Lengyelország az EU lojális tagja. Az európai jogot ugyanúgy tiszteletben tartjuk, mint bármely más tagállam. Azonban a közösségi törvények tiszteletben tartása nem jelenti, hogy azok a nemzeti alkotmányok felett állnának. Ebben Lengyelország sem kivétel. Ezért az alkotmányos pluralizmusnak továbbra is meg kell maradnia szabályként, ami lehetővé teszi az egyensúly fenntartását a különböző nemzeti és európai jogrendszerek között. Ennek köszönhetően beszélhetünk egymást kiegészítő és nem egymást kizáró rendszerekről. Az uniós szerződések precízen meghatározzák, hogy a tagállamok mely hatásköröket ruházták át a közösségre, és melyeket tartották meg kizárólagosan. Az uniós jog elsőbbségének elve azt jelenti, hogy az unió hatáskörébe tartozó területeken az uniós jog élvez elsőbbséget. Ezt Lengyelországban is teljes mértékben elismerjük.

Azonban az államok a „szerződések urai”, a szerződéses és az alkotmányos normák ütközése esetén pedig végső soron a nemzeti alkotmánybíróságok döntenek. Ezért nem okozhat meglepetést a lengyel Alkotmánybíróság nemrégiben hozott ítélete, amely az uniós jog és az alkotmány közötti kapcsolatot vizsgálta. Hasonlóan nyilatkoztak már korábban bíróságok és alkotmánybíróság Németországban, Dániában, Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban, Litvániában, Csehországban és egyéb uniós országokban.

„A közösségi jog elsőbbségének elve […] nem kérdőjelezheti meg a nemzeti jogrendben az alkotmány legfőbb hatalmát” – mondta ki a francia Alkotmánytanács döntése. „Az Alkotmánybíróság vizsgálhatja az ultra vires feltételt […] azaz megállapíthatja, hogy az Európai Unió intézményeinek intézkedései sértik-e a hatáskör-átruházás elvét, ha az Unió intézményei, testületei, szervei és agendái oly módon lépték túl hatáskörüket, hogy az sérti ezt az elvet” – ez pedig a német Alkotmánybíróság döntése. Dán megfelelője pedig azt jelentette ki, hogy „az alkotmány tiltja a hatáskörök olyan mértékű átruházását, amely azt jelentené, hogy [a tagállam] nem tekinthető szuverén és demokratikus országnak”.

Szeretnék itt egy erősebb tézist felvetni. A nemzeti alkotmányok elsőbbségének elve de facto az államok demokráciá­jának az EU intézményeivel szembeni elsőbbségének elve. Ma azt a kérdést válaszoljuk meg, hogy a nemzetek és a polgárok maradjanak szuverének Európában, vagy az intézmények váljanak szuverénekké. Azok a brüsszeli és luxembourgi intézmények, amelyeket a demokrácia deficitje jellemez. Ettől a választól függ a közös jövőnk.

1795-ben Lengyelország 123 évre eltűnt a világ térképéről. Igen, nehéz helyzetben voltunk akkor. Lengyelország azért bukott el, mert az elit egy része ahelyett, hogy a valódi kihívásokkal küzdött volna, egymás közötti harcokat vívott a befolyásért és az érdekekért. Ez a mi vétkünk. Ezt a vétket a kegyetlen és erős szomszédok azonnal kihasználták. Ne ismételjük meg ezeket a hibákat Európában. Nekünk is vannak globális szomszédaink – akik kegyetlenek és egyre erősebbek. Legyen ez a történelmi figyelmeztetés mindannyiunk számára tanulság.

A szerző Lengyelország miniszterelnöke

Borítókép: A Miniszterelnöki Sajtóiroda által közreadott fotón Orbán Viktor miniszterelnök (b) és Janez Jansa szlovén kormányfő az EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozón a Ljubljanához közeli Brdóban 2021. október 6-án. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán)