Túl azon, hogy a baloldali pártok bevezetnék (igaz, csak öt éven belül, vagyis nem a kormányzati ciklus alatt) az eurót, más, kézzelfogható gazdaságpolitikai ígéretet aligha találunk a kínálatban. Az, hogy a jelenlegi jó programokat megtartanák – rezsicsökkentés, csok, cégek kedvezményes hitele – önmagáért beszél, mármint a kormányt erősíti. Ugyanakkor arra a kérdésre a választ, hogy miként is zajlana tovább a felzárkózás, hogyan csábítanák ide a külföldi működőtőkét, s megerősítenék-e vagy sem a hazai vállalkozásokat, nem kapunk egyértelmű választ. Persze azt tudjuk, hogy a baloldal „nyugatias” gazdaságpolitikát ígér, csakhogy a tradíciójuk pont az ellenkezője. S ezt nem árt felidézni.
Ugorjunk kicsit vissza a múltba, a korábbi „szakértői” kormányok teljesítményét vizsgálni!
Tudják, szakértő hazánkban az, aki baloldali vagy liberális…
Akkor, amikor a Fidesz–KDNP megnyerte a 2010-es választást, a tíz legkockázatosabb ország között voltunk Argentínával és Görögországgal együtt. Magyarország IMF-lélegeztetőgépen lévő, államcsőd előtt álló ország volt, gyenge növekedési mutatókkal, jelentős kockázatokkal, magas költségvetési hiánnyal, 12 százalékos munkanélküliségi rátával. Államadósságunk hatvan százalékát a külföldiek finanszírozták, az Európai Unió szégyenpadján ültünk cirka egy évtizedig (!) az államháztartási deficit miatt. Egy olyan időszakban, mikor minden környező ország növekedett, 2002–2010 között hazánk egy helyben toporgott, majd jött a 2008-as világválság, és Magyarországot a nemzetközi hitelezőknek kellett megmentenie. Holott 2002-ben még arról beszéltünk, hogy euróra érettek vagyunk, és a szlovénokkal együtt fogunk csatlakozni az eurózónához. Szlovénia 2007-ben bevezette az eurót, hazánk addigra irányt és utat tévesztett.
Aki esetleg már elfelejtette volna, az átlag bruttóbér kétszázezer forint volt, jelenleg ennyi a minimálbér. S fejben kell tartani azt is, hogy a magyar családokat 2004 után terelték a devizaadósság csapdájába, reális gazdasági növekedés híján más alternatíva nem létezett a jóléthez. Közben folyamatosan növekedtek az állami terhek és adók, de ezek miatt 2008-ra kiderült, hogy az ország finanszírozhatatlan helyzetbe jutott, elfogyott a pénz és az ötlet is.
Persze könnyű volt az Orbán-kormánynak, hiszen kedvező volt a világgazdasági környezet, mondják balliberális oldalról. Tényleg? Az elmúlt tizenkét évben bőven kijutott a megpróbáltatásokból a vörösiszaptól kezdve a madárinfluenzán keresztül egészen a koronavírusig és a háborúig. Magyarország mégis erősebb és stabilabb lett. Nota bene: a magyar gazdaság felkészült egy a korábbiaknál keményebb időszakra. Tudniillik a magyar gazdaságot jelenleg magas megtakarítási ráta jellemzi, és ehhez alacsony hitelállomány kapcsolódik. Ez jelentheti azt is, hogy a vállalataink képesek kapacitásokat bővíteni, a háztartások pedig a fogyasztási szintet fenntartani.
Mondják azt is a politikai túloldalról, hogy a kormány a választások miatt „kilóra megveszi” a szavazókat. Holott a választási költségvetés és a megszorítás baloldali hagyományok. Valójában ezen logika mentén a baloldali kormányok minden költségvetését 2002 és 2010 között választási költségvetésnek lehetne nevezni. Az átlaghiány ezekben az években 6,6 százalék volt, de 2006-ban 9,3 százalék! Ha jól visszaemlékszünk, se háború, se koronavírus nem volt akkor! Miként a polgári kormány 2014-ben és 2018-ban is bebizonyította, hogy a választások nem befolyásolják a deficit mértékét, erre idén is sor kerül.
Látványos pályát futott be Magyarország tizenkét év leforgása alatt: a magyar gazdaság válságálló lett, jelentős növekedést képes felmutatni jó időkben és újraindulás idején. Például 2019-ben 4,6 százalékkal növekedtünk, de dinamikus lett az újraindítás is, miután 2021-ben 7,1 százalékkal bővültünk, ami az egyik legjobb növekedési mutató az uniós országok között.
Magyarország megelőzte fejlettségben Görögországot, Szlovákiát, és utolérte Portugáliát. Minden évben előreléptünk, és jobban éltünk. Úgy, hogy visszafizettük a nemzetközi hitelt, és bővülési pályára álltunk. Csődhelyzetből az uniós növekedési rangsor élére került Magyarország.
Most minden korábbinál nagyobb jelentősége van a választásoknak. Építeni lassabb és nehezebb, rombolni gyorsabban lehet. Felzárkózunk vagy leszakadunk: „csak” ennyi a tétje az országgyűlési választásoknak.
A szerző a Figyelő főszerkesztő-helyettese
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Világgazdaság/Móricz-Sabján Simon)
