A genderideológia úttörői ismét feszegetik a határokat

A Telex újságírója szerint a genderháború álprobléma, a genderideológia pedig puszta érzéki csalódás.

lmbtq Forrás: unsplash

Illetve ez utóbbi már jó pár esetben meg is valósult, az egyik ilyen CeCe Telfer transznemű atléta példája, aki egészen ­2018-ig a férfiak között versenyzett futásban, de a 2016–2017-es szezonban a legjobb 200 közé sem tudott bekerülni. Majd gondolt egyet, nemet váltott, amely döntése roppant jövedelmezőnek bizonyult, hiszen az átalakulását követően a nők között elnyerte az első díjat. Azóta is csak nyer és nyer a lelkem. És persze Magyarországon is egyre élesebbé vált a transzneműekről szóló vita.

A napokban írta meg a HVG, hogy a Miniszterelnökség álláspontja szerint magára vessen, aki nemi átalakító eljárásba fogott, a törvénynek ahhoz ugyanis semmi köze, hiszen a tilalom éppen „az egyén emberi méltóságából eredő magánszférához való jogát” védi. (A cikket kivételesen nem egy másik ország fizette.) Egy transznemű állampolgár panasza miatt volt szükség az állásfoglalásra, aki kés alá feküdt, és orvosai elkezdték átműteni.

A dolog azért érdekes, mert egyrészt ahogyan a Miniszterelnökség is írja, a kutya nem foglalkozik azzal, hogy ki és mivé akarja átalakítani saját magát, senki nem tiltotta meg a nemátalakító műtéteket. Mindössze annyi történt, hogy – többek között orvosi okokból – a személyi okmányokban a születési, nem pedig az úgynevezett társadalmi nem fog szerepelni. Tehát szó sincs tiltásról.

Másrészt, és szerintünk ez az izgalmasabb kérdés, a helyzet úgy áll, hogy a fejlett Nyugaton, ahol a progresszió már kitaposott egyfajta ösvényt, egy szikevágásra sincs szükség ahhoz, hogy valakit a választott neme szerint kezeljenek. Mondjuk Paul kedden bemegy a hivatalba, és jelzi, hogy ő immár nőként határozza meg magát, akkor a hivatalnoknak nincs joga még csak fel sem nézni, nem kérhet el egyetlen operációra vonatkozó dokumentumot sem, szigorúan tilos felvonnia a szemöldökét, ha a kérvényező mondjuk egy 120 kilós, kigyúrt-kivarrt, kopasz, szakállas biztonsági őr.

Bemondásra el kell fogadnia, hogy Paul immáron Paula. Kész. A haladás beteg világában, bármilyen furcsán is hangzik elsőre, de van ebben logika, hiszen hol lehetne igazságosan meghúzni a határt? Az első, a második vagy a 79. műtét után? Amikor már hasonlít egy férfi egy nőre? Ezt ki állapítaná meg? Egy független nővizsgáló bizottság? Majd a bizottság elkezdené szemrevételezni az átoperált szerveket? Pontozná egy egytől tízig terjedő skálán, hogy mennyire hasonlít az átoperált férfi nemi szerv egy nőire?

Ugyan kérem.

Nyilvánvalóan ilyesmihez hasonló sem fog történni. És ehhez jóstehetség sem szükséges, Amerikában és Nyugat-Európában már látható, hogy mi történik az ilyen esetekben. A magyarországi per egyértelműen provokáció, bármilyen ítélet is fog születni, az nem lesz releváns, se precedensértékű, az operáció(k)-nak a haladás univerzumában az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy ki minek hallucinálja magát.

Mindössze a Telex szerzője szerint nem is létező genderideo­lógia úttörői feszegetik már megint a határokat.