1. Demokrácia és a nemek harca. 2020-ban a Zöldek belügyi felelőse azt közölte a nyilvánossággal: „Lecseréltük csaknem az összes berlini biztonsági szolgálat vezetését, és igen jó embereket helyeztünk pozícióba a tűzoltóságnál, a rendőrségnél, az államügyészségnél és az alkotmányvédelemnél is. Nagyon remélem, hogy ez a jövőben érezhető lesz.” Persze hogy érezhető lett. A kommunista kádermunka mindig kifizetődik. 

Berlin mint szövetségi tartomány politikailag egyoldalúan baloldalivá vált. 2021 novemberében Sandra Detzer zöldpárti Bundestag-képviselő egy további lépést tett előre, amikor azt mondta: „ahol mi, Zöldek megragadjuk a kormányrudat, ott már nem fogunk tárgyalásokba bocsátkozni”. A tárgyalások és a kompromisszumok a demokrácia alapelvei közé tartoznak, de a Zöldek megmutatják, hogy az ő erényeik közé nem.

Sokba kerülnek és károsak stb. Az adás készítőinek az sem tűnt fel, hogy ezzel akaratlanul is elismerték a férfinemet, holott annak állítólag pusztán társadalmi konstrukciónak kellene lennie, nemde? Mármost a Német Szövetségi Köztársaság alaptörvényének első cikke kimondja: „Az emberi méltóság sérthetetlen.” A közszolgálati WDR a férfiak ellen tett kijelentése nem tisztességes, nem demokratikus és szembehelyezkedik az alaptörvénnyel.

2. Közszolgálati média. A németek tartanak a közeledő téltől. Nem mindenki az energiafordulatban látja ennek az okát, amely pedig feladta a megbízható energiahordozókat. Sokan úgy vélik, a probléma az orosz gázzal megoldódna. Ám ez nem igaz. Az orosz gáz mindenekelőtt a nap és a szél mint ingadozó energiaforrások bebiztosítására szolgál. Ezáltal a német energiarendszer megkettőzött, s kettős árképzéssel működik. 

Gáz pedig alig van, mert ahelyett, hogy föld alatti tárolókban raktároznák el, elektromos árammá alakítják. Ha Németország nem állított volna le tizennyolc atom-, illetve számos szénerőművet, akkor nem kellene árammá égetnie a földgázt. 

Ennek dacára a németek félelme valóságos, és aki csúfot űz ebből a félelemből, az cinikus. Ha pedig egy közszolgálati televízió teszi ezt, akkor világossá válik, amit sokan gyanítanak: a kormányon lévőknek fontosabb az ideológiá­juk, mint a közellátás. 

A WDR egy műsora augusztusban azt közölte, „ha az ember szépen felizgatja magát a gázilleték miatt, akkor menni fog az is, hogy a paprikavörös mérgével fűtsön, megspórolva így, hogy megvágják kilowattóránkénti 2,4 eurócentre!” Ilyesmire még a kommunisták sem vetemedtek volna. Sokan ezt a lakosság elleni háborúként érzékelik, amit a kényszerként kivetett tévédíjunkból finanszíroznak. Csúcsra járatják a nemzetgazdaság lerombolását.

3. Energiapolitika. A megfizethető energia a nemzetgazdaság életelixírje és a jólét forrása. A zöld nihilisták világszerte sikeresen bebeszélték az értelmiség egy részének, hogy az energiának drágának kell lennie. Németország a zászlóvivője e politikának, a globális konkurencia csak örvendezhet. Kering az interneten egy világtérkép: ezen pirossal jelölik az államokat, amelyek gázilleték kivetéséről döntöttek a gázimportőrök védelmében. 

4. Mezőgazdaság, autógyártás, helyi tömegközlekedés. A gázilleték első áldozata a piesteritzi nitrogénművek a kelet-németországi Szász-Anhaltban. Az üzem leállt, a harmincmillió eurós gázilleték megfojtja a gazdasági tevékenységet. 

A nitrogént a mezőgazdaságban műtrágyaként, az autóiparban pedig dízelmotorokhoz való AdBlue karbamidoldat előállítására használják. A vesztesek nyilvánvalóan a mezőgazdaság és az autógyártás, a győztesek pedig ugyanolyan világosan a Zöldek, akik tönkre akarják tenni a hagyományos mezőgazdaságot (lásd Srí Lanka példáját) és az autó­ipart. 

Az ezekre mért gázilleték kettős csapás, amely alapvetően érinti a németek jólétét. Ha a Zöldeken múlna, a németek elveszítenék az autójuknak köszönhető egyéni mobilitást, és röghöz lennének kötve, akárcsak a középkorban. Egy szerző már hat euróval (2400 forint) magasabb benzinárat szorgalmaz. Nem vicc! Mintha nagyítóüvegen át néznénk, úgy tűnik fel a piesteritzi nitrogénművek elvesztése a német gazdaságpolitika paradigmaváltásaként. 

Számos párt politikusa küzdött az elmúlt két és fél évtizedben a Kelet építéséért, a keletnémet gazdaságnak a nyugatnémet színvonalra való felzárkóztatásáért. Ennek a mostani nagy átalakítással befellegzett. Így fest, ha feláldozzák a ma élők tényleges egzisztenciáját és a keleti építést a világ jövőbeli megmentéséért. Egyébként a nitrogént most Oroszországból kell behozni – így lett a Kelet építéséből Oroszország építése.

5. Németországnak változnia kell – ezt már elérték. Katrin Göring-Eckardt zöldpárti politikusnő a 2015-ös tömeges bevándorlás idején örvendezett így: „Országunk megváltozik, mégpedig drasztikusan. Én pedig örömmel várom ezt!” Hét év elteltével megállapítható, hogy a Zöldek kívánsága valóra vált. 

A lakosság újra megismerkedik az ínséggel. Az ilyesmi sokszor megesett ugyan a történelemben, újdonság azonban, hogy ez most egy céltudatosan ostoba politika eredménye. Márpedig ha elmegy majd az áram, akkor a közlekedési lámpa is kialszik. Értve ezen Németország átalakításának vörös-sárga-zöld kormányát.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: illusztráció (Fotó: MTI/EPA/Sascha Steinbach)