Nemzetállami létformánk a tét

A destruktív erőkkel szemben minden törvényes eszközzel fel kell lépni.

Az MSZP ismét a segélyezést tenné hangsúlyossá a munkaalapú támogatásokkal szemben MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

De mit is javasol a szélsőbalos aktivistáknak Alinsky? „Tartsd fenn a nyomást! Ne engedd fel. Folyamatosan próbálj ki új dolgokat, hogy bizonytalanságban tartsd az ellenfelet. Ahogy az ellenfél kiismer egy taktikát, vágd lágyékon valami újjal. Támadj, támadj, támadj! Minden irányból, sose hagyj esélyt a tántorgó szervezetnek a pihenésre, átcsoportosításra, talpra állásra és a stratégiája újragondolására.”

Pontosan ezt teszik hétről hétre a parlamentben a baloldal hivatásos aktivistái. Lélegzetvételnyi szünetet sem tartanak, folyamatosan, felcsavart hangerővel, maximumra tekert hazugságpotméterrel öntik a szennyet a kormányra. Két parlamenti ülésnap között pedig ugyanezt teszik az online térben, a sajtó minden hullámhosszán, különös hangsúlyt fektetve a közösségi médiára. Az utcákon a pandémia miatt nem folytathatták az akciózást, de biztosak lehetünk benne, hogy amint lehetőségük lesz rá, újult erővel támadnak majd ott is. Élénken él még az emlékezetünkben, hiszen alig egy éve kezdődött a nagy felfordulás az Egyesült Államokban, és gyakorlatilag a teljes választási kampány idején tombolt az erőszak az amerikai nagyvárosokban a szélsőbaloldaliak, a BLM és az Antifa vezérletével, Soros Györgyék és a demokraták háttértámogatásával. Nyugat-Európában hasonló a helyzet, a feszültség kézzelfogható, lassan elhatalmasodik az emberekben az az érzés, hogy az állam képtelen úrrá lenni a káoszon.

Egy új világrend létrehozását mindig valamilyen kataklizma előzi meg, ez többnyire háború vagy forradalmak sora, illetve káosz, anarchia. Ma azok az erők készülnek előállni a rendteremtés ígéretével, akik éppen felforgatják a társadalmakat. A sietség oka az lehet, hogy szerintük túlságosan lassan halad a nyugati világ – Európa és Amerika – központosított irányítás alá terelése, a nemzetek felszámolása. Az állandó növekedésre, fogyasztásemelésre épülő globális rendszert egyre nehezebb fenntartani, ezért gyorsítani próbálják a világ átalakítását, az akadályok eltüntetését, amilyenek például a nemzetállamok.

Láthatóan ezt a sötét tervet szövögetik a pénzhatalmi körök, ennek része a 2015-ben felpörgetett migrációs hullám, amivel bevitték Európának az első tőrdöfést, majd a Black Lives Matter mozgalom reaktiválásával és az öreg kontinensre exportálásával jött az újabb szúrás. Az évtizedek óta zajló erózió a nyugati társadalmak immunrendszerét végletesen legyengítette, ezért már nem túlságosan nehéz feladat káoszba süllyeszteni őket. Nagy kérdés, hogy sikerül-e a nemzeti erőknek saját kezükbe venni a sorsukat a végveszélyt meglehetősen későn, de talán már felismerő Franciaországban. Németország sem áll sokkal jobban, ami a nemzeti jövőt illeti, és ott egyelőre semmi jelét nem látni annak, hogy bárki a hatalom közelébe kerüljön a globalista háttérerők emberein kívül.

Hazánk jelenleg az egyik mintaország mindazoknak, akik a nemzetek Európájának hívei és elutasítják a posztnacionalista egységesítést, amit európai egyesült államoknak neveznek. Azért kell megbuktatni Orbán Viktort, mert az útjukban áll, hiszen a magyar miniszterelnök megalkuvást nem ismerő politikája, kiállása a nemzetállami lét és a keresztény kultúra mellett szövetségesekre talált Európa keleti felén, és a frontvonal szélesítésére is jó esély van akár déli, akár nyugati irányba is.

A Gyurcsány Ferenc vezette DK, azaz a Destruktív Koalíció feladata ennek a nemzeti elkötelezettségű politikának a megtörése a jövő évi országgyűlési választásokon. Ezért ők nem fognak válogatni az eszközökben, mindent egy lapra tesznek fel. A magyar államnak viszont minden törvénytelenséggel szemben – legyen az rágalmazás, rémhírterjesztés, illegális épületfoglalás, utcai rendbontás – a törvény erejével fel kell lépni! Ez teljesen természetes egy demokratikus jogállamban. Nem szabad abba a hibába esni, hogy a „diktatúrázástól” tartva félrenézünk, amikor éppen szembeköpnek vagy bokán rúgnak minket. A háború elvesztése sok apró visszavonulással kezdődik, de nekünk nincs okunk hátrálni. Arról nem is beszélve, hogy teljesen mindegy, mit tesz vagy nem tesz a kormány, az állami szervek, akkor is harsog a diktatúrázó hiénakórus.

Jó, ha mindenki tudatosítja magában és lehetőség szerint a többi emberben is, hogy a 2022-es választás nem pártok versengése lesz. Nem az lesz a tét, hogy a következő négy évben mennyivel lesz több vagy kevesebb az adónk. Mekkora lesz a reálbér-emelkedés vagy a GDP, milyen irányba fejlődik az egészségügy, az oktatás. A jövő évi választás a magyar nemzetállam képviselőinek harca lesz a nemzeti lét eltörlését célul kitűző globális pénzügyi körök ügynökszervezetei ellen. Utóbbiak technikailag ugyan magyar pártok koalíciójaként szállnak majd ringbe, de már semmi közük sincs az önálló, valódi politizáláshoz, csupán ügynökök és aktivisták csoportjai egy régi, kipróbált helytartó vezetésével.

A választás tétje a nemzeti létünk hosszú távú fenntartása, az érdekérvényesítő képességünk és a döntési szabadságunk megőrzése. Ezek nélkül értelmetlenné válik minden okoskodás arról, hogy milyen országot kellene építeni, mert azt majd eldöntenék mások helyettünk. Azok, akik előtt Gyurcsányék a győzelmük esetén már másnap leterítenék a vörös szőnyeget.

Ha ezt az egyszerű, józan ésszel könnyen belátható igazságot sikerül az emberek többségével megértetnünk, akkor a nemzeti erők győzelme nem lehet kétséges.

A szerző újságíró

A borítóképen: az ellenzék politikusai közösen álltak ki az Országház főlépcsőjére a kormánnyal szembeni ellenállás jegyében 2019. január 3-án. Az első sorban balról jobbra: Bangóné Borbély Ildikó, Gyurcsány Ferenc, Tóth Bertalan, Kunhalmi Ágnes, Szabó Tímea, Szél Bernadett, Keresztes László Lóránt és Jakab Péter.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd