Európa fekszik a ravatalon (2. rész)

A természetet és az isteni szándékot még a gendertanszék professzora sem tudja felülírni.

Bayer Zsolt Fotó: Katona_Vanda

A nagy terv másik része pedig, hogy a hagyományos értékekben élő és hívő utolsó nagy társadalmi réteget, a parasztságot kell felszámolni. Ehhez az európai agrárium tönkretételén keresztül vezet az út.

Talán fel sem tűnt senkinek, de a minap az összes uniós tagállam agrárminisztere felállt a tárgyalóasztaltól, és faképnél hagyta a tanácsot meg a parlamentet – mondjuk Hollandia és Magyarország egy platformon? Mi történhetett?

Az történt, hogy a normális világ, Európa és a Nyugat sírásói előálltak az európai agrárgazdaság végső tönkretételének nagy tervével, amelynek nyomán tönkretennék az agráriumból élő, hagyománytisztelő agrártársadalmat. Az európai piacok megnyitása az alulmúlhatatlanul olcsó dél-amerikai mezőgazdasági termékek előtt, a génmódosított áruk befogadásának erőltetése, olyan szigorítások rákényszerítése az európai termelőkre, amelyek teljesen versenyképtelenné tennék őket a piacon, s amelynek következtében megfizethetetlenné drágulnának az euró­pai mezőgazdasági termékek – nos, ezzel álltak elő a gazemberek. Mindez természetesen szintúgy le van öntve jóemberkedéssel – ebben az esetben a „környezetvédelem” meg a „fenntartható fejlődés” a duma (egy lósz…rt, mama! 4.0). Az egész agyrém és gazemberség és cinizmus és vérlázító hazudozás egyetlen jól érthető példában, amelyet a lapunknak adott interjúban Nagy István agrárminiszter fejtett ki:

– A tervek között szerepel a ketreces állattartás teljes uniós betiltása. Eközben Ukrajnában az EU támogatásával épül a térség egyik legnagyobb tojástermelő üzeme ketreces technológiával. Felfoghatatlan, hogy az európai termelők ellehetetlenítése, így az import növekedése hogyan illeszthető a klímavédelmi célokhoz. A Marokkóból származó, az EU-ba importált zöldség termesztési körülményeiről csak annyit tudunk, hogy jóval kevésbé szigorúak az ottani elvárások, mint Európában. A napnál is világosabb, hogy a vegyszerekkel kezelt importáru sokkal nagyobb környezetterhelést és élelmiszer-biztonsági kockázatot rejt, így az uniós ambí­ciók a szakmaiatlanság mellett meglehetősen képmutatók is.

Ehhez nem kell semmit hozzáfűzni, minden világos. Miképpen a nagy terv is egyre világosabban rajzolódik ki: lecserélni Európa lakosságát, felszámolni az európai kultúrát és az európai nemzetállamokat, létrehozni az Európai Egyesült Államokat egy teljesen vegyes, mesterségesen létrehozott lakossággal, felszámolni a nemzeti lét és az európai hagyományok legutolsó társadalmi bázisait, atomizálni a társadalmakat, szétverni a családokat és megszüntetni minden létező identitást.

Végül is, mennyi identitása is van egy embernek? Létezik vallási, nemzeti és nemi identitása. Ez a három a legfontosabb, ha ezeket kiiktatják, a többi már eltűnik magától.

Nos, a vallási identitás felszámolása már a nagy francia forradalommal kezdetét vette, Nyugaton a jakobinusok, Keleten a jakobinusok szellemi-lelki örökösei, a bolsevikok számolták fel ezt az identitást (Nyugaton ez jobban sikerült.)

A nemzeti identitás felszámolása a második világháború után, s főképpen ’68 beteg „forradalmaiban” kapott erőre, és Nyugaton már szinte teljesen megvalósult.

A nemi identitás felszámolása napjainkban bontakozik ki a szemünk előtt, ennek része az a háború, amelyet a gyermekeink lelkéért indítottak a közveszélyes LMBTQ-aktivisták, idióták és gazemberek. Ezért akarják elvenni a szülők jogát a gyerek szexuális nevelésére és felvilágosítására, s helyette majd az NGO-­k kifestett, női ruhába öltözött transznemű nácijai megoldják a feladatot. Mint Madách falanszterében: hamarosan születés után el is veszik majd a gyereket az anyjától és az apjától, mert vannak, akik „jobban tudják”, mi a jó a gyereknek. Persze az igazán felvilágosodottak ma már azt is tudják – s a Nyugat egyre betegebb, egyre riasztóbb, egyre feleslegesebb egyetemeinek katedráin hirdetik is! –, hogy semmi szükség családra, vagy ha mégis, hát az a család legyen „szivárványcsalád” meg „mozaikcsalád” legalább, s leginkább gyerekre nincsen szükség, mert a gyerek csak növeli a túlnépesedést, arról nem is beszélve, hogy túl sok szén-dioxidot termel. Mindez persze csak ránk, európai fehér emberekre vonatkozik, a migránsok annyi gyereket szülnek, amennyit csak akarnak, az ő gyerekeik szén-dioxidja, az jó szén-dioxid. Ahogy az ukrán tojásgyárban előállított tojás a jó tojás, és az óceá­non óránként tízezer liter gázolaj elégetésével Európába áthozott amerikai palagáz a jó gáz, szemben a rossz és sokkal olcsóbb és vezetéken érkező orosz gázzal. S a németek törvényt hoztak a minap arról is, miszerint a hatnaposnál idősebb tojást nem lehet elpusztítani, mert a csirkeembrió már érzi a fájdalmat. Csak az emberi magzatot lehet elabortálni kilenc hónaposan is.

