Mármost Hadházy képviselő mit nem fogad el? Mit vitat? Azt, hogy Áder János lenne Magyarország államfője? Kövér László a házelnök? Hogy Zugló — ahol Hadházyt megválasztották — Magyarország része lenne? Vagy csak arról van szó, hogy nem tetszik neki a választás mindenki más által egyébként elfogadott eredménye, esetleg az elmúlt tizenkét év kormányzása? Ez egyéni megítélés kérdése, de semmi esetre sem jogalap.
Tételezzük viszont fel, Hadházynak valójában közjogi vitája van az Országgyűléssel. Ebben az esetben a magyar történelemből is meríthetett volna példát, nem kellene a Sinn Féinnel takaróznia, bár lehet, neki ez így kényelmesebb. Ferenc József 1861-es februári pátense után a magyar képviselők nem voltak hajlandóak beülni a birodalmi tanácsba. Ez tiszta sor — nem is jár érte javadalmazás.
Tulajdonképpen Hadházytól az lett volna a tisztességes, ha bojkottot hirdetve el sem indul a választásokon, de ítéljék meg ezt a zuglóiak!
Itt kanyarodunk vissza a második alapvető különbségre Hadházy északír párhuzamában. Gerry Adams és társai ugyanis — éppen azért, mert nem tették le az esküt —nem kaptak képviselői fizetést, csak költségelszámolást. De ugyan már, ki is akarna éveken át stikában eladott nyomtatópatronok és a képviselőként elszámolt, majd a tankból lefejt benzin árából élni? Nem vallana Hadházyra.






























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!