Persze, ne dugjuk a fejünket a homokba! Ijesztő mértékű a szórvány gyengülése, elöregedése, akkor is, ha vannak üdítő kivételek, példás szórványmagyar közösségek a dél-erdélyi, bánáti tájakon is. Figyelni kell Székelyföld peremvidékére is, hiszen valaha színtiszta magyar falvakban mérhető a közeli nagyvárosokból beköltöző románság lélekszáma az Olt mentén, a Barcaságban, de a Kárpát-kanyarban is. Erről bárki meggyőződhet, ha megtekinti az interneten az 1992-es, 2002-es és a 2012-es lakossági adatokat, és összehasonlítja a most tudható számokkal.

Nincs más utunk, mint a jövőépítés. Jövőépítés, tudatos családpolitikai, határozott vidékfejlesztés itthon. Ugyanerre nincs lehetőségünk Mezőségben, Szolnok-Doboka vagy éppen az Arad környéki szórványmagyarság között, de a szórványkollégiumok, az óvodai és iskolai beiratások támogatására, a vállalkozói támogatásokra van számos jó példa, van ezekre a területekre ráhatásunk. Ezeket a törekvéseket, például a Rákóczi Szövetséget, a Nemzetpolitikai Államtitkárság Petőfi-ösztöndíj programját határozottan erősíteni kell. 

Nemcsak nekünk, anyaországi magyaroknak, de az elszakított területek magyar politikájának, döntéshozóinak is. Sokkal intenzívebb kampánnyal, sokkal láthatóbban, ha úgy tetszik, sokkal trendibb videókkal, podcastekkel, TikTok-anyagokkal kell elárasztani a világháló közösségi felületeit, hogy üzenjünk. 

Üzenjük meg, hogy a magyar identitás, a magyar intézményben végzett iskola, a magyar egyházhoz való tartozás, a magyar hagyományok megélése nem gátja, hanem elősegítője, szárnyakat növesztő tényezője az érvényesülésnek. Számtalan jó példa van erre a gömöri, a dél-erdélyi, a mezőségi vállalkozói, gazdasági, tudományos és kulturális világban. Sokat tudnék sorolni. És oda kell figyelnünk a lélektanilag fontos bázisokra. Kolozsvárra, a gömöri nyelvhatár Rimaszombatjára, Nagyváradra, Szatmárnémetire, Rozsnyóra, Lévára. Ezek azok a városok – sorolhatnánk még –, ahol nincs többségben, de markánsan jelen van a magyarság.

Ha magyarul is megjelennek ezek a szövegek, attól még nem veszít a cég semmit, de semmiképpen sem annyi vevőt a helyben többségi nemzet vásárlóiból, mint amennyi erőt ad az ott élő és ott áthaladó, közlekedő, vásárló honfitársaink­nak. Alig mérhető mínusz nem lehet fontosabb, mint jelenlétünk jelzése. A történelmi határainkat ábrázoló térképeknek az UEFA szerint szerint nincs helye a lelátókon. Szerintem van.

A történelmi határok rengeteget változtak az elmúlt évszázadokban. Mi mégis, a 12,5-13 milliós Kárpát-medencei magyarság Pozsonytól Brassóig mindenütt otthon vagyunk. Ellenségeskedés nélkül leírhatjuk: a Kárpátok gyűrűje között nem vagyunk kisebbségben. Attól, hogy az európai futballszövetséget frusztrálja 1100 éves államiságunk múltja és összetartozása, még ezt mi így gondolhatjuk szívünkben, lelkünkben és a molinókon is. Senki ellen, de önmagunkért.

A szerző Nagyvázsony polgármestere

Borítókép: Székely zászlók a székely szabadság napja alkalmából tartott megemlékezésen az erdélyi Sepsiszentgyörgyön, a Turul téren 2015. március 10-én. Mivel a marosvásárhelyi polgármester megtiltotta a székely vértanúk 1854-es kivégzésének évfordulójára, a székely szabadság napjára tervezett felvonulást, ezért Székelyföld több településére hirdettek a marosvásárhelyit pótló tiltakozó megmozdulásokat (Fotó: MTI/Henning János)