Kukoricán térdepelés

A térdelés erős, kifejező gesztus, de kikényszeríteni nem illik. Azt kínzásnak nevezzük.

Bázel, 2020. június 6. A Black Lives Matter (a Fekete életek számítanak) nevû mozgalom támogatói az afroamerikai George Floyd halála miatt tiltakoznak a svájci Bázelben 2020. június 6-án. Európa több nagyvárosában tartanak szolidaritási tüntetéseket naponta a Floyd halálát okozó rendõri túlkapás miatt és a rasszizmus ellen. A bázeli tüntetésen legalább ötezer ember vett részt. MTI/EPA/Jeórjiosz Kefalasz Fotó: Jeórjiosz Kefalasz

A minap az történt, hogy a lengyel játékosok nem térdeltek le az angolok ellen vívott labdarúgó-világbajnoki selejtezőmérkőzés előtt. Az angolok igen, a lengyelek viszont nem. Egyikük sem. Nemrég egy ilyen meccs eleje nagyjából úgy nézett ki, hogy a csapatok kifutottak, a kapitányok kezet fogtak, választottak térfelet vagy kezdést, a bíró az órájára pillantott, a sípjába fújt, aztán „elindult útjára a pettyes”, a közönség meg vidáman énekelt vagy üvöltözött jóízűen, ahogy éppen kedve tartotta.

Egy ideje már mindeközben nagyon helyesen mindenki nemet mondott a rasszizmusra is, mondjuk egy felirat formájában, de térdre többnyire akkor ereszkedtek a focisták, ha mondjuk valami gubanc támadt a cipőfűzőjükkel. Ez a térdelgetés az úgynevezett Black Lives Matter-mozgalom megjelenése után jött divatba a sportban, pontosabban az azt követő nyomásgyakorlás és minden képzeletet felülmúló túltolás hatására. A térdelés erős, kifejező gesztus, számtalan jelentést hordozhat a bocsánatkéréstől a lánykérésig. Kikényszeríteni nem illik. Azt kínzásnak nevezzük. George Floyd halála óta megváltozott a szimbolikájának egy része, akadnak, akik a BLM által generált felvetések jóváhagyásának tekintik, mások az anti-­rasszizmus melletti elköteleződésnek, megint mások ennek is meg annak is.

Mindenesetre amennyiben a jelen helyzetben a házassági ajánlatot kizárjuk, marad a bocsánatkérés, ám akkor az is felmerül, hogy ki kitől kérjen bocsánatot, aki meg nem óhajt, arra viszont ne nézzenek már úgy, mint gyújtogató a vizes szalmára, mert az presszió, megbélyegzés. Konkrétabban. Ha úgy vesszük, Amerikának éppen lenne miért térdepelnie az őslakosok szisztematikus kiiktatása vagy éppen a rabszolgaság intézménye miatt, de emlékeim szerint a bocsánatkérés már többször megtörtént, más egyebet pedig utólag nem nagyon tehetnek, a lábcsókolgatás meg már egy egészen más fétis, valamint esetünkben talán azért mégis manierizmusba hajló barokkos túlzás. Az angolok is térdelhetnek, ha akarnak, a franciák hasalhatnak is, amennyiben ez a heppjük, mert ami gyarmatosítás néven futott, az maga volt a gyalázat, azt a szennyest nem lehet az otthagyott infrastruktúrára mutogatva kimosni, arról nem is beszélve, hogy következményként jött a kollektív lelkiismeret-furdalás, abból pedig a jelenleg tapasztalható önpusztítás és önfelszámolás.

Ami viszont egész Európát, az európai kultúrát érinti.

A lengyelekkel azért bánjunk óvatosabban, különösen a BLM-mel kapcsolatban, amihez annyi közük van, mint hajdúnak a harangöntéshez. Lengyelország még mindig katolikus ország, ők térdelni a templomban szoktak. És ha jobban megpiszkáljuk a dolgot, érdemes lenne előttük is térdet hajlítani. Vagy csak elrebegni egy bocseszt, az is valami. Ehelyett ma Európában a lengyelek folyamatos vegzálása van műsoron. Most éppen az Európai Bizottság citálja az Európai Unió Bírósága elé Lengyelországot, mivel az intézmény szerint az igazságszolgáltatásról szóló törvényükkel uniós jogot sértettek. Érdekes egy per lesz, és akár futhatna vele párhuzamosan egy másik is.

Az Európai Parlament ugyanis felszólította a fentebb említett Európai Bizottságot, hogy ugyan álljon már le a géntechnológiával módosított szervezetek, azaz a GMO-k engedélyezésére irányuló törekvéseinek előmozdításával, azaz a kampányával. Ugyanezzel a lendülettel az Európai Parlament felhívta a bizottság szíves figyelmét arra is, hogy túllépi azokat a hatásköröket, amelyeket Brüsszel számára az uniós jog előír. Ráadásul semmibe veszi az emberi élet és egészség, valamint az állatok egészségének védelmére vonatkozó követelményeket. Úgy tűnik tehát, a bizottságnak fontosabb az egymásba olvadó génpiszkáló szörnyvállalatok jóléte, mint az uniós állampolgároké. És annak ellenére, hogy elismerik a demokratikus hiányosságokat és a tagállamok támogatásának hiányát, továbbra is folytatják a ­GMO-k engedélyezését.

Miközben tehát a lengyel bíróságok sanyarú helyzetén sopánkodnak, egy világméretű emberkísérlet aktív részesei. A piszkált kukoricájukkal többek között, ami közvetve kihat az amúgy is egyre rosszabb helyzetben lévő méhpopulációra is. Azt pedig ugye minimum Einstein óta tudjuk, hogy ha nekik végük, akkor nekünk is, még az sem kell hozzá, hogy érdekes vírusok szabaduljanak ki különös helyekről. Ideje lenne hát megtudnunk, hogy kik is ezek az emberek, ki hatalmazta fel őket minderre és mi motiválja őket. Már a pénzen kívül.

Borítókép forrása: MTI/EPA/Jeórjiosz Kefalasz