Helyre kell állítani a kizökkent időt

Aki a valósággal nem tud mit kezdeni, az ideo­lógiát gyárt. Nem is akármilyet, kizárólag olyat, ami tagadja a világot alkotó alapvető szabályszerűségeket, és szembemegy az emberi természettel. Valójában az élet ellen lázadnak, akkor is, ha ezt képtelenek felismerni. Ők azok, akik mindig meg akarják váltani a világot, mert nem értik a természet törvényeit, amelyek vitán felül állnak, és végső soron az élet fizikai, lelki és tudati dimenzió­jának rendezőelvei. Az ideológiagyártók valójában az élettel nincsenek kibékülve, mert önmagukkal sincsenek harmóniában.

„Kizökkent az idő; – ó, kárhozat! / Hogy én születtem helyre tolni azt!” – írta Shakes­peare a Hamletben a műfordítóként is nagyszerű Arany János tolmácsolásában. Valóban kizökkent az idő, szétesett a világ, de az angol irodalom egyik legnagyobb alakja ezt mintegy négyszáz évvel ezelőtt fogalmazta meg. Ha visszatekintünk a történelemben, ez nagyjából egybeesik az úgynevezett tudományos forradalommal, a fizika előretörésével és vele párhuzamosan az újkori materializmus mint filozófiai irányzat, világkép megalapozásával.

De mit mondana az író, ha ma feltámadna és körülnézne a világban? Az eltelt évszázadokban bizony nem sikerült „helyre tolni” az időt, sőt a nyugati civilizáció a teljes széthullás határán áll. A nyugati világot ma döntően meghatározó korszellem képviselői és irányítói nem pusztán kizökkentek a világ harmonikus egységéből, de emberi mivoltukból is kifordultak.

A tudomány jó és hasznos, az emberi civilizáció velejárója a technikai, technológiai fejlődés az élet minden területén. A probléma abból ered, hogy a modern tudomány kizárólag a fizikára, vagyis az élettelen anyag tudományára épül – a társtudományok, a kémia, sőt a biológia is –, mindent ezen a szemüvegen keresztül szemlélünk, ami csőlátóvá teszi a modern embert, hiszen csak a valóság egy részletét vizsgáljuk, nem a teljességet.

Akik az anyagelvűség köré különböző ideo­lógiákat gyártottak, azok tagadják a valóság többi részét, így a világképük és benne az önképük nem is lehet egészséges, mert nem teljes. Ezért kerülnek folyamatosan konfliktusba a valósággal és önmagukkal, és az ebből fakadó diszharmóniát újabb ködös ideológiákkal próbálják kezelni, de az egész kudarcra van ítélve, mert körbejárnak, mindig beleütköznek ugyanabba a falba. Ami ennél sokkal nagyobb probléma, hogy emberek millióit, sőt – ha így folytatjuk – a teljes nyugati civilizációt rántják magukkal a szakadékba. Erről szól a kommunizmus, a liberalizmus, a neomarxizmus, a legújabb LMBTQ-ideológia, az állandó áldozatkeresés, a különféle üldözöttnek beállított kisebbségek védelme, a funkcióját vesztett, indokolatlan emberi jogi harc, hiszen a nyugati világban már mindenkinek minden jog biztosított.

A valóság megismerése és megértése helyett tehát kreálnak egy látszatvilágot, azt berendezik kitalált, nem létező identitásokkal – újabban például százhoz közelítő számú genderrel.

Az ideológiagyárosok a nemzeti identitás szisztematikus rombolása mellett belekezdtek a legfélelmetesebb projektjükbe, az egyén öntudatának, énképének szétzilálásába. Mindkét esetben nyilvánvaló a cél: egy új embertípus létrehozása, a társadalmak végletekig polarizálása, az egyének mentális legyengítése, ami megnyitja majd az utat a totális hatalomgyakorlás előtt, a globális pénzhatalom irányításával, a tömegek teljes kontroll alatt tartásával. Az önazonosságunk kikezdésének eszköze az úgynevezett LMBTQ-ideológia, az a teljes abszurditásra épülő agyszülemény, miszerint a nemi identitás szabadon választható, nem függ a biológiától. A transzneműséget és a ki tudja már, hányfajta „gendert” valóságosnak beállító ideológia semmibe veszi a természet törvényeit, ami egyet jelent a valóság tagadásával. Semmi különbség nincs köztük és a laposföld-hívők között, ép elméjű ember egyszerűen kineveti őket mint elmeroggyantakat. Ehhez képest a transzneműségről magas rangú tudósok, politikusok, közszereplők halálos komolysággal beszélnek, sőt mi több, azokat bélyegzik meg és üldözik, akik kimondják, hogy ez teljes abszurditás.

