A jog nem szakadhat el az igazságtól

A jövőben is megvédjük Magyarországot, ahogy eddig is tettük!

Brüsszel, 2018. március 1. Az Európai Parlament plenáris ülése Brüsszelben 2018. március 1-jén. A képviselők állásfoglalást szavaztak meg, amely üdvözli a lengyelországi jogállamiság rendszerszintű megsértésének kockázata miatt az Európai Bizottság által az európai uniós alapszerződés hetes cikke szerint megindított eljárást. (MTI/EPA/Olivier Hoslet) Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet

Csütörtökön az Európai Parlament megerősítette az állam és kormányfők korábbi megállapodását és hozzájárult az uniós költségvetés és a helyreállítási alap elfogadásához. Bár a baloldal ismét minden követ megmozgatott, az eddigieknél is durvábban támadta saját hazáját Brüsszelben, az Európai Tanács múlt heti megállapodása megerősítette, hogy nem lehet politikai feltételekhez kötni a támogatások kifizetését. Akármilyen értelmezést vagy jogi relevanciával nem bíró állásfoglalást is ad ki erről az Európai Parlament. Megvédtük a magyarok pénzét, a szuverenitásunkat, de ezért keményen meg kellett küzdenünk.

Brüsszel ugyanis heteken át próbált áterőltetni egy zsarolási mechanizmust, valamilyen ködös, jogállamiságinak hazudott kritériumrendszerre hivatkozva. Folyton-folyvást a jogra hivatkoztak, így próbálva elfedni az igazságot, egyúttal csorbítani a mi valódi jogainkat. Pedig ahol sokat emlegetik a jogot, ott sír az igazság. Tudjuk, hogy a jog és az igazság kényes szövetsége nem billenhet meg, a kettő csak együtt szolgálhatja az emberek érdekeit. A jog nem egy önmagáért való érték, magába kell foglalnia az igazságot, az erkölcsöt, a méltányosságot, a kiegyensúlyozottságot, az egyenlő mércét. Mi magyarok már elnevezéseinkkel is kifejezzük mindezt: nálunk nem puszta jogszolgáltatás, vagy például Jogügyi Minisztérium van, hanem igazságszolgáltatás és Igazságügyi Minisztérium.

A XX. század történelme a legjobb példa arra, hogy mi történik, ha a jog és az igazság elszakad egymástól. Szinte nincs olyan család az országban, vagy akár egész Közép-Európában, amelynek ne lennének szomorú, tragikus emlékei a két embertelen diktatúra korából arról, hogy mit is jelent az, amikor a jog egy logikai rendszerré silányul, valódi morális tartalom nélkül.

Arról, ahogyan a brüsszeli bürokraták, valamint a hazai és külföldi baloldali politikusok hadával álltunk és állunk most, alappal juthat eszünkbe az a mondás is, hogy a jog a politika szolgálólánya.

Az EU ugyanis éppen a jog eszközével akarta és akarja az erősebbek politikai akaratát rákényszeríteni a kisebbekre, gazdaságilag gyengébbekre. Mivel az igazság vagy az igazságosság cseppet sem érdekli őket, akár a saját szabályaikat is átírják, az annyira favorizált elveiket is sutba dobják. Egyértelműen visszaélnek a joggal, az aktuális kedvük szerint próbálják értelmezni a paragrafusokat. Miközben úton-útfélen arról beszélnek, milyen fontos a fékek és egyensúlyok rendszere, pont ők azok, akik egyáltalán nem viselik el, ha valaki ellentmond nekik – pedig a magyarok és lengyelek által felmerülő vétó nem lett volna más, mint egy törvényes, jogos és igazságos eszköz erre.

Az Unió eredetileg egy olyan felállást akart áterőltetni, amelynek lényege szerint az Európai Bizottság felfüggesztheti valamely tagállam támogatásainak kifizetését, amennyiben azt állapítja meg, hogy az adott országban sérülnek az „uniós alapértékek”, vagy azok a „jogállami kritériumok”, amelyeket egyébként még senki nem fogalmazott meg pontosan. Azonban ha közelebbről megvizsgáljuk, van ennek a történetnek egy másik, súlyosabb aspektusa is, amiről keveset beszélünk: ha engedtünk volna a zsarolásnak, a Bizottság kezébe egy minden eddiginél komolyabb fegyver került volna, hiszen közvetlen beavatkozási lehetőséget, hatalmat nyert volna a nemzeti kormányok felett. Márpedig semmi jóra nem számíthatnánk ezen a téren egy olyan Unióban, ahol az állandó fejlődésre, haladásra hivatkozva a balliberális elit folyton át akarja gyúrni a társadalmakat, felborítva az évszázados hagyományokat, etnikai összetételeket, relativizálni a zsidó-keresztény kultúrából levezethető erkölcsi, morális értékrendet.

Semmi jóra nem számíthatunk egy olyan Bizottságtól, amely – kísérteties hasonlóságot mutatva Soros György 2015-ben megfogalmazott tervével – nemrégiben nyilvánosságra hozott egy olyan migrációs akciótervet, amely 34 millió migráns lakáshoz, szociális segélyhez, állampolgársághoz, szavazati joghoz juttatásával számol.

Eddig, ha vita alakult ki egy kérdésben a bizottság és egy adott állam kormánya között, akkor az ügyet el lehetett vinni az Európai Bírósághoz, amely eldöntötte, hogy a melyik félnek van igaza. Az új mechanizmus alapján azonban a folyamat úgy kezdődött volna, hogy a Bizottságnak van igaza. A tagállam persze elmehetne a bíróságra, de az eljárás évekig elhúzódhat, addig pedig befagyasztják azon támogatások kifizetését, amelyet egyébként az uniós alapszerződés garantál, cserébe például azért, hogy az állam megnyitotta piacait az uniós cégek előtt. Mindez pedig azt jelentené a gyakorlatban, hogy a balliberális brüsszeli elit kivégezhetné a nemzeti-konzervatív kormányokat, kivéreztethetné azokat a népeket, amelyek nem úgy szavaztak a hazájuk parlamenti választásán, ahogy az a brüsszeli elitnek tetszik.

Emlékezzünk Katarina Barley-re, az Európai Parlament német alelnökére, aki szó szerint kiéheztetéssel fenyegette meg hazánkat és Lengyelországot. A Bizottság tehát mindent félretéve változtathatná meg a nemzetállamok értékrendjét, társadalmi viszonyrendszerét, hagyományait, kultúráját. Ezt azonban nem hagytuk. Megvédtük a jogainkat, de ezzel együtt Európa egységét is – amely valójában a nemzetek, nemzetállamok közösségére épül, nem holmi baloldali politikai jelszavakra. A küzdelemnek azonban nincs vége. Láthatjuk, hogy ellenfeleink nem lankadnak, felül akarják írni az Európai Tanácsban született megállapodást, tovább támadják értékeinket, hagyományainkat. De minket sem lehet eltántorítani, a jövőben is megvédjük Magyarországot, ahogy eddig is tettük!

A szerző országgyűlési képviselő, az Igazságügyi Minisztérium államtitkára