Azon gondolkoztam néhány nappal ezelőtt, hogy vajon azok a szülők, akik annak idején arccal és névvel tiltakoztak olyan hevesen a gyermekvédelmi törvény ellen, hogyan éreznék magukat, ha az ő gyermekük is részese lett volna a Krúdy Általános Iskolában lezajló és vélhetően évek óta tartó szexuális befolyásolásnak és még ki tudja, minek.
Tartanék egy kis múltidézést, mert azt hiszem, most idevág. Kunhalmi Ágnes például az ominózus dokumentumot annak idején gyilkos törvénynek nevezte, és az ATV-ben fejtette ki, hogy „fel kell hívni arra a figyelmet, hogy hány és hány gyereket kerget az Orbán-kormány például öngyilkosságba akkor, amikor nem lehet beszélgetni bizonyos kérdésekről: hogy vannak LMBTQ-emberek a világon mindenütt, és mindig is voltak, mindig is lesznek”.
Aztán ott van Dobrev Klára és Karácsony Gergely, akik az ellenzéki előválasztás kampánytémájává tették az LMBTQ-ügyet, főpolgármesterünk például azt mondta, azonnal eltörölné ezt a törvényt. „Én tűztem ki elsőként a szivárványos zászlót polgármesterként, és először mondtam beszédet a Pride-on, ezért eltörölném a mostani törvényeket” – fogalmazott, ebben pedig Dobrev is mélyen egyetértett vele, majd együtt tettek hitet az LMBTQ-közösségek mellett.
Akárhogy is, de
ezek az emberek, és mellettük még jó néhányan, gyermeket nevelő szülők a törvény ellen kampányolva sajnos olyan eseteknek adnának teret és lehetőséget, mint a krúdys tanár ügye.
Azok kedvéért, akik nem olvastak volna róla: a 39 éves tiktokker pedagógai asszisztens azt állította, hogy 15 éves szeretője van, ami abszolúte rendben is van így szerinte, hiszen az illető nem kiskorú. Az említett iskolába járó felháborodott szülők arról is beszéltek, hogy az intézményből azóta már kirúgott pedagógiai asszisztens korábban részletesen elmagyarázta diákjainak, hogyan tudják megnézni a férfi 18 pluszos videóit, annak ellenére, hogy még nem nagykorúak, illetve önhatalmúlag tartott nekik szexuális felvilágosítást is.
Nem árt azért azt is tisztázni, egy tizenhárom és egy tizenöt éves gyermek között csupán jogi értelemben van különbség: előbbi még nem, utóbbi már korlátozottan cselekvőképesnek számít. A tekintetben viszont, hogy mennyire van tisztában saját tetteinek és döntéseinek súlyával, felméri-e, hogy mit is jelent szexuális viszonyt létesítenie egy, akár idősebb férfival vagy nővel, nincs közöttük érdemi eltérés. Nem tudja, hol vannak a határai, sőt nagy valószínűséggel azt sem, mire mond igent. Mivel tinédzser, befolyásolható, és egy 39 éves pedagógusban, aki az „ő nyelvén” tud hozzászólni, meg is bízik.
Tehát való igaz, aki ezzel visszaél, azt pedofilnak talán nem, de aljas gazembernek minimum lehet nevezni, és akkor még nagyon visszafogtam magam.
Talán most már a közvéleménynek egy szélesebb rétege is szembesül azzal, hogy mennyire sérülékeny és érzékeny éppen a 14–18 év közötti generáció, akik már a szüleik nézeteit, javaslatait kevésbé, a világból érkező impulzusokat viszont annál inkább fogadják el és igyekeznek megfelelni azoknak. Amikor gyermekvédelmi törvényről beszélünk, többek között a krúdys esettől is védeni akarjuk őket, és, hogy ezzel mennyire kezdünk egyedül maradni a kontinensen, hovatovább a világban, jól példázza a napokban elfogadott spanyolországi törvénycsomag is.