Azt nem tudni, miért hagyott fel a papi pálya gondolatával, talán a római katolikus szertartások tűntek neki túlságosan kacifántosnak, hiszen állításával szemben például a bérmálás olyan szentség, amit nem lehet „egy darabig” művelni, az bizony egyszeri alkalom. Ennyire lehet komolyan venni bármit, amit a saját korábbi hitéleti tevékenységéről hadovált, egyben viszont biztosak lehetünk: amikor azt mondta ebben az interjúban, hogy azért nem jár templomba imádkozni, mert nem istenhívő ember, akkor kivételesen igazat mondott. Az ifjúkommunistából lett privatizációs ügyeskedő, azaz szélhámos, aki kapcsolatai, majd házassága révén az Apró klán segítségével, na meg trükkök százaival vált milliárdossá, később pedig kegyelmet nem ismerve, rideg cinizmussal húzta ki az emberek lába alól a talajt, családok százezreivel fizettetve meg saját dilettáns kormányzásának az árát. Mindezek után a jogosan tiltakozó emberekre lövetett, és agyba-főbe verette őket a rendőreivel. Lehet jó és rossz ember bárki, akár hívő, akár ateista, de ilyen aljasságra és kiszámított kegyetlenségre csak ördögi lelkületű emberszabásúak képesek.
