Mindezek mellett több kutatás is rámutat, hogy hasonlóan fontos a gondolatok és érzelmek kifejezésének szabadsága, melyet a közösségi médiumok cenzúrája rendszeresen meggátol, pedig pszichésen szükségünk van arra, hogy ellenvéleményt nyilváníthassunk. Valamint szintén egyetemes emberi szükségletünk a reális határok ismerete és betartatása, az erkölcsösség, valamint a felelősségtudat, mert ezek nélkül a gyökereinket és a kapaszkodóinkat veszítjük el. Ezért is kiemelkedő jelentőségű probléma az a szélsőségesen liberális utópia, miszerint már a gyermekeinknek azt kell megtanítani, hogy a morál szubjektív, a valóság szabadon értelmezhető. Később, amikor ezek a gyerekek felnőnek és szembesülnek a világ valóságával, valamint az erkölcs és a halandóság objektív igazságaival, amelyek meghatározták az összes civilizációt, pszichéjük egyszerűen megtörik.
Éppen ezért veszélyes, hogy egy olyan sajátos történelmi korszakban élünk, amit Byung-Chul Han dél-koreai születésű svájci filozófus így fogalmazott meg: A neoliberális rendszerben a lehet szabadsága több kényszert teremt, mint amit a fegyelmezés kellje. Mert a kellnek van határa, a lehetnek viszont nincs. Az olyan pszichés betegségek, mint a depresszió vagy a kiégés is, a szabadság mély válságának kifejeződései.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!