Jens Stoltenberg, a NATO főtitkára valamiért úgy gondolja, hogy részt kell vennie a nemzetközi politika alakításában, holott csupán a védelmi szövetség szervezeti és működési feladatainak az irányítása lenne a dolga. Úgy viselkedik, mint aki önálló politikai tényező, pedig csak az Egyesült Államok engedelmes bábja. Persze, ha a megbízók mondandóját tolmácsolja, akkor is érdemes figyelni rá.
Legutóbb arról beszélt, hogy Ukrajna a háborúban szuverén nemzetként győzedelmeskedett. Szerinte Ukrajna visszafoglalta az Oroszország által elfoglalt területek ötven százalékát, Oroszország pedig politikailag, gazdaságilag és katonailag is gyengébb lett. Ismét kijelentette, hogy a szövetségesek egyetértenek az ország NATO-ba való felvételével.
Ehhez hasonló, a szövetségesek álláspontjára hivatkozó kijelentéssel korábban is meglepte a világot. Idén tavasszal ugyancsak azt állította, hogy a szövetség valamennyi (összesen harmincegy) tagállama egyetért Ukrajna NATO-tagságával. Ezen Orbán Viktor is meglepődött, mert nem tudott arról, hogy Magyarország egyetértene ezzel. A főtitkár úr akkor úgy vélte:
Fontos, hogy garantáljuk az ország győzelmét.
Stoltenberg fontos közszereplő, ennélfogva időnként szerepelnie kell a nyilvánosság előtt. Ha őt hallgatjuk, gyakran olyan érzésünk támad, hogy a reális helyzetképet a vágyálmaival próbálja helyettesíteni.
Mert vágyálomnak tűnik, amikor Ukrajnát szuverén és független nemzetként, mint a háború győztesét mutatja be, s ezt olyan „tényekkel” is megtoldja, hogy Oroszország minden szempontból gyengébb lett. Az ember szívesen megkérdezné tőle, vajon mennyit erősödött attól, hogy a NATO a fegyverkészletei jelentős részét átadta Ukrajnának?
És mennyit erősödött az EU a pénzeszközei megnyirbálásától, valamint az energiaellátását rongáló oroszellenes szankciók bevezetésétől?
Az elfoglalt ukrán területek felének visszafoglalása is túlzó bejelentésnek tűnik, mert ilyen adattal eddig nem találkoztunk. A Foreign Affairs nevű amerikai külpolitikai szaklap november 20-án még arról számolt be, hogy Ukrajna kudarcot vallott a fronton. Tekintélyes szakértők nyilatkoztak úgy, hogy Ukrajna és a Nyugat fenntarthatatlan pályán próbál előremenni, márpedig tudomásul kellene venni: az ukránok kitűzött hadicéljait nem lehet elérni.
A tekintélyes amerikai magazin írása szerint az ukrán ellentámadásról szóló optimista híresztelések ellenére 2023-ban Oroszország foglalt el több területet. Jelentős előrenyomulással egyik fél sem dicsekedhet, és a kialakult patthelyzet miatt állóháború zajlik. Ukrajnában az újabb területek felszabadítása helyett a védelemre, a békére és az ország fennmaradó (több mint nyolcvanszázaléknyi) részének rendbetételére kellene összpontosítani.
Volodimir Zelenszkij persze nem fogadja el azokat a véleményeket, amelyek nem támogatják az ő végső győzelmi álmokat kergető, rugalmatlan nézeteit. Még a józan ukrán katonai vezetés jelzéseit sem veszi figyelembe. Olyan célok eléréséhez ragaszkodik, amelyek a szakértők szerint elérhetetlenek.
Könnyen megteheti, amíg van feláldozható ukrán katona és a Nyugat részéről hajlandóság a mértéktelen támogatás folyósítására. Kérdés azonban, van-e?
Némileg érthetetlen, hogy Stoltenberg főtitkár miért asszisztál a Zelenszkij-féle színészi alakításokhoz, s miért hagyja figyelmen kívül a mérvadó szakértői véleményeket, amelyek arról is beszámoltak, hogy Ukrajna fegyverkészlete megcsappant, a gazdaság teljesítménye csaknem egyharmadával zsugorodott, és a Nyugat belefáradt az ország támogatásába. Stoltenberg ezzel szemben azt állította, hogy Ukrajnát továbbra is támogatni kell, hogy Oroszország elvesztette hagyományos katonai potenciáljának jelentős részét, valamint politikailag és gazdaságilag is meggyengült. Azután saját magát is cáfolta ezzel a kijelentéssel:
Az orosz célok Ukrajnában nem változtak. Oroszország nagy rakétakészletet halmozott fel a tél előtt. És újabb kísérleteket látunk arra, hogy csapást mérjenek Ukrajna elektromos hálózatára és energetikai infrastruktúrájára, hogy hideget és sötétséget kényszerítsenek az ukránokra.
Amerikai szakértők állítják: Oroszország bármikor képes nagyobb katonai erőket küldeni Ukrajnába, az orosz gazdaságot pedig nem gyengítették meg a szankciók, mert energiaexportjához új piacokat talált. Stoltenbergnek a jelek szerint ezekről nincs tudomása, miként arról sem akar tudni, mit mondott nemrég George Friedman magyar származású amerikai író és geopolitikai stratéga. Ő egy lapinterjúban állította, hogy
az orosz–ukrán háború lényegében véget ért, és megkezdődtek a korai tárgyalások az Egyesült Államok és Oroszország között.
Ha ezt a NATO-főtitkár tudja, csak nem mondja, akkor méltó partnere a szintén „tehetséges” Zelenszkijnek.
A szerző író, újságíró
Borítókép: Jens Stoltenberg NATO-főtitkár és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a Kijevben tartott sajtótájékoztatójukon 2023. szeptember 28-án (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)
