Apropó, gazdaság: tudják, mit irányoznak elő az eddig nyilvánosságra hozott baloldali pártprogramok? Nem fogják kitalálni: adóemelést! Talán nem meglepő, hogy a közös kottából játszó MSZP és Momentum is az alacsony, egykulcsos adózás eltörlését és magasabb, progresszívan emelkedő sávos adózás bevezetését javasolja (a szocialisták programja elvtársiasan úgy indokol, hogy „adó nélkül nem megy”.) Mindketten megemelnék a munkabérekre rakódó járulékokat (a „szochót”), és hogy a vállalkozásoknak se legyen azért annyira könnyű, növelnék a „tőkejövedelmekre” rakódó közterheket – tehát emelnék a társasági adót is. (Plusz bónuszként a Momentum lényegében megszüntetné a családi adókedvezmény rendszerét, eltörölnék „a gyermekszám miatti aránytalan [sic!] különbségtételt”.) Ha mindehhez még hozzágondoljuk azt a lágy őrületet, amivel az ország pénzügyi hajóját kormányozta anno Draskovics Tibor vagy Veres János, már teljes egészében kiviláglanak annak az „új Magyarországnak” a kontúrjai, mely valójában a múlt előtti múltat teleportálná a közeli jövőbe.
Nincs free speech!
A kegyelemmel történő gyurcsányi fukarkodás vagy a szólásszabadság jobboldali újságíróktól való fekete-győri elvitatásának tantételét pedig hangzatosan egészítette ki egy másik momentumos politikus, Szél Bernadett minapi megjegyzése, mely szerint „félreértés, hogy mindenki arról beszél, amiről akar […] én soha nem tartoztam a szólásszabadság hívei közé”. Furcsa látlelete ez az általánosságban (és megint csak: elméletben) a véleménynyilvánítás, önmegvalósítás, magamutogatás jogának korlátlanságát valló oldaltól. Ugyanis kétségünk ne legyen: nem váltak ők hirtelen anti-aufklérista ókonzervatívokká, sokkal inkább szeretnék érvényre juttatni a „szabadság ellenségeinek nem jár a szabadság” Robespierre-féle gyakorlatát.
Ami Nyugaton már valóban az is, hiszen aki például nem ért egyet a szivárványosra mázolt emberbaráti dáridó hamis hangjaival, azt – ha szobor – ledöntik, ha könyv – átírják vagy indexre teszik, ha élő ember, akkor pedig – kirúgják és ellehetetlenítik. Mindezt persze egymás szirupos elfogadásának és tolerálásának a jegyében. És elnézve a mai ellenzék kiállását az isztambuli genderegyezmény mellett, politikusaik rendszeres részvételét az éves homoszexuális-felvonuláson és azt, hogy jogállamisági kiütést kapnak az alaptörvény házasságra és családra vonatkozó részeitől, ne legyenek kétségeink: ha a járványnak nem is, a normalitásnak és a józan észnek nagyon is szívesen gátat szabnának. Például a nemi eltévelyedések egyre szélesedő tárházának kötelező propagálásával és a nem eléggé genderérzékenyek totalitárius rezsimekből ismert „érzékenyítésével”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!