Míg a tavalyi év arról szólt, hogy rendre Magyar Péter dobott be újabbnál újabb témákat a politikai közbeszédbe, addig az idei évben ez alapjaiban megváltozott: ismét a Fidesz diktálja a tempót. Magyar Péter kezdeményezései pedig rendre kudarcba fulladnak, ráadásul már az eddig kritika nélkül mögötte álló balliberális holdudvar is elkezdett morgolódni.
Mindenki emlékszik rá, hogy Magyar Péter egy évvel ezelőtti feltűnése a politikai palettán alapjaiban átalakította a magyar belpolitikát, gyakorlatilag hónapok alatt begyűjtötte az addigi ellenzéki pártok szavazótáborát, mára csak a DK és a Mi Hazánk van a parlamenti bejutási küszöb környékén a felmérések szerint. Magyar Péter ezt a gyors eredményt annak köszönhette, hogy a 2022-es parlamenti választás után az ellenzéki szavazók rendkívül kiábrándultak voltak, kiszerettek az addigi ellenzéki szereplőkből és vágytak egy új arcra, aki ismét reményt ad nekik Márki-Zay Péter kudarca után. Az újdonság ereje ellenzéki és kormánypárti oldalon is azt eredményezte, hogy Magyar Péter a figyelem középpontjába került, szinte minden vele volt tele és az ő általa felvetett témákkal vagy kijelentésekkel volt tele a hazai nyilvánosság. A kormányoldal is ezekre reagált.
Az utolsó ilyen látványos akciója Magyar Péternek a szilveszteri beszéde volt, amelyben előre hozott választást követelt. Visszanéztem az akkori írásomat, és már akkor arra figyelmeztettem, hogy Magyar Péter az előre hozott választással olyan magasra emeli a tétet, aminél már nincsen feljebb, így a nagy lelkesedésből gyors kiábrándulás és visszaesés lesz majd. Mint már akkor is jeleztem, 2025-nek nem az elejét, hanem a végét kell majd megnyerni, hiszen akkor már javában a 2026-os parlamenti választás kampányában leszünk, tehát sorsdöntő lesz, hogy az idei év végén melyik oldal lesz nagyobb lendületben.
Ebből a szempontból az elmúlt hetek, sőt, már lassan hónapok a Fidesz számára hoztak kedvező fordulatot. Donald Trump beiktatása, a javuló gazdasági környezet, a béke érezhető közelsége és a lendületet vett kommunikációs gépezet mind-mind azt eredményezte, hogy külpolitikai és gazdaságpolitikai mozgástérbővülés mellett bizony a belpolitikai lehetőségek is bővültek a kormányoldal számára.
Ennek mindenki számára látható jelei először Orbán Viktor februári évértékelő beszédében voltak, amikor a kormányfő egy kifejezetten lendületes és a jobboldal számára erőt adó előadást tartott.
A háború és a szankciók miatti nehéz évek után végre pozitív gazdasági bejelentéseket lehetett tenni, így például hogy a kétgyermekes édesanyák szja-mentesek lesznek vagy hogy a nyugdíjasok pedig áfa-visszatérítést kapnak. A gazdasági bejelentések mellett pedig olyan témákat emelt a politikai napirendre, mint a pride betiltása, illetve Ukrajna EU-tagsága, amelyek azóta is uralják a belpolitikai közbeszédet.
Mindeközben Magyar Péter egy kudarcos Partizán-interjút adott, amelyről mindenkinek a „Mennyi az idő, Marci?” kijelentés maradt meg. Ezután a bennfentes tőzsdei kereskedése miatt kellett magyarázkodnia, majd az évértékelő beszéde is meglehetősen gyenge és bakikkal teli volt.
Ugyancsak kellemetlen volt számára a Puzsér Róbert körül kialakult botrány, ami miatt még a közös beszélgetésüket is le kellett mondania, ráadásul konfliktusba is került emiatt az egyik legfontosabb szövetségesével, de természetesen Puzsér Róbert sietett leszögezni, hogy továbbra is Magyar Pétert támogatja.
