A cím alapján napi hírre is gondolhatnánk, olyanra, amely manapság tucatszám megjelenik, s elemzi, hogy mi történik velünk. Mi történik egy ezeregyszáz éves, tízmillió állampolgárt számláló közép-európai országban, amelynek ismétlődő átka a megosztottság? Persze nézőpont kérdése, azon belül kit és mit nevezünk megosztónak, mindenesetre kijelenthető, hogy az áldozat ez esetben is egy ország (egyesek szerint k…rvaország). Egyszerűbben fogalmazva: Magyarország jelenlegi politikai életében a kormányváltást követelőknek semmi sem jó, és amiről kiderül, hogy mégiscsak jó, az nem elég jó, ami viszont ezek szerint nem is annyira rossz, az nem trendi.
Első olvasatra és megfelelő távolságból szemlélve nehéz tehát megérteni, hogy miközben a világ országaiban egyre több a befolyásos női közszereplő, nálunk miért nem egyértelműen örvendetes hír, hogy Magyarország államfőjelöltje Novák Katalin. Egy nő. Ilyen még soha nem történt Magyarországon! Ha végigtekintünk a történelem számunkra is belátható korszakain, láthatjuk, hogy kevés nő jutott el a parlamenti tevékenykedésig. Az első magyar képviselőnő a Kassán élő Slachta Margit keresztény érdekvédő volt. Szívós következetességgel szembeszállt az emberpusztító ideológiákkal, credója a lelkiismeretes cselekvésről szólt (1920): „A dolgok értékét az határozza meg, hogy végeredményben mi lesz belőlük.”
Őt követte később az első magyar női miniszter: Bíró Károlyné, született Ratkó Anna, aki a kormányzattal egyetértésben a világháborús emberveszteséget a születésszám emelésével kívánta pótolni (1948). Munkásságához fűződik a keményen pattogó elnevezésű Ratkó-korszak felemlegetése, amelynek kritikája inkább volt az ukázt elutasító rendszerellenesek tiltakozása, mintsem a gyarapodást kifogásoló szólam. A mai ellenállók a termékenységi mutatók javulását segítő intézkedéseket szeretik összemosni az abortusztilalommal, hallgatnak viszont a ratkói büntetésekről, gyermektelenségi adókról és a valóban bevezetett abortusztilalomról, mert egy nőnek legyen joga dönteni a testéről. Valóban legyen joga dönteni, ez nem lehet kérdéses, és jelenleg sem tiltják, de ne hirtelen feltalált eszméktől vezérelt alakok hivatkozzanak rá a szabadságjogok jegyében. Főképpen akkor ne, amikor születendő életekről kell ítélkezni.