Nincs helye a további engedménynek, az álszent félretekintgetésnek, a politikai korrektségnek. Egyértelműen ki kell mondanunk, hogy az LMBTQ-propaganda teljes egészében tarthatatlan, kártékony, sőt az emberiség elleni bűn. Még mielőtt a mai kor náci bélyegét, a homofóbiát rám sütné bárki, nem azt állítom, hogy a homoszexualitás bűn, de azt sem, hogy természetes és követendő minta. Ez a magánélet része, a hálószobában mindenki azt tesz, amit kedve tartja, viszont nem helyes, ha a különféle szexuális orientációkat önálló értékként kezeljük és nyíltan népszerűsítjük.

Az LMBTQ-propaganda transzgenderizmusa azonban egészen más megítélés alá esik. A szivárványos agyrém, amit már a magyar baloldal egyes pártjai – például a Momentum is – támogatásukról biztosítottak, vagyis a nemátalakítás az ember elleni bűn kategóriájába tartozik. A hormonkezelések eleve komoly egészségügyi kockázattal járnak, a későbbi esetleges visszaalakítás – mert gyakori példa, hogy évekkel később rádöbben az illető, hogy ő mégis az eredeti nemének megfelelően szeretne élni – pedig még veszélyesebb, és erősen kétséges az eredményessége. Az ilyen beavatkozások a náci Németország hírhedt figurájának, Josef Mengelének az emberkísérleteihez hasonló gyalázatok. A nemváltó műtétek ugyan a páciens beleegyezésével vagy kérésére történnek, de az esetek döntő többségében mentális eredetű probléma áll a hátterében, mégis furcsa módon ilyenkor senki nem teszi fel a kérdést, hogy miért nem a lelki problémát, az identitászavart próbálják gyógyítani.

A pszichológia tudománya szinte megszámlálhatatlan számú kórképet tárt fel, és néha az lehet az érzésünk, hogy nem létező problémákra is igyekszik kitalálni terápiát, az Egyesült Államokban minden valamire való embernek van külön pszichológusa. De ebben az egyetlen esetben, amikor valaki azzal szembesül, hogy nem érzi jól magát a született nemiségében, akkor az LMBTQ-propagandisták azonnal lecsapnak, és már tuszkolják is a nemváltó műtétre a szerencsétlent, aki ezer okból érezheti bizonytalannak a nemi identitását. És ilyenkor nincs egyetlen pszichológus sem, aki azt mondaná, hogy hátrább az agarakkal, azért vizsgáljuk már meg, milyen lelki problémával küzd az ember, mielőtt nekiesünk a testének, és brutális hormonkezeléssel megerőszakoljuk a szervezetét.

Elképesztően aljas, felelőtlen, cinikus ez a hozzáállás, Mengele doktor is kéjjel nyitna egy nemátalakító rendelőt, ha élne.

Az emberiességükből kifordult ideológia­gyártók alapvetően materialista korszelleme az embert kiemelte a teljességből, azt állítják, hogy ránk nem vonatkoznak a természet törvényei, a Homo sapiens annyira szabad és önálló, hogy bármit megtehet bármivel, bárkivel és önmagával is. Ez a teljesen torz, a valóságtól elrugaszkodott világkép ösztönzi az összes abnormális folyamatot, aminek förtelmes megnyilvánulásait már nap mint nap tapasztaljuk. Ezért kulcsfontosságú, hogy az emberekben már gyerekkortól tudatosuljon a valós önkép és világkép: az ember a világegyetem szerves része, ezért csak a természet törvényei alapján élhet, ez nem választás kérdése, és főleg nem függ emberek által kiagyalt ideológiáktól. A természetes kötődéseink közé tartozik az önmagunkhoz való kötődés – aminek szerves része a biológiai nemi identitás –, a családhoz, a nemzethez, illetve az európai fajtához és kultúrkörhöz tartozás. Ha mindez tudatosul a felnövekvő generációkban, akkor rögtön világos lesz számukra sok olyan társadalmi folyamat, amit ma a hamis, félrevezető globális propaganda eltakar, illetve rózsaszín ködfátyolban mutat be a szeretet, az elfogadás és a sokszínűség farizeus álarca mögött.

Az sem lehet vita tárgya, hogy két biológiai nem létezik: az ember vagy férfi, vagy nő. Nincs harmadik.

(Borítókép: Melegfelvonulás résztvevői. Fotó: MTI/EPA/Hollie Adams)