A demokrácia egyik legfontosabb ismertetőjegye a botrány. Ahol botrány van, ott létezik szabad sajtó, van szólásszabadság, van egy erkölcsi iránytűvel rendelkező polgárság és persze felelősségre vonás. Röviden, egy valódi demokráciában a nyilvánosság megbotránkoztatásának következményei vannak.
Botrány az persze van ma Európában minden szinten, de furcsa mód a következmények elmaradnak. Mi történt?
Talán nincs már szabad sajtó, nincs szólásszabadság vagy erkölcsi iránytűvel rendelkező polgárság? A választ keresve szemléltessük a problémát a már alig mérhető pulzussal rendelkező Momentummal és két visegrádi testvérpártjával.
A „mi” Momentumunk épp hattyúdalát énekli Brüsszelben, az utolsó nemzetgyalázó, országunk megbüntetését és megalázását szorgalmazó felszólalások zajlanak az Európai Parlamentben. Két-három százalékon tengődik a valaha nagy lendülettel kormányzásra készülő ifjúsági mozgalom, amely külföldről pénzelt politikai rablógazdálkodása során gyakorlatilag kimerítette úgy a hazaárulás, mint a nemzetgyalázás teljes skáláját.
Mondhatnánk, lám, létezik igazság, költöznek ők is a történelem szemétdombjára a többi bukott extrémista mozgalom példájára. De a tények azt mutatják, hogy a szenny nem vész el, csak átalakul. „Árad a Tisza”, ahogy büszkén hirdetik politikai utódaik, bele is fulladt az ellenzék nagy része.
Szeretnénk azt hinni, hogy az a botrányos viselkedés, amit a Momentum gyűlölködő hazaárulói produkáltak, az a sok bűn, amelyet a nemzetünk ellen elkövettek az évek során, megbosszulja magát. Sajnos nem így történt. Csak egy másik narcisztikus kalandor veszi át tőlük a stafétát, hogy aljasságban és tudatlanságban elődeit is túllicitálja. De hogy lehetséges ez?
Vagy itt van a Momentum testvérpártja és bűntársa, a Progresszív Szlovákia. Azt is egy nemzetellenes, külföldről etetett jómadár vezeti, aki politikai tevékenységében a szlovák lakosság demoralizálására és nyugati téveszmék erőltetésére törekszik. A nemzeti erők és hazafias értékek elleni uszításban olyan messzire sikerült elmenniük, hogy az hajszál híján a demokratikusan megválasztott miniszterelnök életébe került. Gondolhatnánk, a szlovák közvélemény értük lelkesedő része majd egy kicsit elgondolkozik ezen, mégiscsak levonja a következtetést a hamis próféták ilyen durva lelepleződése után. De nem, stabilan húsz százalékon állnak, egy szemernyit sem veszítettek népszerűségükből, sőt a Soros-sajtó aktív közreműködésével tovább harsogják nemzetellenes hazugságaikat minden következmény nélkül. Van erre racionális magyarázat?
Végül itt a cseh Momentum, a Kalózpárt. Radikális baloldali klíma- és genderőrültek, akik Magyarországnak is ott tesznek be, ahol csak tudnak.
Nem kell nagy képzelőerő ahhoz sem, hogy az ukrán konfliktus mentén milyen álláspontot foglalnak el. Minden elképzelhető megnyilvánulásban orosz propagandát vélnek felfedezni, és élen járnak az összes olyan vélemény elhallgattatásában, amely a Washingtonban jóváhagyott „Oroszország száz százalékig hibás, az ukrán vezetés száz százalékig hős” narratíva ellen szólt volna. Amíg végül ki nem derült, hogy tagja volt pártjuknak annak az orosz házaspárnak a csemetéje is, akiket azzal gyanúsítanak, hogy megrendelői voltak a vrbeticei lőszerraktár 2014-es felrobbantásának. Gondolják, hogy megártott nekik ez a botrány? Olyan stabilan áll tizenegy százalékos népszerűségük, mintha beakadt volna a kijelző ennél a számnál. De miért?
A radikális baloldal társadalmi stratégiájának egyik fő eszköze, hogy mivel építeni nem tudnak, a destrukciót teszik mindennapossá. Olyan rendszerességgel és intenzitással ontják a legsötétebb botrányokat, hogy a polgárokat elérzéketlenítik ezek iránt, egy erkölcsi ingerküszöb nélküli szavazóbázist nevelnek ki maguk körül. Egy olyan társadalom a céljuk, ahol a kudarc, a kegyetlenség, a sikertelenség a normalitás része.
Sikert nem tudnak produkálni, ezért ontják szemrebbenés nélkül a gyalázatos botrányokat, és foggal-körömmel megakadályozzák, hogy jogi vagy politikai következményeket kelljen elszenvedniük. Ez az alapelv tartotta egyben például a 2022-es magyarországi moslékkoalíciót Jakab Pétertől Gyurcsány Ferencig, amely valójában egy kudarcszövetség volt. Így lehetséges az is, hogy a Tisza leginkább a Jobbik és a Momentum, tehát az extrém jobb és a bal szavazóit szívta el leginkább.
A nyugati poszt-botránytársadalom egy súlyos civilizációs jelenség. Olyan politikai mozgalmakkal állunk szemben, amelyek divatos trendeknek megfelelő valóságot, igazságot kínálnak szavazóiknak, a tényeket és racionális okfejtést pedig kikiáltják »Fidesz-« vagy »orosz propagandának«.
Amióta ember az ember, azóta a hazugságra mindig volt kereslet, és ennek a jelenségnek mindig akadtak opportunista kiszolgálói.
De hála istennek, az igazságszomj sokkal erősebb bennünk, egy megfékezhetetlen ösztön, amit az idők során egyetlen kudarckoalíció, önjelölt messiás sem tudott végérvényesen kioltani. Persze a szélhámosok megpróbálják elhitetni a néppel, hogy a botrány csak egyfajta szórakoztató bulvárjelenség, jó poén, nem pedig olyan szégyen, ami diszkvalifikálja az embert a közügyektől. De aki ebbe a játékukba belemegy, demokrácia és jogállamiság helyett cirkuszt kap, idővel pedig megtanul szórakozni a legszörnyűbb emberi szenvedésen és megaláztatáson is, míg csak mindez őt is személyesen el nem éri.
A szerző a Hungary Today hírportál főszerkesztője
