Gyerekeket a hatalomba! – erről énekelt 1986-ban egy német dalnok. Vajon a középkorra gondolt-e? Mert akkoriban teljességgel uralkodóképesnek tekintették a gyermekkirályokat.
A zeneszámból sláger lett német nyelvterületen, de következményekkel is járt. Olvassunk csak bele a dalszövegbe: „Adjátok a hatalmat a gyerekeknek / Nem gondolnak bele, mit csinálnak / A világ gyerekkézbe való / Legyen vége a mélabúnak / Hülyére nevetjük magunkat / Gyerekeket a hatalomba!”
Több mint harminc évvel később most megkaptuk. Az akkori gyerekek megjelentek a német politikában, csak éppen más a játékszerük. Akkoriban egy színes gumilabda volt az, ma a Német Szövetségi Köztársaság. De dobálózni ma is dobálóznak – csak éppen életutak millióival, amelyek függenek ettől. Adjátok a hatalmat e gyerekek kezébe!
De B tervük már nincs arra az esetre, ha megbukik a fordulatuk az energetikában, a közlekedésben, az agráriumban, a biztonság terén, a bevándorlási és a genderügyekben. A talpáról a fejére fordítják Németországot, és a falnak irányítják annak teljes kockázatával, hogy visszavezetnek bennünket 1618. május 23-ra.
Akkor volt a második prágai defenesztráció, amely a Szent Római Birodalmat a harmincéves háború katasztrófájába taszította. Ma Németország elsötétülése az egész Európai Uniót beszámíthatatlan örvénybe taszíthatná – nem kívánom ezt, sajnos azonban nagyon is elképzelhető.