Ugyan kérem, ez itt a XXI. század, ne legyen már olyan maradi, régi vágású konzervatív, aki holmi eredethez, természetességhez, meg normalitáshoz ragaszkodik foggal, körömmel! – hangzik a lenéző, kioktató vélemény az újmarxisták „elitklubjában”.
Inkább képzelje csak el, folytatják, hogy megrendeli leendő gyermekének a nemét, a haj- és a szemszínét, megválaszthatja, hogy jobb- vagy balkezes legyen, vagy azt, hogy prospektus szerint kinek a génjeit kapja. Aztán a nőknek nem is kell vesződniük a terhesség kilenc hónapjával. Nem lesznek striák a bőrön, rosszullétek, hangulatingadozások, na meg persze éjszakai olthatatlan vágy sem különféle étkek iránt. Hiszen terhesnek sem kell lenni ahhoz, hogy az előre kitalált tulajdonságú gyermeke megszülessen, tudálékoskodnak felvilágosultságnak hitt gőggel. Aztán a progresszív transzhumanisták porszívóügynököt meghazudtoló magabiztossággal mondják, hogy a gyermekvállalás nem kívánt nehézségeire végre van megoldás, a forradalmian új, orvostechnológiai válasz, az ektogenezis, vagyis a mesterséges anyaméhben fejlődő embrió.
Ez a módszer ugyanis helyettesíti a terhességet és magát a szülést is, felszabadítjuk vele a nőket a várandósság elnyomatása alól – éljeneznek két bizottsági ülés között. Ők áttörő sikernek tartják, ha a magzat egy úgynevezett biozsákban fejlődik, a kiválasztott időpontban pedig átveheti a kész csecsemőt a megrendelő. Micsoda fejlettség, micsoda kényelem, veregetik meg egymás vállát. Bizony-bizony, a progresszív, liberális elit és a transzhumanisták az ektogenezist a jövő csodafegyverének tartják az emberiség megújításához, vagy ahogy ők fogalmaznak, az „ember utáni ember” megalkotásához. Merthogy ők akarják megalkotni a jövő emberét. Van még persze egy kis akadály a nagy terv végrehajtása előtt. A normalitás és képviselői, vagy ahogy gúnyolódva mondják ránk, a maradiak. De erre a problémára is megvan a tervük. Tudni vélik, hogyan bonthatják le a hagyományos értékeket.
Céljuk, hogy minden országban olyan vezetést segítsenek hatalomra, amelyik majd úgy táncol, ahogy ők fütyülnek. A támogatásuk árát pedig megkérik. Alig maradt olyan országvezetés Európában, amelyik képes ellenállni ennek a durván nyomuló lobbinak. Ezért is óriási jelentősége van annak, hogy a magyar emberek kifejezzék akaratukat, milyen irányba szeretnének haladni. És mielőtt azt hinnénk, csak fikcióról van szó és úgysem lesz az egészből semmi, azelőtt érdemes megfontolni a tényeket. Az ektogenezis-kutatásokra ugyanis eddig már dollármilliókat költöttek el világszerte. Az a kísérlet pedig aligha nevezhető puszta elméletnek, amelyet sikerrel hajtottak végre emberi magzat szülőzsákban történt életben tartásával, s amelynek csakis a hatályos szabályozás vetett véget. Vagyis, ha nem változtatnak az ektogenezist jelenleg korlátozó törvényeken, a technológia akkor is készen áll a gyakorlati alkalmazásra, amelynek így már csak a nemzeti parlamentek és a választók jelentenek akadályt. Ezért sem mindegy, kik állnak egy ország élén.