A szabadelvűség túlkapásaival szemben erősödő ellenállás a közoktatás terén is tapasztalható. Az elmúlt tíz-húsz évben a szabadelvű szélsőségesek az iskolákban faji megkülönböztetéssel vádolható könyveket tiltottak be vagy húztak meg, mint például Mark Twain Huckleberry Finnjét, és számos iskola nevét megváltoztatták, köztük George Washingtonról és Abraham Lincolnról elnevezett iskolák nevét is. A történelemtankönyvekben kihangsúlyozták az amerikai indiánok leigázását és a rabszolgatartás förtelmeit. A hagyományőrzők mindezt megelégelték.

San Franciscóban, az Egyesült Államok talán legszabadelvűbb nagyvárosában a választópolgárok visszahívták és menesztették a városi tantestületnek azt a három tagját, aki kilenc iskola nevének a megváltoztatására szavazott. Ez év február 8-án a floridai törvényhozó testület megtiltotta a nemi sokszínűség tanítását elemi iskolásoknak. Eddig közel húsz hasonló törvényt vagy rendeletet hagytak jóvá az országban. Több államban, helyhatósági rendelet teszi lehetővé, hogy a szülők beleszólhassanak az iskolai tantervek összeállításába és az iskolai tantestülettel közösen döntsék el, hogy mit tanítanak a gyerekeiknek; a „szülői polgárjogok” érvényesítésének a nevében. Ma már egy tucat tagállamban rendelet tiltja a transznemű fiúk részvételét a lányok sportversenyein. Minneapolis legliberálisabb külvárosában a tantestület visszaállította a ­Pledge of Allegiance (hűségnyilatkozat) elszavalását az ülésezések kezdetén. A fogadalom a nemzet irányába tanúsított elkötelezettségről szól, Isten szárnya alatt.

De talán a gyakorlati kihívásokra adott válaszoknál fontosabb az országban körvonalazódó szemléletváltozás. Egy beszélgetésben már a 90 éves Soros György is óva intett a „politikai korrektség” túlkapásai ellen, mivel azok nemkívánatos ellenhatást válthatnak ki. A szabadelvűek túlbuzgóságukban túl messze mentek, sokáig a belpolitika az emberek önazonosságáról szólt, pokolba a tényekkel és a folyamatokkal! Ez most fokozatosan kezd visszarendeződni; a szabadelvű elit nem élvez többé egyeduralmat a közszemlélet felett.

A „critical race theory” (kritikai fajelmélet), mely újraértelmezi a történelmet a rabszolgák leszármazottjai és az elnyomottak elfogult szemszögéből, és a „woke”, amely a faji megkülönböztetés és a társadalmi igazságtalanságok ellen küzd, mint mozgalmak hanyatlóban vannak. A Me Too és a BLM (A Fekete Életek Számítanak) mozgalmak mellett egy új mozgalom ütötte fel a fejét: a „túl messze ment” ideológia.

A helyi törvényhozatal fókusza a „faji igazságszolgáltatás” helyett fokozatosan átáll a helyi problémák és kihívások kezelésére. Például több tagállamban érvénytelenítették azokat a rendeleteket, amelyek előírták a nők részvételét a nagyvállalatok igazgatótanácsában. A tagállamok sorra visszakövetelik fennhatóságukat, melyet évtizedeken keresztül alárendeltek a szövetségi hatalomnak anyagi támogatásokért cserébe. Felértékelődik a tagállami kormányzók döntéshozatala, amely részben a Covid-járványra adott válasz eredménye. Egyre több városban erősödik a közösségi összefogás és kezdeményezés.

Közvélemény-kutatások szerint az amerikaiak többsége ma úgy véli, hogy életkörülményeik az 1950-es évekhez képest, amikor a „fehér felsőbbrendűség” uralta az országot, rosszabbra fordultak.

Hogy meddig megy el a visszarendeződés, majd megtudjuk novemberben a félidős választások kimeneteléből, amikor kiderül, hogy sikerül-e a republikánusoknak megszerezniük a szavazati többséget a kongresszus mindkét házában.

A szerző magyar és amerikai kettős állampolgár

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Pexels)