Amíg nem engedjük be a svédeket a NATO-ba, nem kapunk HIMARS rakétákat, jelentette be a napokban James Risch amerikai republikánus szenátor egy baloldali lapban. Örült is ám a nemzetközi sajtó, jól megkapták a renitens magyarok az amerikaiaktól, mit fognak most kezdeni rakéták nélkül? Néhányunkban viszont felmerült az kérdés, hogy a szenátor úr nem téveszt-e minket össze valamelyik strandpapucsos tálibbal, akinek telemegy a tüdeje porral, ahogy áll tátott szájjal, rozsdás Kalasnyikovját szorongatva az útszélén, amikor elsuhan mellette egy rockzenétől hangos amerikai tank.
Más szóval Risch úr kicsit elkésett ezzel a fenyegetéssel. Először is azért, mert a magyar hadügy HIMARS-beszerzést illető ajánlatkérése már 2022 márciusában lejárt. Erre addig nem kaptunk választ, ügy lezárva. A svédek két hónappal később, májusban jelezték, hogy szeretnének NATO-tagok lenni, és csak tavaly decemberben lett végleg világos, hogy a magyar parlament nem veszi jó néven Stockholm „na itt írd alá” attitűdjét, miközben azok minden lehetséges alkalmat megragadnak ahhoz, hogy minket támadjanak a létező összes fórumon. Szóval visszamenőlegesen megindokolni a HIMARS visszautasítását a svéd tagság körüli hisztériával ostobaság. Nem csonkítjuk meg nemileg a gyerekeinket és nem csinálunk Budapestből Stockolmisztánt, azért nem kaptunk rakétákat Bidenéktől, szenátor úr.
Másodszor pedig azért késtek el ezzel a büntetéssel, mert már vagy fél tucat más ország is gyárt ehhez a rakétarendszerhez hasonlót, amelyek nagyon szívesen eladnak nekünk belőle olcsóbban és anélkül, hogy az iskolákban transzvécéket kelljen nyitnunk. Például a törökök ez év januárjában ezt már fel is ajánlották nekünk.
Harmadszor pedig a kormány nem vételi szándékát fejezte ki a HIMARS-rakétákat illetően, hanem ajánlatot kért az amerikai gyártótól. Az ajánlatkérés nem ugyanaz, mint a vételi szándék, ezt a szenátor úr biztos tudja. Tehát akkor minek fenyeget minket azzal, hogy nem ad nekünk el olyan fegyvereket, amikre nálunk nincs vételi szándék? Velünk nem lehet megcsinálni azt, mint a szlovák bábkormánnyal, hogy a légierőnk teljes állományát elküldetik velünk a szomszédos háborúba, majd ránk sóznak „kedvezményes áron” húsz helikoptert, amit meg se rendeltünk, és közbeszerzést sem írt ki rá a honvédelmi minisztérium.
