a korábban jellemző „úgysem lehet semmit tenni” típusú mentalitással szemben igenis érdemes kormányzati szinten gondolkozni és tenni, érdemes és szükséges könnyíteni a családok helyzetén, lehetőségein, és támogatni a gyermeket vállaló fiatalok boldogulását. Tíz éve a családpolitika annyit jelentett, hogy a következő évben pár ezer forinttal emelik-e a családi pótlékot vagy a gyest. Amikor ma a fiatalok azon tanakodnak, vajon meg tudják-e igényelni a teljes, tízmillió forintos babaváró támogatást, demográfusok pedig nyilvános fórumokon arról értekeznek, hogy az állam milyen feltételekkel vezethetné be a főállású anyaság intézményét, hajlamosak vagyunk mindezt elfelejteni.