Tisztelt elnök urak, tisztelt bíró asszonyok, bíró urak, tisztelt hölgyeim és uraim!
Hivatásomból adódóan jogászként, hivatalomnál fogva államfőként szeretettel és tisztelettel köszöntöm mindannyiukat a bíróságok napján. Az ünnepen, amely azért született, hogy kifejezhessük nagyrabecsülésünket a bíróságok, a bírák és a bírósági tisztviselők munkája iránt. Bírónak lenni és a bírósági rendszert jól működtetni komoly kihívás. Tekintély és felelősségtudat, bölcsesség és szaktudás, empátia és precizitás mindenképpen szükséges hozzá.
A jól működő igazságszolgáltatás a magyar alkotmányos berendezkedés nélkülözhetetlen eleme. Önálló hatalmi ág, a jogállam immunrendszere.
Élek a gyanúperrel, hogy most nem leszek népszerű azzal a párhuzammal, de ha egy kétszer 45 perces labdajáték nem folytatható le futballbíró nélkül, mert könnyen elszabadulnak az indulatok, akkor hogyan is lehetne egy társadalomban a törvények betartását megszervezni vagy a kőkemény jogviták elrendezését megoldani bírák, illetve bíróságok nélkül?
A bíróságok rendszerének, az itt dolgozóknak számos erőpróbát kell kiállniuk. Én most nem a jogállamiság átpolitizált teoretikus vitáiról, az eljárások gyorsaságának elvárásáról vagy más intézményi és szakmai kérdésekről szeretnék beszélni. Sokkal inkább a bírói hivatás legszebb oldaláról. Arról, hogy bírónak lenni, az igazságszolgáltatás független hatalmát gyakorolni nem csak presztízs és felelősség.
Amikor ugyanis a bíró ítéletet hoz, azzal nemcsak a törvényi rendet működteti, hanem magát az igazságot szolgálja. A bíró a mérlegén nemcsak az adott esetet és annak körülményeit méri meg, de a döntés alapját képező jogszabály mögött felsejlik az erkölcsi igazság is.
Ezért nemcsak tekintélyt parancsoló, hanem ugyancsak nemes is ez a hivatás. Azt is tudom, hogy ez az igazság szolgálata megközelítés könnyen fennköltnek és filozofikusnak tűnik. A XXI. században egy olyan korban élünk, amikor alapvető értékeinket relativizálják, a jog határait elmossák, a kötelezettségeket ködösítik, és az egzakt fogalmak valódi jelentését kiforgatják. Mindezek ellenére
a bíró munkája, amely paragrafusokhoz, eljárásrendhez kötött, és amely a szabálykövetésről szól, éppen egy olyan elvont és magasztos eszmét szolgál, mint az igazság érvényesülése.
Az alaptörvény a 28. cikkében rögzíti: a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a jogszabályok a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. Hazánkban a bíróságok működésének a XIX. századra visszanyúló garanciái vannak. Ezek a függetlenség, a pártatlanság és az elmozdíthatatlanság. Valójában mindezek csupán eszközök. Annak eszközei, hogy a törvények uralmát, a jogszabályok érvényesülését a bírók a munkájukkal zavartalanul biztosíthassák. De annak is az eszközei, hogy a jogállam szolgálata mögött mindig ott lehessen a jó szolgálata, az állampolgárok személyének és vagyonának védelme, a társadalmi morál megerősítése.
Ulpianus egykor úgy fogalmazott: Ius est ars boni et aequi – A jog a jó és az igazságos művészete.
Hivatali elődöm, Mádl Ferenc professzor, aki az erkölcs és a jog összefüggéseit kutatta, szokta idézni Georg Jellinek állítását: a jog az erkölcs minimuma. Figyelmeztetett arra is, hogy az olyan társadalom, amely nincs kötve a morális értékekhez, pusztulásra van ítélve.
Vagyis a jog messze többet jelent, mint paragrafusok, eljárásrendek, jogszokások szakmai ismeretét, érvényre juttatását, a tényállás objektív feltárását és a jogkövetkezményekről való döntést. A jog a jóra, a rendre, az igazságosságra és az erkölcsös élet megbecsülésére irányul. A bírók ezeket szolgálják, ezeket védik, és ez a legszebb a hivatásukban.
Pályájuk talán legnagyobb kihívása is ebből fakad, hiszen ezen állandó értékek becsben tartását úgy kell töretlenül képviselniük, hogy visszatérően ezek hiányát látják, tapasztalják. Bár vádiratokat olvasnak, károsultakkal találkoznak, házassági bontópert vezetnek, vagyon és személy elleni bűncselekményekkel foglalkoznak nap mint nap, mégis a jog által védett norma, az értékek világában kell, hogy éljenek. Ők, önök azok, akik megmutatják, a jog ezek védelmére irányul. Ezért úgy gondolom, hogy
a pártatlanság és a függetlenség mellett a kitartó optimizmus is a bírók védőpajzsa kell, hogy legyen, hogy megkeseredés helyett a világban jelentkező zűrzavarokkal szemben is azokat az erkölcsi alapokat képviseljék, amelyek irányt mutatnak, hogy valóban emberként viselkedjünk a szó nemes értelmében.
Engedjék meg, hogy olyan emberként, aki valamennyire ismeri az önök tevékenységét, hivatását, kifejezzem személyes nagyrabecsülésemet munkájukkal kapcsolatban. A szimpátiám azon a tapasztalaton alapul, ami több évtizedes ügyvédi, majd alkotmánybírói feladataim ellátása közben alakult ki a bírói döntésekkel kapcsolatban. Ezen tapasztalatokon alapul a bíróságokba és a bírókba vetett töretlen bizalmam. Mindenki által tudott, hogy
köztársasági elnökként élhetek az egyéni kegyelmezés jogával. Viszont nyomatékosan hangsúlyozom, hogy erre a jogkörre úgy tekintek, mint kiegészítő és kivételes hatáskörre, amely semmiképpen sem irányulhat a bíróság döntésének felülbírálatára. Vallom, hogy minden kegyelemnek összhangban kell lennie a társadalom igazságérzetével, és nem térhet el az általános büntetőpolitikától sem.
Tisztelt bíró asszonyok, tisztelt bíró urak! A bírói eskütételük alkalmával hűséget fogadnak Magyarországhoz és annak alaptörvényéhez. Megfogadják, hogy a törvények uralmát szolgáló tisztséget a magyar nemzet javára gyakorolják. Sajnos néha elsikkadnak, kiüresednek azok a nehezebben megfogható szavak, mint például a magyar nemzet javára. Azt gondolom,
minél többet foglalkozunk azzal, hogy mit is tehetünk a magyar nemzet javára, hogy hogyan gyakorolhatjuk hivatásunkat, hogyan alakíthatjuk mindennapjainkat a magyar nemzet javára, annál inkább kinyílik, gazdagodik, gondolatokkal, javaslatokkal telik meg ez az eskü szövegében is megjelenő vállalás.
A bíróságok napja a legkiválóbb bíró asszonyok, urak és a legkiválóbb bírósági tisztviselők napja. Szeretettel gratulálok mindazoknak, akik munkájuk elismeréseként a haza eredményes szolgálatáért ma kitüntetésben részesülnek. További munkájukhoz pedig sok erőt, jó egészséget és töretlen optimizmust kívánok mindannyiuknak.
(A cikk Sulyok Tamás köztársasági elnök július 15-én, a bíróságok napján elmondott beszédének szerkesztett változata.)
