Innentől kezdve – a tengerentúlon ebben semmi meglepő nincsen – minden politikus a saját oldalának gazsulál. A demokraták több esetben is zárt ajtók mögött hallgatnak meg vezető amerikai kormánytisztviselőket, akik adott esetben dacolnak a kormányzati előírással, hogy maradjanak távol a kongresszusi vizsgálatoktól. Ez ugyanis nagyon előnyös számukra abban az esetben, ha nem kerül elő a „füstölgő pisztoly” – így legalább a (nekik) fájó hiány nem kap nagy nyilvánosságot. De előnyös akkor is, ha megkerül: lehet majd a tévékamerák előtti monstre meghallgatásokat rendezni, ahogyan 1998-ban a Bill Clinton elleni (sikertelen) impeachment során is történt. Mindenesetre a demokrata képviselők – akiknek 2021 elején kivétel nélkül lejár a mandátumuk – mindenképpen elvégzik a feladatot. Hiszen a maguk részéről mindent megtesznek Trump felelősségre vonásáért, majd hátradőlhetnek: az már nem rajtuk múlik, ha az impeachment a republikánus többségű szenátusban nem vezet az elnök elítéléséhez.
Az egész történetben van egy csavar. Könnyen elképzelhető: a demokratáknak egyáltalán nem áll érdekükben Trump elmozdítása. Ha ugyanis az elnök idő előtt távozni kényszerül a Fehér Házból – úgy, ahogy Richard Nixon 1974-ben –, Mike Pence alelnök lép a helyére. Márpedig őt nehezebb lehet legyőzni a megváltozott közhangulatban, mint egy impeachmentben meghurcolt Trumpot. Csakhogy ez – ebben az esetben – egyetlen politikus problémája lesz, a demokrata elnökjelölté. Több száz képviselőjelölt társa sikeresen lovagolhatja meg a Trump-ellenes hullámot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!