Vadai Ágnes és a repülő kanapé

Vadai Ágnes, a honvédelmi tárca egykori államtitkára, a Gyurcsány-párt katonai szakértője nem tud leszállni a repülőről.

Budapest, 2019. június 4. Vadai Ágnes (DK), az Országgyûlés honvédelmi és rendészeti bizottságának alelnöke Pintér Sándor belügyminiszter éves meghallgatásán a bizottság ülésén a Parlamentben 2019. június 4-én. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

Vadai Ágnes, a honvédelmi tárca egykori államtitkára, a Gyurcsány-párt katonai szakértője nem tud leszállni a repülőről. Mármint arról a Falcon típusú szállító járműről, amelyet alapvetően katonai célokra vásárolt a honvédség, de előfordult, hogy a miniszterelnököt is szállították vele hivatalos útra. Pedig ebben nincs semmi különös, más nyugati államokban is szokás, hogy állami gépeket használnak ilyen célokra. Ilyen kategóriájú gépet használ és tart hadrendben a NATO-tagországok hadseregeinek csaknem kétharmada.

Az ilyen kategóriájú repülőgépeket valamennyi ország nemcsak katonai, hanem állami feladatok ellátására is használja a hadsereg keretein belül. Ezt sok minden indokolhatja, például a távolság, amit nem lehet egy huzamban, rövid idő alatt megtenni charterjáratokon, illetve az is, hogy manapság sajnos senki biztonságát sem lehet garantálni a terrorveszély miatt a légi járműveken, és ez különösen igaz a védett személyekre, például a magas beosztású állami vezetőkre.

A képviselő asszony most éppen azon lovagol, hogy a The New York Times állításai szerint David Cornstein amerikai nagykövet „kanapén” pihent Orbán Viktorral azon a gépen, amely Washingtonba szállította őket, ahol a magyar kormányfő Donald Trumppal találkozott. Ezzel kapcsolatban Vadai kérdésekkel fordult Benkő Tibor honvédelmi miniszterhez, és többek között azt firtatja, „általános gyakorlat-e, hogy a Honvédelmi Minisztérium a katonai szállítóeszközökön kanapékat helyez el, így gondoskodva a katonák kényelméről”?

Azt most inkább hagyjuk, hogy a demagógia ilyen szintjére miért kell lesüllyednie a képviselő asszonynak, hiszen ezt tőle már megszokhattuk. Azt viszont érdemes megvizsgálni, hogy az ellenzék miért folytatja tovább ezt a boszorkányüldözést, ha a katonai gépek használatáról van szó. Nem tanultak Demeter Márta LMP-s képviselő esetéből sem, aki nagy igyekezetében összekeverte egy katonatiszt lányát Orbán Viktor gyermekével? Mivel a „nagy leleplezéssel” nem nyilvános adatokat adott ki, hivatali visszaélés gyanújával indított ellene nyomozást a Központi Nyomozó Főügyészség.

Az ellenzéknek azonban több szempontból is fontos lehet a katonai gépek beszerzését, illetve állami célú használatát támadni. Egyrészt mindenáron az akarják sugalmazni, hogy a kormányfő urizál, vagyis az adófizetők pénzét használja a saját céljaira. A katonai gépek szerintük indokolatlan használatának sulykolása ehhez jó eszköznek tűnik, bármekkora sületlenségeket is állítanak erről. Az ezzel kapcsolatos nyilvánvaló csúsztatásokon túl a másik fontos céljuk az, hogy bagatellizálják, lejárassák a kormány minden jelentős eredményét, hogy ott üssenek nagyot, ahol éppen a legjobban mennek a dolgok, elfedve azt a rombolást és ámokfutást, amelyet az ő hatalmuk alatt élt meg az ország.

Az egyik legjelentősebb fejlődés éppen a Magyar Honvédség életében indult el az elmúlt években, ezen próbálnak tehát fogást találni, még akkor is, ha egyre izzadságszagúbb ez az igyekezet a részükről. Akik tudják, hogy a Magyar Honvédséget hogyan pusztították le a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormányok idején, azok átlátnak a szitán. A Zrínyi 2026 haderőfejlesztési programnak köszönhetően ugyanakkor most olyan évek jönnek, amelyeket nem túlzás korszerűsítési forradalomnak nevezni a honvédség életében.

