Ria, ria, Hungária!

A magyar futball hazatért az Eb legújabb és legmodernebb stadionjába.

Budapest, 2021. június 15. Magyar szurkolók a koronavírus-járvány miatt 2021-re halasztott 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának elsõ fordulójában játszott Magyarország - Portugália mérkõzés végén a Puskás Arénában 2021. június 15-én. A magyar válogatott 3-0-ra kikapott a címvédõ portugál csapattól. MTI/Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt

Európa, megjöttünk – ezzel a címmel jelent meg a Nemzeti Sport lapszáma 2016 nyarán, miután a magyar labdarúgó-válogatott 3-3-as döntetlent játszott Portugáliával a franciaországi Európa-bajnokságon, csoportelsőként továbbjutva ezzel a nyolcaddöntőbe. Öt évvel ezelőtt is láttuk, éreztük, hogy a siker a csapatban már egy ideje benne van, mégis, a magyar szurkolók közül is csak kevesen gondolhatták akkor, hogy a csoportból való továbbjutás reális cél lehet. Ahogyan nem sokkal korábban még az is merész álomnak tűnt, hogy Magyarország 44 év után újra szerepelhet az Eb-n. Az álom azonban valóra vált, és ezen a héten zsinórban már a második Eb-szereplésünket ünnepelhetjük.

Márpedig győzelem vagy vereség ide vagy oda, ünnepelni fogjuk, akármi is történik majd a következő napokban. A magyar labdarúgó-válogatott ugyanis – különösképpen a tavalyi év kiváló teljesítménye után – megérdemli az ünneplést. A FIFA által vezetett világranglistán tavaly egyenesen a magyar csapaté volt a legnagyobb fejlődés, hiszen egy év leforgása alatt 44 pontot szereztünk és 12 helyet javítottunk a korábbi helyezésünkhöz képest. Elmondhatjuk, hogy a világ ismét figyel a magyarokra – és szerencsére van is mire figyelniük. Nem véletlen az sem, hogy a portugál csapat szövetségi kapitánya a meccs előtt úgy nyilatkozott: egy kimondottan kemény, jól szervezett csapatnak tartja a magyart, amely ellen a saját együttesétől a legjobb formára lesz szükség a győzelemhez. Bár a cikk írásának pillanatában a magyar–portugál meccs eredményét még nem ismerni, rögtön tegyük is hozzá: bármi lesz a végkimenetele, ezek a mondatok önmagukban büszkeségre adhatnak okot.

Van ma Magyarországon egy futballszurkoló nemzedék, amelyik egész eddigi életében arra készült, hogy egyszer mindezeket az izgalmakat egy hazai rendezésű mérkőzésen élheti át. Gondoljunk csak arra, hogy Franciaország előtt több évtizeden át ki sem jutottunk az Európa-bajnokságra, 2004 óta pedig háromszor is pályáztunk arra, hogy rendezők legyünk, de ez egyszer sem sikerült. Most azonban, köszönhetően a Puskás Aréna megépülésének, erre is sor kerülhet, vagyis méltó módon fogadhatjuk Európa legjobb csapatait Budapesten. Nem beszélve arról, hogy hála a magyar kormány vakcinabeszerzési stratégiájának és annak, hogy ilyen magas az átoltottság Magyarországon, telt házzal, hatalmas magyar fölénnyel szurkolhatjuk végig mindhárom csoportmeccset az Európa-bajnokság legújabb és legmodernebb stadionjában.

Budapest tehát lélegzetét visszafojtva várja a csoportmérkőzéseket, és nem csak azért, mert a 2016-os Eb pillanatai kitörölhetetlen emlékeket hagytak a magyar emberekben. Hanem azért is, mert ilyen még a magyar futballtörténet legszebb évtizedeiben sem adatott meg a szurkolóknak és a csapatnak, hogy hazai közönség előtt egy nagy tornán szerepeljen a válogatott. Már a 2016-os franciaországi Európa-bajnokság is óriási élményt jelentett itthon és a helyszínen egyaránt, mégis, egészen új tapasztalat lesz ez most mindenkinek, aki követi majd az eseményeket. Egy helyen lesz ugyanis a magyar válogatott, a szerencsések, akik részt vehetnek valamelyik mérkőzésen és a Budapest belvárosában szurkoló tömeg, akikről a nemzeti együttes a 2016-os Eb ideje alatt csak képeket és videókat láthatott. Lovrencsics Gergő, aki a 2016-os Európa-bajnokságon és most is a magyar válogatott oszlopos tagja, nemrég azt nyilatkozta, „jó lett volna egy teleport” Franciaországból Budapestre, mivel ők sem igazán hittek a szemüknek, hogy mi történik a magyar fővárosban. Mindezt annak ellenére, hogy negyvenezer magyar kelt útra, hogy a helyszínen buzdítsa a válogatottat. Lovrencsics ugyanebben az interjúban mindemellett azt is elmondta: ott, akkor megérezték a labdarúgás erejét.

