időjárás 1°C Angelika 2023. január 27.
logo

Haditerv a jogállam ellen

Ádám Attila
2021.05.18. 08:00
Haditerv a jogállam ellen

Vörös Imre professzor, volt alkotmánybíró előállt egy haditervvel arra az esetre, ha a baloldali politikai pártok meg tudnák szerezni a következő választáson legalább az egyszerű parlamenti többséget. Az elképzelés célja annak a problémának a megoldása, hogy ezzel az egyszerű többségi felhatalmazással a kétharmados jogszabályokban garantált jelenlegi közhatalmi viszonyokat hogyan lehet a javukra átalakítani a jogállamiság látszatának megőrzése mellett.

Vörös teóriája azon az előfeltevésen alapul, hogy a jelenlegi közjogi rendszer – noha formálisan jogszerű úton történt a kialakítása – összességében és hatásában a hatalom kizárólagos birtoklását eredményezte a kormányzó pártszövetség részére. Ez az önkényes megállapítás az afölötti politikai fájdalom megfogalmazása, hogy 2010-ben a magyar választók a kétharmados felhatalmazásukkal egyértelművé tették, hogy semmilyen közhatalmi döntésbe nem kívánnak a baloldali politikai pártok számára érdemi közjogi befolyást biztosítani. Ezt az akaratukat további két országgyűlési választáson meg is erősítették.

Az ebből fakadóan frusztrált baloldal képtelen tudomásul venni, hogy a választók nem egyszerűen pártokat, politikai formációkat iktattak ki a társadalom irányításából, hanem azokat az elképzeléseket, szellemiséget, politikát, amelyet ezek a pártok képviselnek. Ezeket nyilvánították olyan alkalmatlannak és nemkívánatosnak, hogy elvették tőlük az állami irányításba való érdemi befolyás lehetőségét. Azt a helyzetet, amikor a választók így járnak el, és immár harmadszorra (tehát megfelelő tapasztalatok alapján) egyetlen politikai erőt ruháznak fel olyan mandátummal, amelynek révén semmilyen jogszerű döntését nem kell alárendelnie más politikai akaratnak, a kívül rekedtek a jogállam megszűnésének, hibrid demokráciának, autokráciának, diktatórikus rezsimnek, fasizmusnak stb. minősítik.

Számonkérik a legitim hatalomtól, hogy miért a saját meggyőződése szerinti értékek határozzák meg a jogalkotási, a kormányzati (kulturális, oktatási, külpolitikai, családpolitikai, biztonságpolitikai stb.) intézkedéseit, a személykinevezési gyakorlatát. Megítélésük szerint a kormánypártok politikai akaratának ez a hatékony érvényesülése szükségképpen diktatórikus, a hatalom kizárólagos birtoklásához vezetett.

A kétharmados demokratikus felhatalmazással 2010 óta kiépített és ezért stabil legitimáción nyugvó közjogi rendszer jogállami úton történő megváltoztatása a baloldali pártok részéről (értelemszerűen) ugyancsak kétharmados felhatalmazással járó választási győzelem megszerzését igényelné. Vörös Imre azonban ezzel a törvényes és demokratikus eszközzel egyáltalán nem is számol, mintha az nem is létezne. A tudományos tekintély látszatával összebarkácsolt egy technikát arra, hogy miként kellene a baloldalnak a vágyott egyszerű parlamenti többséggel a kétharmadhoz kötött mai alkotmányos berendezkedés „kivezetését levezényelni”.

Kiindulópontja az, hogy az alaptörvény tilalmazza a hatalom kizárólagos birtoklására irányuló tevékenységet, és mindenki jogává és kötelességévé teszi, hogy az ilyen törekvés ellen törvényes úton fellépjen. Minthogy Vörös teóriája szerint a Fidesz–KDNP a hatalom kizárólagos birtokosává vált, alkotmányellenes helyzetet állt be. Mivel ez éppen az alaptörvény elfogadása és a sorozatos jogalkotás révén valósult meg, az így megszületett jogszabályok alkalmazása nyilvánvalóan nem teszi lehetővé ennek az állapotnak a felszámolását. Ebből következően ezeknek a jogszabályoknak a betartásával az „önkényuralom” (V. I.) elleni fellépés a rendes törvényes úton kizárt. Éppen ezért rendkívüli jogi konstrukcióra van szükség, amire a következő tervet eszelte ki.

