idezojelek

Gondolatok május másodikáról

Idén május elseje után másodikán is ünnepeltünk. E napon újra a nemzeti oldal állíthatott kormányt.

Pilhál György avatarja
Pilhál György
Cikk kép: undefined

Idén május elseje után másodikán is ünnepeltünk. Legalábbis azok, akiknek örömöt jelentett, hogy az e napon összeülő új Országgyűlésben újra a nemzeti oldal állíthat kormányt. Volt már ilyen kétnapos ünnep a kommunizmus utáni Magyarországon – mindjárt az első szabad választás után, 1990-ben is erre a napra esett a parlamenti nyitány. Bármennyire is lenyűgöző ez a mostani elsöprő győzelem, a két cikluskezdet közül mindenképp a korábbi volt az emlékezetesebb, hisz negyven évet kellett várni rá. (Alapos szellőztetésre szorult az Országház plenáris ülésterme, igaz, csakhamar kiderült, ráfért volna egy még alaposabb is.)

Abban az évben már a munka ünnepén sem volt őszinte a szocialisták mosolya. Igaz is, mi okuk lett volna örvendezni? Alaposan leszerepeltek a parlamenti választáson.

(Az akkor még 386 fős házban mindössze harminchárom mandátumot szereztek.) Annál lelkesültebben várta a másnapot az ország, elvégre hivatalosan ekkortól, május másodikától köszöntött ránk a szabadság.

Szerdára esett a kivételes nap, máig előttem a verőfényes reggel. A házak kapui fölött mindenütt nemzeti zászlók lobogtak (vörös már sehol), mintha minden és mindenki a győztese lett volna a nagy napnak. Talán csak én láttam úgy, de lehet, hogy az évek kozmetikázták át bennem, valami különös, tapintható várakozás lepte be a várost. A nyüzsgő aluljáróban a tulipánt árusító asszony mellett, az újságosstandnál csak úgy sorjáztak az emberek a friss lapokért – a Landerer–Heckenast-nyomda kapujánál lehetett hasonló a forgatag negyvennyolcban, azon a nevezetes márciuson. Lüktetés és ezernyi szín mindenütt. Lehet mondani, talpon volt az ország, hatalmas, lelkes csapat, tele reménnyel, eufóriával.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mit is írhatnék még erről mint szemtanú? Talán még azt, hogy akkor, onnan nézve sokkal egyszerűbbnek látszott minden. De hát mindnyájunkat elvakított, megszédített a tudat: végre valóban a mi választottjaink mehetnek be az ország házába.

Sokan még ma is innen, ettől a verőfényes májusi naptól számolják a visszaszerzett szabadságot. Pedig akkor még bent voltak az oroszok, még tagja voltunk a Varsói Szerződésnek, a KGST-nek – de ez akkor valahogy senkit sem érdekelt.

Majd kimennek, majd kilépünk… Az meg sem fordult bennünk, mennyire rögösek lesznek a következő esztendők.

A nagy nap romantikája gyorsan elillant, hamar értelmezhetővé lett Antall József kesernyés kifakadása: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Nem sejtettük, amit a miniszterelnök már tudott: ezt a mérkőzést még nem nyerte meg a nemzet. Sőt, pirruszi volt a győzelem, nélkülözte a teljességet. Hiába állhattunk a dobogó tetejére, ha az államapparátust, a kulcsintézményeket, az ipar és a gazdaság meghatározó szektorait, a sajtót, az igazságszolgáltatást, a felsőoktatást továbbra is azok uralták, akik előtte évtizedeken keresztül. A legpiszkosabb munkát az eseményeket manipulálva kommentáló, tudósító (elhallgató) sajtó végezte. Az a média, amely a kommunizmus emlőin nevelkedett.

Gyorsan eltűnt a rendszerváltás romantikája. Az eszmények legtöbbike zátonyra futott, a lelkesedés tüze hamar hunyorgó parázzsá zsugorodott.

Igaz, nem is lehetett volna másképpen akkora ellenszélben, ellendrukkerekkel, ügynökökkel – és jó szándékú kétbalkezesekkel. Antall József már az indulásnál, a legelső kormányülésen megmondta: „Uraim, önök egy kamikazekormányban vesznek részt.” (Azzal nem számolhatott szegény, hogy csakhamar végzetes betegség támadja meg.)

Elszaladt a négy év. 1994 tavaszán nagy fölénnyel és még nagyobb arroganciával visszatért a múlt, a hitvány világ. Liberális köntösben történt a visszarendeződés. Szocialistává kozmetikázott kommunisták és álnok szabad demokraták vették át a gyeplőt. Igaza lett Csurka Istvánnak, aki már a legelején magasba emelte a mutatóujját: Vigyázz, magyar! Ezek nem adták fel! Ha nem leszünk eszünknél, a kaméleonok újra elveszik a hazát.
De törődtünk is ezzel mi, megrészegült szegény ördögök akkor, harminckét éve, a visszakapott szabadság csodareggelén?

Borítókép: Kövér László, az Országgyűlés titkos szavazással megválasztott elnöke esküt tesz az Országgyűlés alakuló ülésén a Parlamentben 2022. május 2-án (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Bayer Zsolt avatarja
Bayer Zsolt

A szörnyek tényleg köztünk járnak

Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Konzultáció az új magyar gazdaságpolitikáért

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Hol vagytok, „gyermekvédők”?

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

A kommunista nem vész el, csak átalakul

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.