Túl azon, hogy a baloldali pártok bevezetnék (igaz, csak öt éven belül, vagyis nem a kormányzati ciklus alatt) az eurót, más, kézzelfogható gazdaságpolitikai ígéretet aligha találunk a kínálatban. Az, hogy a jelenlegi jó programokat megtartanák – rezsicsökkentés, csok, cégek kedvezményes hitele – önmagáért beszél, mármint a kormányt erősíti. Ugyanakkor arra a kérdésre a választ, hogy miként is zajlana tovább a felzárkózás, hogyan csábítanák ide a külföldi működőtőkét, s megerősítenék-e vagy sem a hazai vállalkozásokat, nem kapunk egyértelmű választ. Persze azt tudjuk, hogy a baloldal „nyugatias” gazdaságpolitikát ígér, csakhogy a tradíciójuk pont az ellenkezője. S ezt nem árt felidézni.

Ugorjunk kicsit vissza a múltba, a korábbi „szakértői” kormányok teljesítményét vizsgálni!

Tudják, szakértő hazánkban az, aki baloldali vagy liberális…  

Akkor, amikor a Fidesz–KDNP megnyerte a 2010-es választást, a tíz legkockázatosabb ország között voltunk Argentínával és Görögországgal együtt. Magyarország IMF-lélegeztetőgépen lévő, államcsőd előtt álló ország volt, gyenge növekedési mutatókkal, jelentős kockázatokkal, magas költségvetési hiánnyal, 12 százalékos munkanélküliségi rátával. Államadósságunk hatvan százalékát a külföldiek finanszírozták, az Európai Unió szégyenpadján ültünk cirka egy évtizedig (!) az államháztartási deficit miatt. Egy olyan időszakban, mikor minden környező ország növekedett, 2002–2010 között hazánk egy helyben toporgott, majd jött a 2008-as világválság, és Magyarországot a nemzetközi hitelezőknek kellett megmentenie. Holott 2002-ben még arról beszéltünk, hogy euróra érettek vagyunk, és a szlovénokkal együtt fogunk csatlakozni az eurózónához. Szlovénia 2007-ben bevezette az eurót, hazánk addigra irányt és utat tévesztett.  

Aki esetleg már elfelejtette volna, az átlag bruttóbér kétszázezer forint volt, jelenleg ennyi a minimálbér. S fejben kell tartani azt is, hogy a magyar családokat 2004 után terelték a devizaadósság csapdájába, reális gazdasági növekedés híján más alternatíva nem létezett a jóléthez. Közben folyamatosan növekedtek az állami terhek és adók, de ezek miatt 2008-ra kiderült, hogy az ország finanszírozhatatlan helyzetbe jutott, elfogyott a pénz és az ötlet is.