A szögre akasztott ország

Az elkényeztetett város ismét meg akar szabni elvet, erkölcsöt, politikát, vallást, gazdaságot.

A tárgyaló feleknek sem a fejlesztési tervekbe, sem Budapest költségvetésébe nem lesz beleszólásuk Fotó: MIrkó István

Tisztelt ellenzékiek! Ha nincsenek fesztiválok, kulturális rendezvények, bezártak a bölcsődék és az óvodák, szünetelnek a sport- és kulturális események, akkor a kényszerleállási időszakban a felsorolt intézmények fenntartása – energia, takarítás, őrzés, karbantartás stb. – akár 25-30 százalékkal olcsóbb lehet, mint a költségvetésbe beállított összeg. Ugyancsak tartalékot rejt a sokhelyütt túltuningolt logisztika, a számítógép-tobzódás, a rendszergazdák, a biztonsági rendszerek, vagy fizetett, de felesleges portálok finanszírozása. (Például sok egyéb mellett meleg-egyesületek és más csoportok, alapítványok oldalai.) Felesleges előre sírni, mert úgyis elkerülhetetlen az iparűzési adókiesés, ráadásul Budapest ennek az adófajtának kiemelt haszonélvezője, mert a nagyvállalatok központjai persze, hogy a fővárosban sorakoznak. Ebből következik – noha telepeik és üzemeik zömmel vidéken dolgoznak –, hogy az adó tetemes részét mégis Budapest nyeli le, a többieknek morzsa jut.

Mégis azt nyilatkozza a főpolgármester: „Ilyen az, amikor tények, adatok, vagyis józan megfontolás nélkül születik döntés” – mármint a magyar kormányé –, és „ilyen az, amikor a politikai szándék felülírja a józan megfontolást.” – ezt már a miniszterelnök úrnak címezi, majd ártatlanul hozzáfűzi: „Én azt tartom dolgomnak, hogy óvjam a Budapestieket a fertőzésveszélytől.”

Tisztelt Karácsony Gergely! Mennyivel jutna több – a kormány és a jobboldal beteges hibáztatása mellett is – az ön pestieket „megóvó dolgára”, ha a tavaly megkötött választási alkuk házi feladataként nem oszt ki annyi kényszerű és mihaszna tisztséget, vállpaszományt! Amikor nem a céljaik, de az érdekeik szerint tetszettek összebútorozni a Jobbiktól a DK-ig mindenkivel. Mennyivel több pénzből gazdálkodhatna ebben a helyzetben, ha nem kellene plusz öt helyettesére, azok gépkocsijára, sofőrjére vagy üzemanyagköltségére, maroktelefonjára havonta súlyos milliókat kifizetni közpénzből. És mennyivel jutna több, ha a Kálmán Olgák, a Vágó Istvánok, és más nagyszámú pártkatonák nem tartanák havonta munkától kérges tenyerüket a borsos tiszteletdíjakért önnél csakúgy, mint a többi ellenzéki polgármesternél! Mennyivel több fővárosit tudnának megóvni a fertőzésveszélytől, abból az összesen több mint ezermillió forintból, amit most a haszontalanok zsebeibe tömködnek.

Ne legyen igazam, de úgy tűnik, önök eljátszották a becsületüket, és nem kicsit: miközben lenézik az országot, aközben elvárják, hogy felnézzenek rájuk. Magam 2006-ban újságíróból váltam polgármesterré és kétharmados többséggel vezethettem Kerepes városát tizenhárom esztendeig. Életkorom miatt tavaly már nem indultam, visszatértem a betűvetéshez, de íróasztalom üveglapja alatt mindvégig ott volt egy figyelmeztető idézet Lukács evangéliumából: „Aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”

Gyanítom, a történtek után önökről ilyet már fel sem tételez a szögre akasztott ország.