Mit is írhatnék még erről mint szemtanú? Talán még azt, hogy akkor, onnan nézve sokkal egyszerűbbnek látszott minden. De hát mindnyájunkat elvakított, megszédített a tudat: végre valóban a mi választottjaink mehetnek be az ország házába.

Sokan még ma is innen, ettől a verőfényes májusi naptól számolják a visszaszerzett szabadságot. Pedig akkor még bent voltak az oroszok, még tagja voltunk a Varsói Szerződésnek, a KGST-nek – de ez akkor valahogy senkit sem érdekelt.

Majd kimennek, majd kilépünk… Az meg sem fordult bennünk, mennyire rögösek lesznek a következő esztendők.

A nagy nap romantikája gyorsan elillant, hamar értelmezhetővé lett Antall József kesernyés kifakadása: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!” Nem sejtettük, amit a miniszterelnök már tudott: ezt a mérkőzést még nem nyerte meg a nemzet. Sőt, pirruszi volt a győzelem, nélkülözte a teljességet. Hiába állhattunk a dobogó tetejére, ha az államapparátust, a kulcsintézményeket, az ipar és a gazdaság meghatározó szektorait, a sajtót, az igazságszolgáltatást, a felsőoktatást továbbra is azok uralták, akik előtte évtizedeken keresztül. A legpiszkosabb munkát az eseményeket manipulálva kommentáló, tudósító (elhallgató) sajtó végezte. Az a média, amely a kommunizmus emlőin nevelkedett.

Gyorsan eltűnt a rendszerváltás romantikája. Az eszmények legtöbbike zátonyra futott, a lelkesedés tüze hamar hunyorgó parázzsá zsugorodott.

Igaz, nem is lehetett volna másképpen akkora ellenszélben, ellendrukkerekkel, ügynökökkel – és jó szándékú kétbalkezesekkel. Antall József már az indulásnál, a legelső kormányülésen megmondta: „Uraim, önök egy kamikazekormányban vesznek részt.” (Azzal nem számolhatott szegény, hogy csakhamar végzetes betegség támadja meg.)

Elszaladt a négy év. 1994 tavaszán nagy fölénnyel és még nagyobb arroganciával visszatért a múlt, a hitvány világ. Liberális köntösben történt a visszarendeződés. Szocialistává kozmetikázott kommunisták és álnok szabad demokraták vették át a gyeplőt. Igaza lett Csurka Istvánnak, aki már a legelején magasba emelte a mutatóujját: Vigyázz, magyar! Ezek nem adták fel! Ha nem leszünk eszünknél, a kaméleonok újra elveszik a hazát.
De törődtünk is ezzel mi, megrészegült szegény ördögök akkor, harminckét éve, a visszakapott szabadság csodareggelén?

Borítókép: Kövér László, az Országgyűlés titkos szavazással megválasztott elnöke esküt tesz az Országgyűlés alakuló ülésén a Parlamentben 2022. május 2-án (Fotó: MTI/Illyés Tibor)