Olvasom, hogy az El Mundo című spanyol lap szerint teljességgel ki van zárva annak a lehetősége, hogy Pedro Sánchez spanyol kormányfő tavaszi turnéja során ellátogasson Magyarországra is. A magam részéről ezt kimondottan sajnálom. Ugyanis bírom a spanyolokat. Gaudítól Almodóvarig, oda-vissza. A magyar csapatokon kívül és túl labdarúgó-mérkőzéseken a Barcelonának szurkolok. Már amennyiben lehetséges, persze. Jó, ők katalánok, de akkor is.
De Senor Sánchez is bánhatja. Ehetett volna egy jó lángost például. És nyilván tisztelettel és barátságosan fogadták volna. Ugyanolyan tisztelettel és barátságosan, mint ahogyan azt a magyarok is elvárják másoktól. Még akkor is (sőt), ha a magyar kormánynak közeli szövetségese Sánchez egyik ellenfele, a jobboldali Vox párt. Mert ugyanez a helyzet Olaszországgal és Giorgia Meloni pártjával kapcsolatban is, oda viszont úgy tűnik, elutazik a spanyol miniszterelnök. Lehet, hogy jobban szereti a pizzát. Ráadásul az van még, hogy Spanyolország adja az EU soros elnökségét, és bizony ezek a soros elnökök többnyire mindent megtesznek a közeledésért, a békítésért és a macerás ügyek rendezéséért, többek között Magyarország és az Európai Bizottság konfliktusában is. Az meg ugye teljességgel kizárt, hogy Pedro Sánchez csatlakozni kívánna a hungarofóbok táborához. Hiszen olyan jól elvoltunk eddig, holott bizonyos kérdésekben, lásd nemátalakító műtétek, LMBTQ-propaganda bizonyos jelek szerint ég és föld választja el kormányaink és parlamentjeink álláspontját.
De azt bizonyára senki, sehol nem vonja kétségbe, hogy a magyarok szeretik a gyerekeiket. Mint ahogy az oroszok is szeretik a gyerekeiket. Ez utóbbit nem én állítom, hanem Sting.
Azt viszont kijelenthetem, hogy nem vagyok homofób. Felnőtt emberek közös akarattal azt csinálnak az ágyukban vagy a zuhany alatt, amit akarnak. Ezzel passz, a téma nálam letudva. A hangsúly viszont a felnőtt szón lenne.
Gyerek vagy akár egy labilis kamasz esetében már egészen más a dolgok állása. Így aztán ennek a derék pedagógiai asszisztensnek az ügye, aki egy tizenöt éves gyerekemberben találta meg a szexuális életének ki- és beteljesedését, azért nálam is kiverte a biztosítékot rendesen. Annak ellenére, hogy keserves erőfeszítések árán dolgozom magamon, hogy ne az indulataim vezéreljenek, ne menjek bele parttalan Facebook-vitákba, ne hagyjam magam sokkolni, destabilizálni és dührohamba kergetni. Már komoly részsikereket könyvelhettem el, amikor jött ez a barom, és tessék, kezdhetem elölről. Pedig az elején még szépen ment, bicska becsukva pihent a zsebben, és csak akkor kerültem szinte azonos platformra Sebestyén „Vasvilla” Balázzsal, amikor belenéztem ennek a lénynek a videóművészeti munkásságába.
Akarta a fene, viszonylagos lehiggadásomat többek között annak is köszönhetem, hogy többnyire már csak macskás videókat és elhivatott olasz tésztakészítőket nézegetek az interneten, továbbá focit és filmeket a televízióban, de a munkám miatt ez most elkerülhetetlennek tűnt. Bevallom, elég hamar feladtam, mert amit láttam és hallottam, az gyomorforgatóbb volt, mint a cincérevők vándorgyűléséről készült dokumentumfilm. És persze amilyen faék egyszerűségű mucsai tahó vagyok, akinek egy evolúciós célja van csupán, eszembe jutottak a már felnőtt gyerekeim és még az unokáim is, hogy adott esetben én magam ugye miként is cselekednék, esetleg túlmerészkedve a kényelmes verbalitás törékeny határmezsgyéjén.
És ebben a kontextusban riasztóan közel került Balázs vasvillája. Az enyémmel ráadásul rosszabbul járna az illető, tekintve, hogy kint felejtettem a szalmabáláknál az esőben, így kissé rozsdás is. Ráadásul azon is felhúztam magam, hogy amikor már azt hittem, hogy ennyi is bőven elég, megint meg kellett tanulnom egy új szót. Efebofil. Merthogy ez a kretén nem pedofil, hanem efebofil. Ó, hogy az a…! De persze a végére szokás szerint maradt a tehetetlen fortyogás és a kérdés, hogy mit lehetne mégis tenni. Mert valamit azért mégiscsak kellene lassan. Rendszerszinten? Tartok tőle, hogy nem mennénk túl sokra vele. Akkor meg mit? Akad egy olyan verzió is, amit háromszor el kellett olvasnom ahhoz, hogy felfogjam, nem álmodom, az van odaírva, amit látok. Egy kutatás során ugyanis a munkatársak arra a következtetésre jutottak, hogy a szexrobotok „gyermekverziója” terápiás céllal állhatna a pedofilok rendelkezésére.
Na, ezen a ponton ezt most abba is hagyom. Belégzés, kilégzés, Jézus, segíts!
Borítókép: A pedagógiai asszisztens (Forrás: Facebook)
