Hadházy Ákos hatvanötmillió forintos parlamenti bojkottja

Mindenképpen meg kell engedni Hadházynak, hogy akkor tegye le az esküt, amikor ő akarja?

20211017 Budapest Márki-Zay Péter, Hódmezővásárhely polgármesterének, a Mindenki Magyarországa Mozgalom miniszterelnök-jelöltjének előválasztás eredményvárója az Anker közben. Fotó: Mirkó István MI Magyar Nemzet Képen: Hadházy Ákos Ányos országgyűlési képviselő Fotó: Mirkó István

Az LMP pedig eltűnt, odalett, lenullázódott, nem létező entitássá változott, nem maradt belőle más, mint Hadházy meg Szél Bernadett. Ezen a ponton jött Sallai R. Benedek, aki közel állt hozzá, hogy egy jól irányzott és régóta megérdemelt, irgalmatlanul nagy pofán veréssel megoldja a problémát, ám Hadházy még időben „felborult a székével”, majd ájulást színlelt, tudva, hogy egy földön fekvő, ájult embert legfeljebb egy Hadházy ütne meg. Így úszta meg a dolgot. Önismeretből jeles…

Rőfös kolléga összefoglalásában: „Ebben az időszakban kezdődött el az LMP igazi mélyrepülése. A Sallai Róbert Benedekkel való tettlegességig fajuló dulakodási ügyét, etikai vizsgálatok és egyéb posztbolsevik hangulatú belső leszámolásokat követően – de már a kényelmes parlamenti fizetést garantáló 2018-as választások után – kilépett az LMP frakciójából, és függetlenként folytatta tevékenységét.” Tűpontos.

Mint azóta megtudtuk, Hadházy az elmúlt 12 hónapban 65 millióért bojkottálta a parlamentet, ahová nem jár be, ha pedig mégis, akkor egy „Lónak a f…szát” feliratú táblát tart a magasba. Az immáron „független” Hadházy – Rőfös kolléga remek megfogalmazásában – új gazdatest után nézett, tudva, hogy anélkül nem fog bejutni a parlamentbe, ahol 65 mil­lióért gyalázkodhat a parlamenti munka ellen. 

Így következett a Momentum – ó, hát mi más? –, majd az előválasztás, melynek során Hadházy a szó legszorosabb értelmében leszámolt a vele szövetséges MSZP emberével, Tóth Csabával (a varjú sem károg utána, mindössze annyira jellemző), és imigyen zuglói jelöltté válva jutott be ismét, összellenzéki támogatással, de momentumosként a parlamentbe, megígérve az új gazdatestnek (és a választóknak), hogy az ő frakció­jukba fog beülni. Nem fog beülni sehova. Ki gondolta, hogy pont az új gazdatestet, a Momentumot nem fogja elárulni, miközben lételeme, természetes közege az árulás?

Szóval Hadházy (egyéni) képviselő lett, bírta a teljes ellenzék támogatását, a Momentumnak ígéretet tett, hogy beül a frakciójukba, majd mindezek után közölte, hogy nem teszi le az esküt a nyitónapon, nem ül be a Momentum frakciójába, amúgy pedig nincs szándékában részt venni a parlamenti munkában, mindössze ahhoz van kedve, hogy majd egy másik napon, titokban letegye az esküt, így igazolják a mandátumát, vagyis hozzájuthasson ahhoz a sok tízmillióhoz, miközben kizárólag repkedjen meg hülye performanszokat tartson országszerte, esetleg tiltott állatorvosi tevékenységet is végezzen némi apróért.

Felmerül azért pár kérdés. Például hogy vajon mindenképpen meg kell engedni Hadházynak, hogy akkor tegye le az esküt, amikor ő akarja? Vagy ráér ez a dolog mondjuk szeptemberig, esetleg karácsonyig, vagy akár 2023 tavaszáig? Hajlok arra, hogy ráér. Addig pedig Hadházy lehetne saját zsebre áruló végre. Miért is kellene ebbéli tevékenységét az adófizetőknek állniuk? Toldi Miklós sem finanszírozta rókalelkű bátyját, Othelló is csak egy darabig Jágót, s Nemecsek sem vett fagyit Gerébnek.

Szóval odaállhat Hadházy mindennap a Kossuth térre, beszélhet annyi hülyeséget, amennyit csak akar, feje fölé tarthat megannyi táblát, tartójukról szóló feliratokkal, de tegye mindezt mandátum nélkül. Majd a rajongói visznek neki szendót. Ehhez a létformához elengedhetetlen az ilyesmi.

Borítókép: Hadházy Ákos (Fotó: Mirkó István)