Tisztesség és balítélet, avagy megtagadható-e a nemzet?

A nemzet az összetartozás megfoghatatlan, mégis létező köteléke, amely a „nem vagy egyedül” katartikus élményét, erejét adja.

Visegrd, 2019. jnius 13. Szili Katalin miniszterelnki megbzott beszdet mond az I. Krpt-medencei magyar mdiatallkoz djtad nnepsgn Visegrdon, a Hotel Silvanusban 2019. jnius 13-n. Az esemnyen klhoni magyar alkotsokat djaztak, az elismerseket a televzi, a rdi s a nyomtatott sajt kpviseli vehettk t. MTI/Kovcs Attila Fotó: MTI/Kovács Attila

A nemzet az összetartozás megfoghatatlan, mégis létező köteléke, amely a „nem vagy egyedül” katartikus élményét, erejét adja. Mint ahogyan egy családban a szülő akár élete árán is védi, óvja gyermekeit, úgy a nemzet államának mindenkori kormánya is felelősséget visel nemzete tagjaiért.

Felelősség és tisztesség – ezt hagyta veszni az önmagát baloldalinak nevező politikai elit 2004. december 5-én. Tizenöt esztendeje annak, amikor a magyar választók erről döntöttek: „Akarja-e, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy kedvezményes honosítással magyar állampolgárságot kapjon az a nem Magyarországon lakó, nem magyar állampolgár, aki magyar nemzetiségét a magyar igazolvánnyal vagy a megalkotandó törvényben meghatározott egyéb módon igazolja?”

Előtte pár hónappal, 2003 nyarán jelentette be a Magyarok Világszövetsége, hogy népszavazást kezdeményez a kettős állampolgárság megadása kérdésében. A parlament szeptemberi döntésével 2004. december 5-re írta ki a voksolást. Novemberben az akkori kormánypártok vezetői, semmibe véve a választók ezeréves gyökerű, lelki kötődését a nemzethez, szégyenletes módon úgy döntöttek, hogy a kettős állampolgárság elleni szavazásra serkentik választóikat.

Mi is történt ezen a napon?

A választópolgárok nagy tömege távolmaradásával, kisebbik része pedig szavazatával tüntetett a kormányzó elit ellen, amely magára hagyta gyermekeit. Pedig voltak, akik kiáltottak, voltunk, akik kiáltottunk, hogy ne, ne csináljátok! A Magyar Nemzet akkor azt írta, hogy a tisztesség mindig kiütközik valahogyan, az igazság előbb-utóbb mindig helyrebillen. „Fölmagasodni nem bírhatsz, de lobogsz még, szélkaszabolta magyar nyelv” – fogalmazta meg egykor Illyés Gyula, s ezt akár a becsületről is írhatta volna.

A becsületet tartva szem előtt, a Magyar Szocialista Párt társadalompolitikai tagozata minderről közleményt juttatott el az MSZP elnökségéhez, amelyben egyebek mellett a következő olvasható: „Az MSZP elnöksége által meghirdetett kategorikus NEM válasz eltér a baloldali érzelmű emberek jelentős részének véleményétől.

A vita alapján azt javasoljuk, az MSZP haladéktalanul vonuljon ki ebből a politikai küzdelemből, s hagyjon fel eddigi kampányával!

Bízza a részvételt és a döntést a választók szabad akaratára! Legyen az új üzenet: Szavazzon mindenki a lelkiismerete szerint!” Az MSZP társadalompolitikai tagozatának ügyvivő testülete, név szerint Déri Viktor, Gazsó Ferenc, Gráner Gyula, Kerényi György, Rubicsek Sándor, Sípos József és Vajda János írta alá ezt a közleményt. Géczi József és Kósa Ferenc, mindketten az MSZP parlamenti képviselői, szintén egyetértettek a nyilatkozattal. Akkor ez volt a becsület és a tisztesség, s nem utolsósorban bátorság is kellett hozzá, hogy ezt kimondják. Tisztelet és köszönet nekik.

Jómagam az Országgyűlés elnökeként szintén ezt képviseltem. Éreztem és tudtam, hogy honfitársaink, köztük a baloldaliak is érzik, tudják, mi a tét, értik és tudják, mi az, hogy nemzet. Mély meggyőződésem volt akkor is és most is az, hogy aki a nemzetét tagadja, gyökerét veszti. Így járt az akkori kormányzó elit.

Gyökértelenségük azóta is végigkíséri őket, nem kellene hát csodálkozniuk azon, hogy kisebb-nagyobb politikai formációkra szakadva azóta sem tudják a választók nagy tömegének bizalmát visszaszerezni. Az sem véletlen, hogy több jeles értelmiségi hátat fordított nekik. Aki viszont a nemzetének fordít hátat, az nem érdemel más politikai sorsot.

A nemzethez való tartozás kérdésében ez az ország soha nem volt megosztott. Akkor sem, most sem! Magyarnak lenni mindig is felemelő érzést jelentett és jelent, éljen az ember a világ bármely pontján.

A globalizmus sem szabdalhatja szét ezeket a kötelékeket, melyek erősítik az egymás iránti felelősséget. Felelősség és cselekvés! Cselekedni kell a mindennapokban. Nem csak környezetvédelmi pánikriadót kell fújni, óriási a felelősségünk a nemzeti gyökerek ápolásában, ezek megőrzésében, az új generációk számára történő átörökítésében is.

2010-ben a parlament megalkotta a törvényt az állampolgárságról, s mára már több mint 1,2 millió honfitársunk kapta meg. A nemzeti összetartozás napja lett június 4-e. Van nemzetstratégiánk, működik a Magyar Állandó Értekezlet, a Magyar Diaszpóra Tanács, nagyságrendekkel bővültek a vonatkozó támogatások. Tudjuk, hogy csak egy erős, összetartó nemzet képes együttesen küzdeni a kisebbségi jogokért, autonómiá­ért. Tudjuk, hogy a trianoni centenárium évében kiváltképp aktuális egymásba fonni a kezeket és össze kell kapaszkodni.

Márai Sándor azt írja: „A somlói borban a magyar legnemesebb tulajdonságai élnek: keleti bölcsesség, nyugati műveltség. Van benne valami Ázsia nyugalmából és Európa kíváncsiságából. Ez a legszerencsésebb keverék borban és emberben.”

Igaza van.

A szerző miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke