A nyáron a figyelem középpontjába került Pegasus, a szárnyas ló. Napjainkban pedig a Pandora-ügy keltett kisebb-nagyobb hullámokat. A két történetet nem csak a mitológiai áthallással adott név köti össze. Számomra úgy tűnik, hogy a két sztori összefügg, sőt egymásra épülő folyamat elemeiként érdemes vizsgálni őket. Talán így jobban érthetővé válik, hogy mi folyik a színfalak mögött.
A Pegasus-ügyet, amely egy izraeli cég lehallgató szoftverének állítólagos jogosulatlan felhasználását volt hivatott bemutatni, egy Forbidden Stories nevű nonprofit szervezet robbantotta ki. Állítólag tizenhét lap oknyomozó újságírói fogtak össze az Amnesty International kezdeményezésére, hogy feltörjék ezt a programot, és feltárják egyes országok általuk antidemokratikusnak bélyegzett vezetőinek állítólagos jogellenes akcióit. Erről a műveletről az első pillanattól kezdve minden igyekezetük ellenére nyilvánvaló volt, hogy egy külföldről szervezett, irányított lejáratási akcióval állunk szemben. Az állítólagos oknyomozók a magyar kormányt is célkeresztjükbe vették. Azonban a kommunikációs léggömb hamar kipukkadt, a magyar belpolitikai életbe történt beavatkozási kísérlet nem érte el a célját.
Az elmúlt napokban újabb akció indult el. Árulkodó módon itt is amatőr oknyomozó újságírók jutottak olyan adatokhoz, amelyekkel politikusokat lehet lejáratni vagy legalábbis hírbe hozni. Az International Consorcium of Investigative Journalist nevű szervezet hatszázötven (!) oknyomozó újságírója csaknem másfél évig dolgozott. Ennek eredményeként – állításuk szerint – több mint fél tucat olyan cég iratait szerezték meg, amelyek offshore cégek alapításával, működtetésével foglalkoznak. Több millió dokumentumot és fotót tettek közzé. Természetesen mindezt ingyen tették, csupa szívjóságból, a közjó szolgálata érdekében. No, persze… Javaslom mindenkinek, hogy ezt a mesét, ha úgy tetszik, fedőtörténetet ne higgyék el.
A két akciót nagy valószínűséggel egy vegykonyhában, azonos recept szerint gyártották le. Mindkettőt egy állítólagos nemzetközi újságírói szervezet hajtotta végre. Mindkét esetben a profi titkosszolgálatokat megszégyenítő ügyességgel szereznek meg különösen védett adatokat, információkat. Először egy vérprofi szoftvert törtek fel, és a megfigyeltek többezres nemzetközi listáját is megszerezték. A Pandora-ügyben pedig olyan cégek adatait és tulajdonosi körét derítették fel, amelyek éppen a nagyon nehéz megismerésük miatt lehetnek értékesek a piaci világban. Ha mindez igaz lenne, akkor a speciális, szigorúan titkos szoftvereket fejlesztő cégek is azonnal bezárnának. Ahogy az állami, profi titkosszolgálatokat is fel kellene oszlatni, hiszen az amatőr oknyomozók látszólag rendszeresen lepipálják őket. Hát nem. Akár egy speciális program feltörése, akár offshore cégek ezreinek felderítése sok-sok pénzbe, időbe, energiába kerül, és komoly állami háttér nélkül mindez elképzelhetetlen.
Ráadásul mindkét ügy célirányossága is árulkodó. A Pegasus a nemzetközinek tűnő leleplezés ellenére leginkább a magyar kormány ellen irányult. A Pandora pedig a több száz politikus ellenére is meglehetősen szelektívre sikeredett. Egy-két már visszavonult baloldali politikus mellett csupa olyan afrikai, ázsiai és persze európai politikus és üzletember szerepel a listán, akik nem a balliberális fősodor szívéhez állnak közel. Ráadásul az időzítés is több mint árulkodó.
Ez a lejárató akció leginkább a csehországi választások befolyásolását célozta meg. Az összes többi adat csak járulékos haszon, illetve a valódi cél elfedését szolgálta. Andrej Babiš miniszterelnök az egyik leggazdagabb cseh üzletember is egyben. A kiszivárogtatott adatok szerint még a politikusi pályára lépése előtt használt offshore cégeket. Szögezzük le, hogy az ilyen cégek igénybevétele nem törvénytelen, ettől még persze lehet erkölcsileg aggályos egy politikus esetében.
Néhány nappal a cseh választások előtt a Babišra vonatkozó adatok kiszivárogtatása egy tudatosan időzített, célzott külső támadás volt – amely tökéletesen alkalmasnak bizonyult a választók befolyásolására, elbizonytalanítására. A választási eredmények ismeretében elmondhatjuk, hogy az akció sikeres volt. Az előzetes várakozásokhoz, felmérésekhez képest kevesebb voksot kapott a miniszterelnök pártja. Csehországra pedig nehéz kormányalakítási időszak és feltehetően sokpárti kormányalakítás vár. Annak minden nehézségével együtt.
Ráadásul ezzel sikerülhet a V4-es együttműködést támogató Babišt háttérbe szorítani. Az Európai Egyesült Államok iránt elkötelezett balliberális erők ünnepelhetnek. Sikerült egy ellenfelüket kiiktatni, a renitens Csehországot nehéz helyzetbe hozni. Ráadásul a közép-európai országok is kaptak ezzel egy üzenetet. Mindezt egy olcsó, ám hatékony akció eredményeként. Mert ezt nem az amatőrök csinálták. Ők csak a nevüket adták, a fedést biztosították.
A hibrid háborúban egy ütközetet megnyertek, amit nekünk is érdemes alaposan, szakmai alapon elemezni. Alig fél év múlva nálunk is választások lesznek. Nem lehet kétsége senkinek afelől, hogy a „független oknyomozó újságírók” hada már dolgozik a magyar probléma megoldásán. Jó lenne minden külső befolyás, aktív beavatkozás nélkül, szabadon választani jövő tavasszal. Biztos vagyok abban, hogy már gőzerővel készülnek a forgatókönyvek a magyarok megrendszabályozására, a nemzetépítő politika felszámolására.
Már csak az a kérdés, hogy az ellenérdekelt politikusok, üzletemberek és titkosszolgálatok agytrösztjei milyen fedőnevet írnak a műveleti terv dossziéjára. A görög mitológia szinte kimeríthetetlen.
A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója
Borítókép: MTI/AP/Petr David Josek