A balliberális pártok egyszerű többségével működő parlament állapítsa meg, hogy az Alkotmánybíróság nem látja el a tevékenységét, mert az alaptörvény tiltása ellenére a jelenlegi kormánypártok kizárólagos hatalombirtoklását eredményező jogalkotási tevékenységet nem akadályozta meg. Ez alapján vegye vissza az Országgyűlés az Alkotmánybíróság hatásköreit arra hivatkozással, hogy azokkal úgyis a parlament ruházta fel a bírói testületet. Az így elvont alkotmánybírósági jogkörben eljárva a képviselőknek megnyílik a lehetőség arra, hogy megsemmisítsék azokat a jogszabályokat, alaptörvényi rendelkezéseket, amelyekről úgy gondolják, hogy a Fidesz–KDNP kizárólagos hatalomgyakorlását szolgálják.

Vörös szerint mindezt azért lehet egyszerű szótöbbséggel megtenni, mert a parlament ilyenkor nem jogalkotást végez, hanem a visszavett hatáskörrel élve „alkotmánybíráskodik”, márpedig az alkotmánybírósági döntések egyszerű többséghez kötött döntések. Miután így kigyomlálták a jogi normák közül a nemkívánatosakat, megindulhat az a törvénykezés, ami kiépíti az új közjogi rendszert.

A Vörös-terv megdöbbentő abszurditása nyilvánvaló, hiszen az Országgyűlés jogalkotó szerv, méghozzá a legfőbb jogalkotó szerv, tehát alkotmányoz és törvényeket hoz, nem pedig azok normakontrollját végzi, mert az az Alkotmánybíróság hatásköre. Ezeket a közhatalmi funkciókat kétharmados jogszabályok osztották meg és telepítették az egyes közjogi szervekhez, tehát azok megváltoztatása is csak kétharmados többségű jogalkotói döntéssel lehetséges. Az Országgyűlés ezért egyszerű többséggel nem vonhat el kompetenciát az Alkotmánybíróságtól, nem alakulhat alkotmánybírósággá azzal, hogy – amint Vörös fogalmaz – „akkor most mi csináljuk ezt a dolgot, nyilván átmenetileg”.

Mivel alkotmányos úton eleve nem juthat a parlament olyan helyzetbe, hogy alkotmánybírósági jogkörben járhasson el, így természetesen semmi értelme annak a további lázálomnak, hogy „alkotmánybíráskodással” jogszabályokat vagy alaptörvényi rendelkezéseket semmisítsen meg. Arról nem beszélve, hogy az Alkotmánybíróság hatáskörében amúgy sem szerepel annak a lehetősége, hogy az alaptörvény bármilyen részét megsemmisítse, így tőle ilyen kompetenciát visszavenni ezért sem lehet. Az is könnyen belátható, hogy ha bármi alapja lenne a képtelen elképzelésnek, az azt jelentené, hogy minden választás után egyszerű többséggel lehetne ugyanígy felforgatni az aktuális jogrendet, ami a totális jogi anarchia világa volna.

Ráadásul például a köztársasági elnök, a bírói szervezet, a legfőbb ügyész is a parlamenti jogalkotótól kapták a hatáskörüket. Vajon hogyha nem az országgyűlési képviselők többsége elvárásának megfelelő döntéseket hoznak, akkor Vörös Imre elképzelése szerint visszavehetnék ezek jogköreit is („akkor most mi csináljuk ezt a dolgot”), és aztán a parlament („nyilván átmenetileg”) az adott ügyben kicsit „köztársaságielnökösködik”, kiválasztott esetekben „bíráskodik”, esetleg „legfőbbügyészkedik”?

A szebb napokat megélt volt alkotmánybíró zavart gondolataiból a baloldalhoz méltó közjogi szélhámosság képtelen forgatókönyve bontakozik ki. Ennek megvalósítására az esélyt sem szabad megadni a következő választáson.

A szerző ügyvéd, Európa-jogi szakjogász

A borítóképen: Dr. Vörös Imre az ATV műsorában. Forrás: YouTube/ATV Magyarország.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.