A minap barátaimtól kaptam egy fantasztikus szöveget. Egy református lelkész prédikációjának leiratában szintén előkerült a korszellem. Ahogy fogalmazott, az aktuális korszellemnél azt kell megnézni, hogy mit tartalmaz, milyen gondolatokat hirdet, mit tart igaznak, mire mondja azt, hogy jó és mire, hogy rossz.
Keresztény szemszögből arra kell figyelni, hogy tartalmaz-e a korszellem olyan elemet, ami szembemegy a hitünkkel vagy nem. Van-e olyan eleme, amire azt mondja, hogy ez jó, de a Biblia rossznak mondja. És példát is hoz a melegházasság említésével, ami nyilvánvalóan szembemegy a keresztény hittel, ám a korszellem a legcsodálatosabb jónak hirdeti. A bölcs lelkész azt is írta, hogy a pártoknál azt kell megnézni, melyik hogyan viszonyul a korszellemhez.
Melyik szolgálja azt ki a törvényalkotásán, jogszabályain és intézményi rendszerén keresztül, és melyik fordul tudatosan szembe vele. Vagy azért, mert ismeri a mondást, miszerint aki a korszellemmel köt házasságot, hamar megözvegyül, vagy például azért, mert továbbra is hisz a keresztény gyökerű politizálásban. Bevallom őszintén, rám rendkívül inspiráló hatást gyakoroltak a fenti gondolatok, és ezzel a szemmel kezdtem figyelni a győztesek készülődését a kormányzásra.
Még kormánynévsor sem volt, amikor Tóta W. Árpád fekete öves ateista gúnyos mosollyal a képén kijelentette egy beszélgetésben, hogy április 12-én a magyar választók nagy ívben lesajnálták a keresztényalapú politizálást abban a formában, ahogy azt a Fidesz–KDNP gyakorolta, de szerinte úgy általában is. A korszellemnek megfelelően nem a lesajnál kifejezést használta, hanem a vulgárisabbat. Ez a kiindulópont.





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!