Mert még ha sokan az ellenkezőjét is próbálják állítani, a labdarúgásnak bizony van ereje. A foci nem csupán egy sport, hanem egy olyan sport, amely kiemelkedő helyet foglal el a nemzet önbecsülését erősítő ügyek listáján. Nincs még egy olyan sportág, amelynek közvetítéseit ennyien követnék egyszerre a világon és amely ennyi ember szívének a középpontjában áll. És különösen fontos a futball a tizenötmillió magyar ember szívének, akik ilyenkor úgy érezhetik, hogy nincsenek határok és békediktátumok, csak nemzet van. Ha pedig a nemzeti tizenegyünk jól teljesít, akkor egy pillanatra megfeledkezhetünk a szétszakítottságérzésről, arról, hogy mi kicsik vagyunk és gyengék, és hogy mi vagyunk a legyőzöttek. A futball arra tanít, hogy a számbeli kicsinység nem ok a kishitűségre. Ezért a meccsek utáni szurkolói vonulás, az ünneplés a Nagykörúton, a Deák téren, a Margitszigeten, ezért a buszokon és villamosokon ugráló és egymás nyakába boruló emberek, az örömkönnyek és az a rengeteg mosoly, amit abban a két hétben lehetett látni az utcán, amikor a labdarúgó-válogatottunk 2016-ban legyőzte a sógorokat, majd döntetlent játszott az izlandiakkal és a portugálokkal. És ezért van az is, hogy az új Puskás Stadion 2019. novemberi átadóján telt ház fogadta az uruguayi válogatottat. A lényeg ekkor kivételesen nem a csapat teljesítménye vagy a mérkőzés eredménye volt, hanem hogy 67 ezer ember együtt, közösen énekelhette el a Himnuszt.

Esetleg a Nélküled című dalt. Elképzelhető persze, hogy most is lesznek olyanok, akik nem énekelnek majd egyszerre, akiknek nem futja el könny a szemét határon túli kislányok és fiúk énekét hallgatva; vagy akik inkább portugálok, franciák, netán németek szeretnének lenni. Ők sajnos ismételten nem értik, milyen az a rengeteg munka, a fájdalom, a sérülések, milyen az, amikor minden hajnalban fel kell kelni és el kell menni edzésre a cél elérése érdekében. Milyen, amikor együtt dobog a szívünk a magyar csapat szívével, és mit is jelentenek azok a szavak, hogy hűség, alázat, összetartás. Mi, akik viszont értjük, olyan élményre készülünk, amilyen még nem volt, és amire nagyon sokáig fogunk emlékezni akkor is, ha nem tudunk győzni a világbajnoki címvédő Franciaországgal, az Európa-bajnok Portugáliával és a négyszeres világbajnok Németországgal szemben. Azt kívánjuk a magyaroknak, hogy lebegjen a szemük előtt Puskás Ferenc életműve, és higgyék el magukról, hogy ők a gólkirályok.

Jól emlékszem, öt évvel ezelőtt, az Ausztria elleni győzelem utáni örömmámorban egy idős úr úgy köszönt el tőlünk, fiataloktól a mérkőzés végeztével: „Csak azt kívánom maguknak, hogy ne kelljen negyvennégy évet várniuk a következő Európa-bajnokságra.” Hát nem kellett. A futball hazatért.

Hajrá, Magyarország! Hajrá, magyarok!

A szerző az Alapjogokért Központ igazgatóhelyettese

A borítóképen: magyar szurkolók a 2020-as labdarúgó Európa-bajnokság F csoportjának első fordulójában játszott Magyarország–Portugália mérkőzés végén a Puskás Arénában 2021. június 15-én

Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt