A szögre akasztott ország

Az elkényeztetett város ismét meg akar szabni elvet, erkölcsöt, politikát, vallást, gazdaságot.

A tárgyaló feleknek sem a fejlesztési tervekbe, sem Budapest költségvetésébe nem lesz beleszólásuk Fotó: MIrkó István

Budapest a tavalyi önkormányzati választások óta egyfajta szuverén és felsőbbrendű lenézéssel tekint a vidéki települések, falvak népére. Teheti, hiszen születése óta neki mindenből jóval több jutott, a szemünk fénye, öltöztetjük, szépítgetjük, röviden: elfogadtuk, tudomásul vettük, hogy az ország egyetlen központi szögre, Budapestre van felakasztva. Az elkényeztetett város most – balliberális vezetés alatt – ismét meg akar szabni elvet, erkölcsöt, politikát, vallást, gazdaságot, pedig Karácsonyék – noha szeretnék – egyáltalán nem képviselik az egész Magyarországot.

A vidék most vissza is fordította a parancsoló botot, hiszen nagy általánosságban hidegen hagyta a pesti verdikt, miszerint kivérezteti a jónépet a kormány az elvont gépkocsiadóval, meg az ingyen parkolással. Ilyen évszázad a páratlan járvány verte időkben kiállt a vidék a nyavalygós ficsúrpolitika mögül, sokan a kedvelői is, mert bebizonyosodott: nem a kormány fényezi magát, helyette határozottan, következetesen teszi, amit tennie kell és amire lehetősége van. A Karácsony-féle „olcsó népszerűség és hangos önsajnálat” nem jött be, egyrészt, mert a közös felelősségvállalás alól, ha valaki, hát a fővárosi önkormányzat nem bújhat ki, másrészt a parkolóhelyek száma nem lett sem több, sem kevesebb. Csak az embereknek nem kell fizetni! (Kalmárszellemre vallott idáig is szedni a pénzt.) Ebből pedig következik: a fővárosi ellenzéki polgármesterek vagy számolni, vagy igazat mondani nem tudnak.

Ismét vert helyzetbe hadicselezték magukat, ahonnan most azzal támadnak és riogatnak, hogy nem marad forrásuk étkeztetésre, idősgondozásra, védekezésre stb. Megint adódik a kérdés, számolni, vagy igazat mondani nem tudnak, hiszen a kormány az egész ország költségvetését igazítja a járványhelyzethez, miközben Budapest és ellenzéki kerületei nem képesek megbirkózni „csöppnyi” sajátjukkal. Ugyan már!

Szögezzük le: a gyermekétkeztetést bölcsődétől iskoláig – a világon is páratlan módon – a központi költségvetés állja, csakúgy, mint az idősellátás, az egészségügyi szolgáltatás, meg a többi feladat jó részét is. Igaz, maszk-fesztiválra nem adott pénzt, de nem is az önkormányzatok dolga. Felesleges Siófoktól Zuglóig álarcot, kesztyűt vásárolni, mert a vírus nem ismer város-, vagy fővároshatárt. Ez szimpla politikai felhajtás, ráadásul ilyen célra nem is költhetnek az önkormányzatok, mert törvényesen nem tudnak vele elszámolni. Takarékoskodni kell ebben a helyzetben a dologi kiadásokkal, a beruházásokkal, röviden, szorosabb a derékszíj.

Tisztelt ellenzékiek! Ha nincsenek fesztiválok, kulturális rendezvények, bezártak a bölcsődék és az óvodák, szünetelnek a sport- és kulturális események, akkor a kényszerleállási időszakban a felsorolt intézmények fenntartása – energia, takarítás, őrzés, karbantartás stb. – akár 25-30 százalékkal olcsóbb lehet, mint a költségvetésbe beállított összeg. Ugyancsak tartalékot rejt a sokhelyütt túltuningolt logisztika, a számítógép-tobzódás, a rendszergazdák, a biztonsági rendszerek, vagy fizetett, de felesleges portálok finanszírozása. (Például sok egyéb mellett meleg-egyesületek és más csoportok, alapítványok oldalai.) Felesleges előre sírni, mert úgyis elkerülhetetlen az iparűzési adókiesés, ráadásul Budapest ennek az adófajtának kiemelt haszonélvezője, mert a nagyvállalatok központjai persze, hogy a fővárosban sorakoznak. Ebből következik – noha telepeik és üzemeik zömmel vidéken dolgoznak –, hogy az adó tetemes részét mégis Budapest nyeli le, a többieknek morzsa jut.

Mégis azt nyilatkozza a főpolgármester: „Ilyen az, amikor tények, adatok, vagyis józan megfontolás nélkül születik döntés” – mármint a magyar kormányé –, és „ilyen az, amikor a politikai szándék felülírja a józan megfontolást.” – ezt már a miniszterelnök úrnak címezi, majd ártatlanul hozzáfűzi: „Én azt tartom dolgomnak, hogy óvjam a Budapestieket a fertőzésveszélytől.”

Tisztelt Karácsony Gergely! Mennyivel jutna több – a kormány és a jobboldal beteges hibáztatása mellett is – az ön pestieket „megóvó dolgára”, ha a tavaly megkötött választási alkuk házi feladataként nem oszt ki annyi kényszerű és mihaszna tisztséget, vállpaszományt! Amikor nem a céljaik, de az érdekeik szerint tetszettek összebútorozni a Jobbiktól a DK-ig mindenkivel. Mennyivel több pénzből gazdálkodhatna ebben a helyzetben, ha nem kellene plusz öt helyettesére, azok gépkocsijára, sofőrjére vagy üzemanyagköltségére, maroktelefonjára havonta súlyos milliókat kifizetni közpénzből. És mennyivel jutna több, ha a Kálmán Olgák, a Vágó Istvánok, és más nagyszámú pártkatonák nem tartanák havonta munkától kérges tenyerüket a borsos tiszteletdíjakért önnél csakúgy, mint a többi ellenzéki polgármesternél! Mennyivel több fővárosit tudnának megóvni a fertőzésveszélytől, abból az összesen több mint ezermillió forintból, amit most a haszontalanok zsebeibe tömködnek.

Ne legyen igazam, de úgy tűnik, önök eljátszották a becsületüket, és nem kicsit: miközben lenézik az országot, aközben elvárják, hogy felnézzenek rájuk. Magam 2006-ban újságíróból váltam polgármesterré és kétharmados többséggel vezethettem Kerepes városát tizenhárom esztendeig. Életkorom miatt tavaly már nem indultam, visszatértem a betűvetéshez, de íróasztalom üveglapja alatt mindvégig ott volt egy figyelmeztető idézet Lukács evangéliumából: „Aki vezet, olyan legyen, mint aki szolgál.”

Gyanítom, a történtek után önökről ilyet már fel sem tételez a szögre akasztott ország.