Márpedig térdepelni csak Isten előtt szabad

Az indiánok jogos sérelmeik ellenére sem kérték soha, hogy bárki is térdepeljen előttük.

A protester cries while watching a demonstration on Turtle Island on Thanksgiving day during a protest against plans to pass the Dakota Access pipeline near the Standing Rock Indian Reservation, near Cannon Ball, North Dakota, U.S. November 24, 2016. REUTERS/Stephanie Keith TPX IMAGES OF THE DAY - S1AEUOTXVUAB Fotó: Stephanie Keith

„Ha egyszer zűrzavar támad körülötted és semmit sem értesz,

ülj le egy csendes sarokba, hunyd be a szemed,

és keresd meg magadban a csillagokat.”

(Indián bölcselet)

Az indiánok voltak azok, akikkel szemben bűnt követtek el a fehér rasszból mindazok, akik Euró­pából Amerika földjére érkezve erőszakkal elvették az ott élő őslakosok életterét. De az indiánok jogos sérelmeik ellenére sem kérték soha, hogy bárki is térdepeljen előttük. Sokkal inkább azért küzdöttek, hogy a hódítókkal azonos jogaik legyenek. Miután ezt elérték, megélik az újkori civilizációból következő életformákat, de konzekvensen ügyelnek arra is, hogy minél többet megtartsanak őseik szokásaiból. Ha volt is időszak az elmúlt több évszázad alatt, amikor az egyes indián csak megtűrt volt és nem egyenlő a fehérekkel, ez már csak távoli generációk elfogadhatatlan gyakorlataként létezett.

A fekete amerikaiak, a fekete bőrű rasszhoz tartozók napjaink anarchiáját gerjesztő, őrjöngő hisztériája nem csupán érthetetlen, hanem éppen a lényegről tereli el a figyelmet. Mert a lényeg pontosan az, hogy nincs különbség ember és ember között. Senki nem bűnösebb a másiknál, és persze egyetlen rassz sem bűntelen a történelem távlatából. Nyilvánvaló, hogy a négyszáz éve az első fekete rabszolgákkal teli hajók kikötése Amerika partjainál előrevetítette a konflik­tust fekete és fehér emberek között.

Ezen különbségeknek azonban korunkban nyoma sincs. Ha nem ez lenne a gyakorlat, hanem a feketék elnyomása, a nyolc éven át elnöklő, fekete rasszhoz tartozó Barack Obama exelnök képes lett volna változtatni a helytelen gyakorlaton. Ezzel szemben éppen az a jellemző az Egyesült Államokra, hogy ha egy munkahelyre két azonos végzettségű munkavállaló jelentkezik, és az egyik fehér, a másik pedig fekete amerikai, az esetek döntő többségében a feketét alkalmazzák. Nyíltan hirdetett programok vannak arra, hogy bizonyos munkaköröket színes bőrűek töltsenek be.

A művészvilág – különösen a filmipar –, a sport, a gazdasági és politikai élet tele van jól képzett, tehetséges feketékkel. Döbbenetes módon ma az érvényesülés egyik gátja, ha fehér keresztény férfi valaki, hisz ezek a jelzők szégyenpadra ültetik azt, akire illik a meghatározás. Van tehát megkülönböztetés a mai napig, csak éppen pozitív diszkrimináció a feketék javára. Mégis a Black Lives Matter a fehérek térdepelését köve­teli meg, és már nemcsak az Egyesült Államokban, hanem szerte a világban. Hát nem!

Márpedig térdepelni tilos ember előtt! Bűneink alól erkölcsi feloldozást csak a Jóisten adhat. Ami igaz fajra, rasszra tekintet nélkül. Van persze olyan bűn, melynek elbírálása a jogszolgáltatásra tartozik, de ezt is kiválasztottak, bírók szabhatják ki. Csak ők ítélkezhetnek a köztörvényes bűnöket elkövetők felett. Ráadásul a tisztességes és jó szándékú emberekben, legyenek azok feketék, sárgák vagy fehérek, fel sem merül, hogy bocsánatkérést várjanak el bárkitől, akinek a valamikori őse esetleg ténylegesen elfogadhatatlan módon bánt az indiánokkal vagy a fekete rabszolgákkal.

Mi, fehérek és keresztények sem kérjük, hogy előttünk térdepeljenek az afrikaiak azért, mert azonnal megölték a felfedezések korában a földjeikre érkező fehér misszionáriusokat, azok kíséretét, az európai kereskedőket vagy csak a felfedezés izgalmát kereső utazókat.

Korunkból vett példa erre Dél-Afrika, ahol hetente féltucat fehér farmert gyilkolnak le fekete bandák, hogy a kirabolt gazdaságokat átadják az enyészetnek. De nem várjuk el azt sem, hogy az iszlám világ egymilliárd híve térdepeljen előttünk, mert radikális csoportjaik az Iszlám Állam vezetésével ezrével gyilkolták és gyilkolják le a keresztényeket. Gyakran lefejezik őket, miközben azok előttük térdepelnek csuklyával a fejükön. Fontos tehát kijelenteni, hogy a bűnt és a bűnös cselekedeteket elkerülni és megakadályozni kell, nem utólag bocsánatért esedezni.

Az Amerika földjén elharapózott mesterségesen gerjesztett őrjöngés, a vélelmezett rasszok harca – mely sajnálatosan Európára is átterjedt – egyszerűen elkerülhető. Ehhez semmi más nem kell, mint annak tudomásulvétele, hogy a múlt bűneit formálisan akkor tudjuk leginkább korrigálni, ha nem követjük el azokat újra és újra, és hogy ez így legyen, vissza kell térni a normalitás világába. Csak példaként említve, nem elfogadható az LMBTQ-mozgalmak világnézete, pláne hogy egyesek már a pedofíliát is képesek relativizálni, mert bár a különbség elfogadása alapérték, de annak fölülhangsúlyozása társadalmi romláshoz vezet. Azt is világosan látni kell, hogy bűnöző utcai bandák nem uralhatják erkölcsi érzékünket.

Senki nem gondolhatja komolyan, hogy amit a XXI. század második évtizedében körös-körül tapasztalunk, az spontán módon tört a felszínre. Kötelező felébrednünk eme rossz álomból, és kapát, kaszát ragadva elűzni mindazokat, akiknek célja a valódi rabszolgaság bevezetése. Mert az uralomra törők nem bőrszín szerint válogatnak, hanem rassztól függetlenül mindenkit agymosás segítségével rabosítanak.

A képlet pedig végtelenül egyszerű. Idézz elő egyre nagyobb ­káoszt az emberek fejében! Hozz létre olyan élethelyzeteket, amelyek meghasonlást okoznak az egyének életterében! Szakítsd át a normalitás gátjait, döntsd le a korlátokat és engedd szabadjára az őrületet!

Építs a defektes és befolyásolható személyiségekre, adj nekik vezető pozíciót! S ha már teljes a káosz és a zűrzavar, a folyamatok visszafordíthatatlanok, akkor majd jön a felmentők csapata. Megérkeznek a káoszt előidézők, a ma még a háttérben meghúzódó erőterek. Pénzükkel, gazdasági erejükkel és az általuk pozícióba segítettekkel felajánlják a rendteremtés lehetőségét. Katarzis: a rend utáni vágyakozástól hajtva a többség fellélegzik és örömmel adja meg magát, vállalva a fel nem ismert virtuális rabszolgaságot.

Mindez nem science fiction…, sajnos.

A szerző titkosszolgálati szakértő