Boldogult kölyökkutya koromban a holland focit szerettem a legjobban. Ha nagyon nekidurálom magam, még most is elsorolom fejből a hetvennégyes vb-döntő összeállítását, de elsősorban Johan Cruyff játéka és személyisége gyakorolt rám rendkívül mély benyomást, és miatta lettem Barcelona-drukker is. Később a Marco van Basten, Gullit, Rijkaard hármas idején újra a hollandokért szorítottam a világversenyeken (ha már a magyarokért nem lehetett), de a visszavonulásukkal ez elmúlt.
Ehhez persze jelentős mértékben hozzájárult egy Louis van Gaal nevű ember felbukkanása is. Az Ajax akkori edzője a Fradi elleni BEK-mérkőzés kapcsán nácizta le lendületből a magyarokat, és az sem zavarta különösebben, hogy mindeközben a saját csapatának szurkolói egy horogkeresztes zászlóval színesítették a koreográfiát. De ami igazán irritált, az Van Gaal kioktató, pökhendi, lekezelő modora volt. Személyes tapasztalataim alapján a hollandok legnagyobb része laza és barátságos, de a nemzetüket különféle fórumokon képviselőkből nem hiányzik egy kis felsőbbrendűséget sugárzó attitűd, ami valószínűleg még a gyarmatosító időkből maradhatott vissza, amikor gyilkolással és fosztogatással alapozták meg gazdaságukat és gazdagságukat.
Ez az arrogancia jelent meg a minap Mark Rutte holland miniszterelnök azon kijelentésében is, miszerint térdre kell kényszeríteni a magyarokat. Ha nem lenne itt ez a nagy meleg, még talán el is engedtük volna a fülünk mellett a holland kormányfő kocsmai handabandázását, és betudjuk annak, hogy ez a végtelenül magányos élőlény a sorozatos belpolitikai kudarcairól próbálja elterelni a figyelmet a hőbörgéssel. De pont rosszkor csatlakozott a kartácstűzhöz, így aztán a magyarok jelentős része arra az álláspontra helyezkedett, hogy édesanyádat térdeltesd, hülyegyerek. A kuruc vérnyomás emelkedésének közvetlen következménye az lett, hogy magyarok millió kezdtek el intenzíven szurkolni a hollandok által lesajnált cseheknek, akik aztán (nyilván nem ezért) el is intézték a nagyarcúakat a labdarúgó Európa-bajnokságon (férfi természetesen, de hogy ezt miért kell feszt hozzátenni az esemény említésekor, amikor a napnál világosabb, hogy momentán a férfiak fociznak, azt végképp nem értem), hol máshol, mint Budapesten. De Rutte ennél nagyobb öngólt lőtt a fenyegetőzésével. Mert válaszul a nemzetközi jobboldali sajtó természetesen felmelegítette a hazugságait a holland parlamentben, és ami még rosszabb, azt is, hogy régebben felvetette a pedofília és a zoofília törvényesítésének lehetőségét. Az előbbivel kapcsolatban bennem kevés a kétely, tehát ha az én gyerekeimmel történt volna valamilyen ez irányú atrocitás, előbb elásom nyakig az illetőt a vöröshangyák megszokott útvonalán, és csak azután érdeklődöm a mentális állapota iránt. Az utóbbi kapcsán viszont rábíznám Ruttét a radikális állatvédőkre, de azért néhány pillanatra elgondolkodtam a sünökhöz való viszonyán.
