Ha viszont ez a logika ennyire halad, akkor az apák és fiúk (lányok) története a továbbiakban talán nem tartozik a demokratikus erkölcs tilalma alá. Ugyanis annak idején a Demokratikus Charta Kht. haladó erkölcsért felelő divíziója azt tanította, apák és fiúkozni antidemokratikus, olykor ráadásul rasszista és antiszemita is. Felvilágosult és demokratikus világban tilos emlegetni azt, hogy melyik liberális csemete melyik kommunista vezető vagy hóhér gyermeke. Mi még így emlékszünk erre, ehhez tartjuk magunkat, változott valami? Kérjük, hogy a Demokratikus Tanítóhivatal a kérdésben haladéktalanul foglaljon állást!
Az egyszerű megfejtés az, hogy ez a sunyi relativizálás volt mindig is a kommunista taktika. Vezető szt-tiszt lehet miniszterelnök, az nem vet fel erkölcsi kérdéseket, azonban egy vidéki szállodai szt-tiszt lánya meg se szólaljon. Vidéki szt-tiszt lányának lenni pont ugyanolyan morális súllyal esik latba, mint az, ha valaki a kommunista rendszer egyik érinthetetlen vezetőjének leszármazottjaként kedvezményezett és haszonélvező ugye, ha emlékezetünk nem csal, az Apró-villát egyszer a nyilasok vették el zsidó tulajdonosától, majd aztán a kommunisták azzal a lózunggal, hogy dehogy a zsidókat bántják ők, pusztán a polgári elemeket távolítják el – ebben a villában lakik ma a Kárpátok-dinasztiája.
A kommunista rendszer vezetőjének, működtetőjének lenni pont ugyanolyan súlyú, mint a vidéki párttitkár titkárnőjének lenni: mindenkire fröccsent sár. Ez a gusztustalan hazugság lapul minden posztkommunista moralizálás mögött.
Az igazságügyi miniszter nem tartozik semmilyen magyarázattal – ő maga hozta nyilvánosságra apja múltját. A posztkommunista elit tartozna ilyesmivel, de tőlük úgysem kapunk semmit soha. Talán nem is igényeljük. De arra sincs igényünk, hogy ők döntsenek arról, ki tartozik erkölcsi beszámolóval és ki nem.
A szerző a Századvég vezető kutatója
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!