Mi tudjuk, a vágyvezérelt ideológiákat képviselő liberális politikusoktól minden kitelik. Megpróbálnak megváltoztatni, ha akarod, ha nem. Sokszor sajnos el is érik a céljukat behízelgéssel, vagy amint hatalmukban áll, erővel. Ezt mi, magyarok itt, a Kárpát-medencében a saját bőrünkön már tapasztaltuk. Köszönjük szépen, de az efféle társadalommérnökösködésből nem kérünk! Kiállunk a természetes család védelme érdekében minden olyan próbálkozással szemben, amelyek hagymázas ideológiák mentén tönkretennék mindazt, amik vagyunk. Nemzetszerető, családcentrikus, normális ország. Ne feledjük, hogy van mit veszítenünk. Hazánkban ugyanis egyre többen döntenek a születendő élet mellett, ami az öregedő Európában fontos szempont. Nem véletlen, hogy a miniszterelnök kijelentette, és az Orbán-kormány politikájában is masszívan tetten érhető, hogy Magyarországon a család az első.

Érdemes felidézni a magyar családbarát gondolatot, amelynek lényege az alaptörvényünknek is része. Hazánk olyan hely kíván lenni, ahol természetes, hogy a családokat nemcsak anyagilag támogatjuk, jogilag védjük, gyarapodásukban segítjük, de a gyermekvállalást társadalmi szinten is elismerjük. Ezért is lehet az, hogy Európában Magyarország eredményei a családvédelmi, családtámogatási intézkedések hatására egyre biztatóbbak és követendők más országoknak. A pozitív kör bezárul, a folyamat és részegysége egymást erősíti.

Magyarországon tehát a saját gyermek iránti vágy is egy teljesen természetesen kezelt téma, a társadalom és az állam által egyaránt támogatott élethelyzet. De egyúttal azt is gondoljuk, hogy nem előremutató, ha ennek a vágynak a kielégítése érdekében megfosztjuk az embert az élet természetes kialakulásától. A liberálisok most ezen mesterkednek. Jó dolgukban túlgondolják saját szerepüket. Azt már szinte megszoktuk, hogy minden elképzelésükhöz keresnek megoldandó problémát, de az ektogenezissel a legveszélyesebb vizekre küldik az emberiséget. A kérdések kérdésére kell ugyanis választ adnunk. Nevezetesen, szabad-e a saját gyermek iránti vágyat olyan áron kielégíteni, hogy megszüntetjük az anya és a magzat közötti valós köteléket, nem törődve a következményekkel.

Észérvekkel nehezen megmagyarázható, milyen valós oka lenne annak, hogy a reprodukció és az emberi fejlődés legintimebb szakaszát „kiszervezzék” az anya testéből. Az összes előny ugyanis másként már elérhető, viszont éppen a liberális szemlélet gátolja azok érvényre jutását, azzal az álmegoldással kecsegtetve, hogy nem kell szembenézni semmilyen következménnyel. Ráadásul újabb etikai kérdések is keletkeznek. Például miután az ektogenezissel lehetővé tennék, hogy a magzat az anya testén kívül fejlődjön, már csak döntés kérdése, hogy mit kezdenek a technológiával. Vannak, akik például egy újfajta rabszolgaságtól tartanak. Szerintük ugyanis kialakulhat egy olyan gyakorlat, amelynek során kiszolgáltatott emberek eladják szaporító sejtjeiket azoknak, akik az ektogenezis révén, emberi lény további biológiai közreműködése nélkül képesek „új embert alkotni”.

Belegondolni is szörnyű, mi történhet, ha az ektogenezissel világra jött gyermekek az úgynevezett kihordóik birtokába kerülnek. Miután ők azok, akik az életet adták, olyan szülői jogokra tesznek szert a technológia birtokában, amely mögött a pénz és a hatalom áll. Elővigyázatos dolog, ha a legrosszabbal is számolunk. Láttuk ugyanis a történelem során, mire képes az ember, ha eltávolodik a Teremtőtől, mi több, ha magát annak véli. Ezért csak abban bízhatunk, hogy a progresszió élharcosai is megértik végre, tévúton járnak, félreértik a fejlődés hívó szavát. Egy mesterséges anyaméhben kialakuló magzat kezdőélményeit ugyanis még jól imitált szívdobbanással sem lehet valóságossá tenni. Az sosem lesz olyan, mint egy hús-vér anya szívének a hangja, amely alatt az új élet növekszik. Az összes többi perinatális élményről nem is beszélve.

Mi, „maradiak” hiszünk abban, hogy egyetlen természetes módon vehetünk részt a teremtésben. Mégpedig csakis úgy, ahogy mi magunk is megfogantunk. Férfiként és nőként, szabad, közös elhatározásból. Ha mindez fontos nekünk, nem kérdés, hogy a választásokon hova kell tennünk az ikszet. A mondást pedig fogadjuk el úgy, ahogy elődeink ránk hagyták: ember tervez, Isten végez. Ez utóbbi pedig sosem természetellenes. Okosan tesszük hát, ha mi sem megyünk szembe a teremtés rendjével.