Jelen sorok írásakor még nem tudhatom, hogy a Fradi legyőzi-e a végtelenül egyszerű, ám annál célravezetőbb futballt játszó feröerieket, a rettenetes első meccset látva a feladat nem is olyan egyszerű. Mindenesetre az vesse az első követ a szigetlakókra, aki nem emlékszik rá, hogy a magyar válogatott legújabb kori felemelkedésének első szakaszában hasonló betonfocit játszott. Fel Szalainak, aztán majd csak lesz valami, mondjuk egy ígéretes pontrúgás formájában és egyben képében. És hogy örültünk neki.

Azóta persze sok víz lefolyt a Berettyón, és manapság már Szoboszlai Dominik körül forog a világ. Tegyük hozzá mindjárt, egyáltalán nem érdemtelenül. Álomszerződés egy olyan csapathoz, amelyet a magyar szurkolók is közelebb érezhetnek magukhoz. mint a lipcsei energikusokat, földi halandó számára felfoghatatlan fizetés, a világ élvonala. Huszonkét évesen a válogatott csapatkapitánya, egyszerre a jelen és a jövő, egymillió követő az Instagramon. Lehet irigyelni, teszik is sokan, lelkük rajta. Utánacsinálni már macerásabb lenne. Szoboszlai istenáldotta tehetség, ez egy dolog, méghozzá rendkívül fontos. Aztán erre pakolta rá a többit. Amíg a kortársai buliztak, csajoztak, élték a kamaszok szokásos életét, ő edzett. Idegen környezetekben „lett felépítve”. Méghozzá jól, nem volt sem kapkodás, sem kiárusítás. És közben úgy tudott laza maradni (kő-papír-olló, ugye vagy éppen az izlandiaknak bevarrt emlékezetes gólja utáni „gondoltam, rálövöm”), hogy közben ha kellett, megszakadt a pályán.

Egy igazi spíler, aki közben annyit fut és olyan sebességgel, mint egy mezei nyúl. Van egy olyan érzésem, hogy Szalah-val még sok vidám pillanatot okoz majd a világ egyik legmenőbb szurkolótáborának. Akiket azonnal meghódított, mivel még évekkel ezelőtt a liverpooli klubikon, Steven Gerrard egyik meglátását varratta magára. Na ez is milyen. Tisztára mint az amerikai álom. Van egy fiatal srác, választ magának egy mottót, és alig telik el néhány röpke év és ott találja magát a példakép mezében. Komoly bevonzás. Akkor a pénzről. Arról nem ő tehet, hogy az élsportban és benne a fociban irreális és egyben szürreális összegek forognak. Mint arról a médiahype-ról sem, ami kialakult körülötte. A magam részéről ennek a kettőnek az elviseléséhez kívánok neki erőt. Mert lehet ezeket jól használni, bár a kísértés igen nagy.