De mi a teendő, ha nem akarsz beletörődni az idióta, ön- és közveszélyes gazemberek rémuralmába, és az általuk létrehozott világmegváltó és jóemberkedő náci diktatúrába?

A legfontosabb az ellenállás és a lázadás. Ennek első lépése pedig a szavak eredeti értelmének visszavétele, az újbeszél „PC” nyelv büszke megtagadása, az egyszerű igazsá­gaink kimondása és képviselete, s mindez félelem nélkül.

Eljött az idő, hogy féljenek ezek a gazemberek, féljenek ezek a mai nácik. A radikális, bennünket elpusztítani akaró iszlamisták éppúgy, mint a jóemberkedő, woke, progresszív, anarchista, neokommunista stb. idió­ták, no és a mögöttük álló, cinikus és moral insanity politikai erők. Ha ők félnek, akkor a normalitás felszabadul.

Ellenállás és lázadás. Nyíltan és szabadon. Enélkül elveszünk. Nagyon fontos az is, hogy merjük felismerni egymást, merjünk tudni egymásról.

Az egyik leghatékonyabb fegyvere ezeknek, hogy hatalmas és mindent behálózó médiabirodalmuk és NGO-hálózatuk segítségével elhitetik a társadalmak még mindig döntő többségben lévő normális felével, hogy ők már valójában kisebbség, s amit képviselnek és gondolnak és éreznek, az már ósdi, elavult, renegát és „boomer”. Itt az ideje egymás szemébe nézve kimondanunk jó hangosan: mi vagyunk többen, és nem tűrjük tovább az idió­ták és a gazemberek rémuralmát!

Nagyon fontos megőrizni azt a ma már felismert, létező és érzelmileg is átélt tudást, miszerint mi, közép-európaiak egymásra vagyunk utalva, egy az utunk, s ha lesz Európának jövője, az a jövő mi leszünk. Ahogy a Nyugatrómai Birodalom bukását Bizánc túlélte, úgy fogjuk túlélni mi is ezt a beteg, nyomorult, önpusztító Nyugatot. A cseh zászló a Parlamenten, s ahogy mi, magyarok a cseheknek szurkoltunk most a hollandok ellen, megmutatta, milyen is a mi régi-új identitásunk, a közép-európai identitás. Hollandia pedig térdre lett kényszerítve a Puskás Aréna gyepén – hallod-e, Rutte!

Ma mi vagyunk Európa! És Európa jövője is mi vagyunk! S nagy szeretettel fogadjuk be a végromlás elől menekülő nyugati barátainkat is majd, de időben szólunk: jobb lenne, ha ők ott mihamarább fellázadnának a saját nácijaik ellen.

Ez a lázadás most a legnehezebb és a legkönnyebb. Nehéz, mert a nácik szivárványszínű egyenruhába bújtak a csukaszürke helyett, és úton-útfélen azt hangoztatják ellenállhatatlan hangerővel, hogy ők a jó emberek, és mi vagyunk a rosszak. Ugyanakkor nincs ennél könnyebb lázadás, mert csak ki kell tudjuk mondani, jó hangosan: mi keresztények vagyunk (akkor is, ha amúgy ateisták, mert a kereszténység mindenképpen Európa el nem hagyható attribútuma!), továbbá nekünk van nemzetünk, hazánk, a hazánknak pedig vannak határai. És van történelmünk, hagyományunk, vannak szobraink és szokásaink, és egyikről sem vagyunk hajlandók lemondani. Továbbá mi férfiak vagyunk vagy nők. Mert a természetet és az isteni szándékot senki, még a gendertanszék professzora sem tudja felülírni. Nők vannak és férfiak, s ez a születésnél eldől. S bárki operáltatja át magát bárminek, a gének maradnak. Gyereket pedig a nő tud szülni, és kész.

Minden más elmebaj, pszichózis, pótcselekvés, gazemberség. S igen, olvastuk már ezektől a náciktól, hogy a klasszikus zene és a matematika is csak a „fehér felsőbbrendűség” manifesztációja, de akkor most kimondjuk, bele a pofátokba: ha így gondoljátok, hát gondoljátok így! Bennünket ez nem érdekel. Nekünk marad Wolfgang Amadeus Mozart és Albert Einstein, nektek pedig ott van a gengszterrap és a hetvenkét-féle nemi identitás mint tudomány. Osszuk fel így a világot, rendben van. De ti, nácik, onnan a ti világotokból ne járjatok át a miénkbe. Eszetekbe se jusson. Inkább koszorúzzátok meg naponta George Floyd szobrát. Nekünk jó lesz Kossuth Lajosé is. És befogadunk szívesen minden ledöntött Kolumbusz-szobrot is. És még valami: a mi óvodáinkban a királyfi a királykisasszonyt veszi feleségül a mese végén.

Világos?

Bayer Zsolt véleménycikkének első része ide kattintva olvasható el.