Vörös Imre professzor, volt alkotmánybíró előállt egy haditervvel arra az esetre, ha a baloldali politikai pártok meg tudnák szerezni a következő választáson legalább az egyszerű parlamenti többséget. Az elképzelés célja annak a problémának a megoldása, hogy ezzel az egyszerű többségi felhatalmazással a kétharmados jogszabályokban garantált jelenlegi közhatalmi viszonyokat hogyan lehet a javukra átalakítani a jogállamiság látszatának megőrzése mellett.
Vörös teóriája azon az előfeltevésen alapul, hogy a jelenlegi közjogi rendszer – noha formálisan jogszerű úton történt a kialakítása – összességében és hatásában a hatalom kizárólagos birtoklását eredményezte a kormányzó pártszövetség részére. Ez az önkényes megállapítás az afölötti politikai fájdalom megfogalmazása, hogy 2010-ben a magyar választók a kétharmados felhatalmazásukkal egyértelművé tették, hogy semmilyen közhatalmi döntésbe nem kívánnak a baloldali politikai pártok számára érdemi közjogi befolyást biztosítani. Ezt az akaratukat további két országgyűlési választáson meg is erősítették.
Az ebből fakadóan frusztrált baloldal képtelen tudomásul venni, hogy a választók nem egyszerűen pártokat, politikai formációkat iktattak ki a társadalom irányításából, hanem azokat az elképzeléseket, szellemiséget, politikát, amelyet ezek a pártok képviselnek. Ezeket nyilvánították olyan alkalmatlannak és nemkívánatosnak, hogy elvették tőlük az állami irányításba való érdemi befolyás lehetőségét. Azt a helyzetet, amikor a választók így járnak el, és immár harmadszorra (tehát megfelelő tapasztalatok alapján) egyetlen politikai erőt ruháznak fel olyan mandátummal, amelynek révén semmilyen jogszerű döntését nem kell alárendelnie más politikai akaratnak, a kívül rekedtek a jogállam megszűnésének, hibrid demokráciának, autokráciának, diktatórikus rezsimnek, fasizmusnak stb. minősítik.
Számonkérik a legitim hatalomtól, hogy miért a saját meggyőződése szerinti értékek határozzák meg a jogalkotási, a kormányzati (kulturális, oktatási, külpolitikai, családpolitikai, biztonságpolitikai stb.) intézkedéseit, a személykinevezési gyakorlatát. Megítélésük szerint a kormánypártok politikai akaratának ez a hatékony érvényesülése szükségképpen diktatórikus, a hatalom kizárólagos birtoklásához vezetett.