Haditerv a jogállam ellen

Volt alkotmánybíró írta a baloldalhoz méltó közjogi szélhámosság forgatókönyvét.

Dr. Vörös Imre az ATV műsorában

A kétharmados demokratikus felhatalmazással 2010 óta kiépített és ezért stabil legitimáción nyugvó közjogi rendszer jogállami úton történő megváltoztatása a baloldali pártok részéről (értelemszerűen) ugyancsak kétharmados felhatalmazással járó választási győzelem megszerzését igényelné. Vörös Imre azonban ezzel a törvényes és demokratikus eszközzel egyáltalán nem is számol, mintha az nem is létezne. A tudományos tekintély látszatával összebarkácsolt egy technikát arra, hogy miként kellene a baloldalnak a vágyott egyszerű parlamenti többséggel a kétharmadhoz kötött mai alkotmányos berendezkedés „kivezetését levezényelni”.

Kiindulópontja az, hogy az alaptörvény tilalmazza a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenységet, és mindenki jogává és kötelességévé teszi, hogy az ilyen törekvés ellen törvényes úton fellépjen. Minthogy Vörös teóriája szerint a Fidesz–KDNP a hatalom kizárólagos birtokosává vált, alkotmányellenes helyzetet állt be. Mivel ez éppen az alaptörvény elfogadása és a sorozatos jogalkotás révén valósult meg, az így megszületett jogszabályok alkalmazása nyilvánvalóan nem teszi lehetővé ennek az állapotnak a felszámolását. Ebből következően ezeknek a jogszabályoknak a betartásával az „önkényuralom” (V. I.) elleni fellépés a rendes törvényes úton kizárt. Éppen ezért rendkívüli jogi konstrukcióra van szükség, amire a következő tervet eszelte ki.

A balliberális pártok egyszerű többségével működő parlament állapítsa meg, hogy az Alkotmánybíróság nem látja el a tevékenységét, mert az alaptörvény tiltása ellenére a jelenlegi kormánypártok kizárólagos hatalombirtoklását eredményező jogalkotási tevékenységet nem akadályozta meg. Ez alapján vegye vissza az Országgyűlés az Alkotmánybíróság hatásköreit arra hivatkozással, hogy azokkal úgyis a parlament ruházta fel a bírói testületet. Az így elvont alkotmánybírósági jogkörben eljárva a képviselőknek megnyílik a lehetőség arra, hogy megsemmisítsék azokat a jogszabályokat, alaptörvényi rendelkezéseket, amelyekről úgy gondolják, hogy a Fidesz–KDNP kizárólagos hatalomgyakorlását szolgálják.

Vörös szerint mindezt azért lehet egyszerű szótöbbséggel megtenni, mert a parlament ilyenkor nem jogalkotást végez, hanem a visszavett hatáskörrel élve „alkotmánybíráskodik”, márpedig az alkotmánybírósági döntések egyszerű többséghez kötött döntések. Miután így kigyomlálták a jogi normák közül a nemkívánatosakat, megindulhat az a törvénykezés, ami kiépíti az új közjogi rendszert.

A Vörös-terv megdöbbentő abszurditása nyilvánvaló, hiszen az Országgyűlés jogalkotó szerv, méghozzá a legfőbb jogalkotó szerv, tehát alkotmányoz és törvényeket hoz, nem pedig azok normakontrollját végzi, mert az az Alkotmánybíróság hatásköre. Ezeket a közhatalmi funkciókat kétharmados jogszabályok osztották meg és telepítették az egyes közjogi szervekhez, tehát azok megváltoztatása is csak kétharmados többségű jogalkotói döntéssel lehetséges. Az Országgyűlés ezért egyszerű többséggel nem vonhat el kompetenciát az Alkotmánybíróságtól, nem alakulhat alkotmánybírósággá azzal, hogy – amint Vörös fogalmaz – „akkor most mi csináljuk ezt a dolgot, nyilván átmenetileg”.

Mivel alkotmányos úton eleve nem juthat a parlament olyan helyzetbe, hogy alkotmánybírósági jogkörben járhasson el, így természetesen semmi értelme annak a további lázálomnak, hogy „alkotmánybíráskodással” jogszabályokat vagy alaptörvényi rendelkezéseket semmisítsen meg. Arról nem beszélve, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörében amúgy sem szerepel annak a lehetősége, hogy az alaptörvény bármilyen részét megsemmisítse, így tőle ilyen kompetenciát visszavenni ezért sem lehet. Az is könnyen belátható, hogy ha bármi alapja lenne a képtelen elképzelésnek, az azt jelentené, hogy minden választás után egyszerű többséggel lehetne ugyanígy felforgatni az aktuális jogrendet, ami a totális jogi anarchia világa volna.

Ráadásul például a köztársasági elnök, a bírói szervezet, a legfőbb ügyész is a parlamenti jogalkotótól kapták a hatáskörüket. Vajon hogyha nem az országgyűlési képviselők többsége elvárásának megfelelő döntéseket hoznak, akkor Vörös Imre elképzelése szerint visszavehetnék ezek jogköreit is („akkor most mi csináljuk ezt a dolgot”), és aztán a parlament („nyilván átmenetileg”) az adott ügyben kicsit „köztársaságielnökösködik”, kiválasztott esetekben „bíráskodik”, esetleg „legfőbbügyészkedik”?

A szebb napokat megélt volt alkotmánybíró zavart gondolataiból a baloldalhoz méltó közjogi szélhámosság képtelen forgatókönyve bontakozik ki. Ennek megvalósítására az esélyt sem szabad megadni a következő választáson.

A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász

A borítóképen: Dr. Vörös Imre az ATV műsorában. Forrás: YouTube/ATV Magyarország.