Ellenzéki arrogancia és gyűlöletkeltés a valóság tükrében

Miután nyilvánosságra került, hogy Trócsányi László igaz­ságügyi miniszter brüsszeli megbízatása miatt távozik beosztásából, kíváncsian vártam meglepően fiatal utódja, Varga Judit hivatalba lépését.

A leendő minisztert két héten belül kinevezhetik a tárca élére Fotó: Miniszterelnökség/Botár Gergely

Olyan kifejezések, hogy arrogancia, hogy gyűlölet, netán agresszivitás, könyörtelenség vagy intranzigencia, még véletlenül sem merültek fel egyik beszámolóban sem. Nyilván azért, mert ilyen konfliktuskereső kommunikáció egyáltalán nem volt jellemző a bizottsági meghallgatásra.

Az ATV A nap híre című műsorának vendégei viszont – érthetetlen módon – minden erejükkel azon voltak, hogy a fenti igaztalan, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő dehonesztáló jelzőkkel lehetőség szerint minél jobban befeketítsék Varga Juditot.

Tüttő Kata, az MSZP elnökségi tagja például azért nevezte arrogánsnak, mert az Európai Ügyészséghez való csatlakozást a jelölt azzal válaszolta meg, hogy ez alkotmányba ütközik, ezért Magyarország nem csatlakozik. – Ez ilyen egyszerű – tette hozzá természetesen.

Azzal kapcsolatban pedig, hogy Varga Judit járt a tranzitzónákban, ahol tapasztalata szerint mind a higiénia, mind az oktatás, mind az ott dolgozókból áradó szeretet magasan az európai átlag felett van, Tüttő úgy reagált: „Hogy lehet azt mondani, hogy szeretet van, miközben gyűlöletkampány zajlik évek óta?”

A magát rendre függetlennek beállító másik vendég, Kukorelly Endre író a pártoktól való távolságtartását tavaly például azzal demonstrálta, hogy az áprilisi parlamenti választások estéjén az eredményvárást véletlenül az MSZP bázisán szurkolta végig. Ennek ellenére azonban álszeméremből Tüttő állásfoglalását politikai megnyilvánulásnak minősítette.

Majd „független” írói nyelven ott folytatta, ahol Tüttő abbahagyta, nevezetesen azzal, hogy Varga Judit a könyörtelenség, a hajlíthatatlanság helyett sokkal többre menne, ha kedvesen beszélne, megengedően, elismerve például, hogy a kormány ezt is, azt is rosszul csinálta. Röhej.

Nyilvánvaló: nem akarnak ezek az emberek semmi mást, csak hivatalból, minden alap nélkül befeketíteni azokat a kormányzati szereplőket, akik éppen az útjukba kerülnek. Most éppen a szemlátomást briliáns képességű, kedves fiatal családanyát. Az egyik politikusként gyalázta, a másik „független” íróként „húzogatta” a fülét. Pedig akár még büszkék is lehetnének rá.

Egy-egy ilyen televíziós villanás lényegének írásos rögzítése jó alkalmat kínál arra, hogy ismételten rámutasson, még véletlenül sem szabad az ellenzék kezébe a hatalmat átengedni, mert akkor intézményesen ugyanúgy láttatnák az általuk pillanatok alatt ismét előállított szakadékmélységű rosszat jónak, ahogy most a ragyogót igyekeznek koromfeketeként feltüntetni. Hiszen a magyarok eddig velük mindig csak a rövidebbet húzták.

A szerző újságíró