Jelen sorok írásakor még nem tudhatom, hogy a Fradi legyőzi-e a végtelenül egyszerű, ám annál célravezetőbb futballt játszó feröerieket, a rettenetes első meccset látva a feladat nem is olyan egyszerű. Mindenesetre az vesse az első követ a szigetlakókra, aki nem emlékszik rá, hogy a magyar válogatott legújabb kori felemelkedésének első szakaszában hasonló betonfocit játszott. Fel Szalainak, aztán majd csak lesz valami, mondjuk egy ígéretes pontrúgás formájában és egyben képében. És hogy örültünk neki.

Azóta persze sok víz lefolyt a Berettyón, és manapság már Szoboszlai Dominik körül forog a világ. Tegyük hozzá mindjárt, egyáltalán nem érdemtelenül. Álomszerződés egy olyan csapathoz, amelyet a magyar szurkolók is közelebb érezhetnek magukhoz. mint a lipcsei energikusokat, földi halandó számára felfoghatatlan fizetés, a világ élvonala. Huszonkét évesen a válogatott csapatkapitánya, egyszerre a jelen és a jövő, egymillió követő az Instagramon. Lehet irigyelni, teszik is sokan, lelkük rajta. Utánacsinálni már macerásabb lenne. Szoboszlai istenáldotta tehetség, ez egy dolog, méghozzá rendkívül fontos. Aztán erre pakolta rá a többit. Amíg a kortársai buliztak, csajoztak, élték a kamaszok szokásos életét, ő edzett. Idegen környezetekben „lett felépítve”. Méghozzá jól, nem volt sem kapkodás, sem kiárusítás. És közben úgy tudott laza maradni (kő-papír-olló, ugye vagy éppen az izlandiaknak bevarrt emlékezetes gólja utáni „gondoltam, rálövöm”), hogy közben ha kellett, megszakadt a pályán.

Egy igazi spíler, aki közben annyit fut és olyan sebességgel, mint egy mezei nyúl. Van egy olyan érzésem, hogy Szalah-val még sok vidám pillanatot okoz majd a világ egyik legmenőbb szurkolótáborának. Akiket azonnal meghódított, mivel még évekkel ezelőtt a liverpooli klubikon, Steven Gerrard egyik meglátását varratta magára. Na ez is milyen. Tisztára mint az amerikai álom. Van egy fiatal srác, választ magának egy mottót, és alig telik el néhány röpke év és ott találja magát a példakép mezében. Komoly bevonzás. Akkor a pénzről. Arról nem ő tehet, hogy az élsportban és benne a fociban irreális és egyben szürreális összegek forognak. Mint arról a médiahype-ról sem, ami kialakult körülötte. A magam részéről ennek a kettőnek az elviseléséhez kívánok neki erőt. Mert lehet ezeket jól használni, bár a kísértés igen nagy.

Most, hogy az összefüggések láncolatában látszólag mégiscsak témát váltok, még azt sem tudhatom, hogy a német másodosztályú Fortuna Düsseldorf labdarúgócsapata kegyeskedik-e edzőmeccset játszani a felcsúti tizeneggyel. Bizonyos szempontból mindegy is, a jelenség maga, hogy a kérdés egyáltalán felmerülhet, megér némi tűnődést. Történt ugyanis, hogy a hírek szerint a németek nem akarnak a Puskás Akadémia ellen focizni, mivel szerintük az a „korrupció terméke”. Pontosabban azt ugyan nem tudjuk, hogy a játékosok miként gondolkodnak minderről, viszont azt igen, hogy a szurkolók levélben tiltakoztak klubjuk vezetőségénél a mérkőzés megrendezése ellen. Még pontosabban azt sem tudjuk, hogy valamennyi Düsseldorf-drukker erre az álláspontra helyezkedett, vagy csupán valamelyik frakció. Mert a Cézár ugye esetünkben több tízezer fejű. Mindenesetre levél íródott és az is benne foglaltatik, hogy a főnökségben legyen annyi gerinc, hogy lemondják a meccset az „Orbán-csapat” ellen, amely szerintük minden szinten ellentmond a csapatuk által képviselt értékeknek. Bármit is jelentsen ez.

Azt viszont kerek perec megfogalmazták, hogy „a klub, melyet Orbán Viktor magyar miniszterelnök alapított, egy autokrata, antidemokratikus és intoleráns világnézetet szimbolizál”. És akkor azt a vágyálmot most hagyjuk is, hogy ne keverjük bele a politikát a sportba. Azt már elvitte a cica.

A mosoda hatására pedig akár napokba is telhet egy német turistának, míg rádöbben, hogy nálunk ugyan hiába keresgéli a náci és vörös hordákat. Igaz, egyre többen érkeznek nagyobb csomagokkal is.

Borítókép: Szoboszlai Dominik (Fotó forrása: Facebook)