Honfitársak, vegyük észre: a kampánynak vége, hatalmas győzelmet arattunk, a balliberális ellenzék a porban hever. Ideje most már „elengednünk” a választást, az ellenzék meg hadd fetrengjen a saját mocsarában, láthatóan nem tud kikecmeregni onnan, de ez legyen az ő bajuk. Ha nem képesek rájönni arra, hogy a kulcskérdés számukra Gyurcsány maradása vagy távozása, akkor úgysem lehet segíteni rajtuk, még ha akarnánk sem. Engem őszintén szólva már kezd untatni Márki-Zay vagy éppen Tordai Bence újabb és újabb hörgése arról, hogy mennyire nem tehetnek semmiről, hogy „a rendszer a hibás”, nem ők. Ahogyan Hofi Géza mondta annak idején: a kapufa a hibás, nem a csapat! Az a hülye akác! Őt kéne kirúgni!
Ennyit róluk. És ezek után végre beszéljünk magunkról, mert sajátos kegyelmi helyzetbe kerültünk.
A dolgok úgy állnak, hogy immáron domináns pártrendszer van Magyarországon, a nemzeti tábor uralja az országot úgy, hogy a fővárosban is biztató eredmények születtek, a politikai változás reménye már itt is felvillant. De nem csak az eredmények meggyőzők: arról is szó van, hogy a jelenlegi balliberális ellenzéknek, holdudvarának, értelmiségének egész egyszerűen nincs az ország, a nemzet számára releváns mondanivalója. Azt fújják, amit a fősodratú balliberális nemzetközi, globális hálózatok diktálnak nekik – fantáziátlanul és nemzetietlenül.
Ezzel nem lehet mit kezdeni, nem érdemes még vitatkozni sem. Majd szóljanak, ha az országnak van fontos és érvényes mondanivalójuk, akkor majd újra szóba állhatunk egymással. Most nincs kivel vitatkozni az ellenzék soraiból, mert akiket egy Gyurcsány nevű ripacs, egyben politikai szélhámos vezethet, s ez ellen nincs ellenvetésük, azok mindent elmondtak önmaguk szellemi és intellektuális képességeiről. (A Mi Hazánk esete más, ők vállaltan a nemzet érdekeit tartják szem előtt, s ha nem is értünk egyet sok kérdésben, azért velük mégis megvan a közös alapja a vitának és a párbeszédnek.)
Magyarán nekünk, nemzeti, keresztény és konzervatív embereknek egymás között kell megbeszélnünk a fontos kérdéseket, s van miről beszélnünk, még sok is egy kicsit.