Csütörtökön az Európai Parlament megerősítette az állam és kormányfők korábbi megállapodását és hozzájárult az uniós költségvetés és a helyreállítási alap elfogadásához. Bár a baloldal ismét minden követ megmozgatott, az eddigieknél is durvábban támadta saját hazáját Brüsszelben, az Európai Tanács múlt heti megállapodása megerősítette, hogy nem lehet politikai feltételekhez kötni a támogatások kifizetését. Akármilyen értelmezést vagy jogi relevanciával nem bíró állásfoglalást is ad ki erről az Európai Parlament. Megvédtük a magyarok pénzét, a szuverenitásunkat, de ezért keményen meg kellett küzdenünk.
Brüsszel ugyanis heteken át próbált áterőltetni egy zsarolási mechanizmust, valamilyen ködös, jogállamiságinak hazudott kritériumrendszerre hivatkozva. Folyton-folyvást a jogra hivatkoztak, így próbálva elfedni az igazságot, egyúttal csorbítani a mi valódi jogainkat. Pedig ahol sokat emlegetik a jogot, ott sír az igazság. Tudjuk, hogy a jog és az igazság kényes szövetsége nem billenhet meg, a kettő csak együtt szolgálhatja az emberek érdekeit. A jog nem egy önmagáért való érték, magába kell foglalnia az igazságot, az erkölcsöt, a méltányosságot, a kiegyensúlyozottságot, az egyenlő mércét. Mi magyarok már elnevezéseinkkel is kifejezzük mindezt: nálunk nem puszta jogszolgáltatás, vagy például Jogügyi Minisztérium van, hanem igazságszolgáltatás és Igazságügyi Minisztérium.
A XX. század történelme a legjobb példa arra, hogy mi történik, ha a jog és az igazság elszakad egymástól. Szinte nincs olyan család az országban, vagy akár egész Közép-Európában, amelynek ne lennének szomorú, tragikus emlékei a két embertelen diktatúra korából arról, hogy mit is jelent az, amikor a jog egy logikai rendszerré silányul, valódi morális tartalom nélkül.
Arról, ahogyan a brüsszeli bürokraták, valamint a hazai és külföldi baloldali politikusok hadával álltunk és állunk most, alappal juthat eszünkbe az a mondás is, hogy a jog a politika szolgálólánya.
Az EU ugyanis éppen a jog eszközével akarta és akarja az erősebbek politikai akaratát rákényszeríteni a kisebbekre, gazdaságilag gyengébbekre. Mivel az igazság vagy az igazságosság cseppet sem érdekli őket, akár a saját szabályaikat is átírják, az annyira favorizált elveiket is sutba dobják. Egyértelműen visszaélnek a joggal, az aktuális kedvük szerint próbálják értelmezni a paragrafusokat. Miközben úton-útfélen arról beszélnek, milyen fontos a fékek és egyensúlyok rendszere, pont ők azok, akik egyáltalán nem viselik el, ha valaki ellentmond nekik – pedig a magyarok és lengyelek által felmerülő vétó nem lett volna más, mint egy törvényes, jogos és igazságos eszköz erre.