Katonai körökben még sokan emlékeznek arra, hogy a szocialisták kormányzása idején a honvédség néhány levitézlett, ukrán AN–26-os szállítórepülőgéppel kínlódott, amelyekkel hol fel lehetett szállni, hol nem, még az is előfordult, hogy állami delegációknak kellett visszafordulniuk a kifutókról. Ezek a gépek ráadásul nem repülhettek bizonyos magasság felett, így komoly kockázat volt velük a szállítás a műveleti területeken. Hosszabb távra nem is lehetett velük eljutni, mert útközben le kellett szállni tankolni, és nem voltak alkalmasak arra sem, hogy elszállítsanak velük egy nagyobb létszámú alakulatot a megfelelő felszerelésekkel.

A problémát a szocialisták idején úgy próbálták orvosolni, hogy vásároltak egy használt AN–26-ost gyanús körülmények között, egy ciprusi offshore cégen keresztül, ami bizonyára jó üzletnek bizonyult néhány közreműködőnek, de nem a honvédségnek, mert később ezt a járművet is folyamatosan javítgatni kellett a sok meghibásodás miatt.

Ehhez képest az utóbbi években óriási ugrás következett be a honvédség légi szállítóképességében. Az A319-esek beszerzésével és hadrendbe állításával megtörtént az első lépés, amelynek nyomán megszűnt a korábbi kiszolgáltatott helyzet, és a Magyar Honvédség ismét a saját kezébe vehette a katonák repülőterek közötti gyors szállítását a missziós feladatokra és nemzetközi gyakorlatokra. A légi szállítóflotta könnyű, kisebb kategóriájú, többcélú szállító- és futárgéptípussal is bővült. Ezt a kategóriát képviseli a már említett Dassault Falcon típusú repülőgép. De tervezik nehézszállító, rámpás repülőgép beszerzését is.

A szocialisták idején szinte a nullával tették egyenlővé a Magyar Honvédség helikopterképességét is. A szovjet időkből megmaradt orosz forgószárnyasok üzemidejét egyre nehezebben lehetett meghosszabbítani, erre csak szintén a szocialista holdudvarhoz közel álló vállalkozók segítségével volt lehetőség. Idén megérkeznek azonban az első darabok abból a tizenhat új, közepes kategóriájú, többcélú Airbus H225M típusú katonai helikopterből, amelyek beszerzéséről tavaly decemberben írtak alá szerződést.

Miközben a Gyurcsány-kormány idején, haderőreform címén a harckocsik nagy részét Iraknak, a hadrendből kivont harcjárműveket pedig szocialistákhoz közel álló hulladékkereskedőknek adták el, jövőre eljutnak Magyarországra az első tankok abból a negyvennégy Leopard 2-esből, amelyeket szintén megvásároltak a hadseregnek, és hamarosan PzH 200-es önjáró lövegből is huszonnégy kerül a honvédség kötelékébe. Ezenkívül tervezik még többek között új harcjárművek és légvédelmi rakéták beszerzését is.

Nem véletlen, hogy egyre több fiatalnak lesz szimpatikus a katonai hivatás, és jelentősen nőtt a tartalékosok száma is a honvédségnél. Míg a szocialista kormányok alatt írd és mondd összesen tizennyolc fő (!) tartalékosunk volt, most több mint 8700 ember vállalja ezt a szolgálatot. Megkezdődött a laktanyák felújítása is, és az utánpótlás erősítése érdekében két új katonai középiskola elindítását is tervezik.

Végre mi is teljesíthetünk valamit a NATO elvárásaiból, míg a szocialista kormányok idején csak nekünk voltak elvárásaink. Nagy siker például, hogy Székesfehérvárra települhet a NATO közép-európai parancsnoksága, ez a bizalom jele a szövetségeseink részéről. Talán ennek is köszönhető, hogy bizonyos ügyekben ma már merjük hallatni is a hangunkat, ha úgy kívánják az érdekeink.

Vadaiék korszaka már nem kísért, sokat teljesítünk és kevesebbet hunyászkodunk.