Talán az sem véletlen, hogy október 23-án a nemzetközi baloldal ifjú hazai reménységei, a Momentum politikusai vörös festéket locsoltak a karmelita előtti kordonokra. A hivatalos magyarázatuk az volt, hogy ezzel tiltakoztak, amiért Orbán Viktor tárgyalt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. Csakhogy a pekingi találkozó jó néhány nappal korábban történt, mégis megvárták október 23-át a vörös festékes akciójukkal. Ez a fajta tiltakozás tipikusan szélsőbaloldali ihletésű, a napokban számos hasonló eset történt európai fővárosokban, Hamász-párti Izrael-ellenes tüntetéseken.
Bár itthon nem képes tömegeket utcára vinni a baloldal, a hiányzó létszámot agresszivitással igyekeznek pótolni, már amennyire a „bátorságuk” engedi. Újabban az újságírókon töltik ki a bosszújukat, hétfőn például az M1 riporterét, régi kollégánkat, Császár Attilát öntötték le vízzel tudósítás közben, majd a tüntetőket hergelő Pankotai Lili közvetlen közelről megafonon ordított rá és operatőr kollégájára. Ez nem az első alkalom, amikor a jobboldali újságírókat vegzálják azok, akik közben minden hullámhosszon a toleranciát és a szólásszabadságot kérik számon másokon.
De mit várunk azoktól, akik Kun Béláék és Rákosi Mátyásék legjobb tanítványaiként olyan követelésekkel állnak elő, mint hogy tiltsák ki a „keresztény ideológiát” az iskolákból? Ezt is Pankotai elvtársnő fogalmazta meg egy televíziós műsorban, mondván, hogy ha az LMBTQ-ideológiát száműzik az oktatásból, akkor a kereszténységgel is így kell eljárni. Tekintsünk most el attól, hogy a kereszténység nem ideológia, hanem európai kultúránk tartópillére, szűkebb értelemben vallás, tágabban pedig etikai, erkölcsi normáink és életformánk talapzata.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!