Ez a lendületvesztés nemcsak a politikai napirenden látszódott, hanem a közvélemény-kutatásokban is. Hadházy Ákos például a Népszavának arról beszélt, hogy a belső felmérések az ellenzék számára jóval borúsabb képet mutatnak, mint amit a nyilvánosságban megjelenő közvélemény-kutatások jeleznek, emellett hozzám is eljutott több olyan információ, miszerint a Magyar Péterék számára készült kutatások húszszázalékos előnyt mutatnak Orbán Viktor számára a népszerűségi versenyben Magyar Péterrel szemben.
Sokáig próbálták ezt a trendfordulót titkolni a nyilvánosságban a baloldalhoz köthető kutatócégek, azonban az elmúlt hetekben több ilyen kutatócég is kijött a friss felmérésével, és ezek mind a Fidesz erősödését és a Tisza gyengülését jelezték. Magyarul már az ellenzéki közvélemény-kutatók sem tudják titkolni, hogy trendforduló van már náluk is.
Magyar Péter előzetesen azt remélte, hogy majd a március 15-e ebben változást hoz. Előzetesen azt hangoztatta, hogy Magyarországon még sohasem látott politikai akcióra készül, emellett egy klippremiert is a nemzeti ünnep elé időzített. Nos, mindebből semmi sem lett. Először is, a videóklip kifejezetten kínosra sikeredett, ráadásul az is kiderült, hogy az csak egy svéd zenekar zenei klipjének utánzása. Ami ugyancsak kellemetlen, hogy ez a svéd zenekar éppen a feloszlását jelentette be ezzel a klippel, ami szintén rossz üzenettel bírt a tiszások számára. A nagy március 15-i bejelentés is elmaradt, Magyar Péter egy széttartó és fókusz nélküli beszédet tartott, amelyben a már jól ismert állításait ismételgette, emellett ismertette, hogy a nemzeti konzultációt lemásolva egy kérdőívet akarnak kitöltetni a választókkal. Nos, ez minden, csak nem egy újszerű és soha nem látott politikai akció; ez egy sima ötlettelenségből fakadó pótcselekvés, a kormány nemzeti konzultációjának gyenge másolata.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy a március 15-ét a tömeg nagyságában és a lendületességben is Orbán Viktor nyerte, akinek a beszéde erőt sugárzott, még baloldali elemzők közül is volt olyan, aki szerint lényegesen jobb beszéd volt Magyar Péterénél. Emellett a politikai beszédek esetében mindig az a legfontosabb kérdés, hogy arról az azt követő napokban beszélnek-e az emberek, az abban felvázolt üzenetek uralják-e a politikai napirendet és ebből a szempontból is egyértelműen Orbán Viktor győzött, akinek a beszédét napokon át elemezték, értelmezték minden oldalon, míg Magyar Péter esetében ez teljesen elmaradt, szinte nem is emlékszik rá egy átlagember, miről beszélt a Tisza vezetője.
A kormányoldal témái ugyanakkor egyértelműen olyan erősek, hogy azokkal az ellenzéki oldal sem tud nem foglalkozni, Magyar Pétert is reagálásra kényszerítette. Ilyen téma például Ukrajna EU-tagsága és a pride betiltása. Mindkét esetben a kormányoldal mögött van a társadalmi többség, míg az ellenzéki szavazók megosztottak. Ezért is van szorult helyzetben Magyar Péter, aki angolnamozgásokkal igyekszik kibújni a kérdések elől, ha azok ezeket a témákat feszegetik.
Ukrajna esetében azonban a napnál is világosabb, hogy milyen álláspontot képvisel. A március 15-i rendezvényének az egyik legviccesebb jelenete az volt, amikor a színpadon feltette a kérdést, legyen-e Ukrajna EU-tag, mire a közönsége hangosan kiabálta, hogy igen. Ez is jól példázza, hogy a tiszások mit szeretnének, azonban ennél sokkal több bizonyíték is van. Emlékezetes volt például, amikor ukrán zászlós pólóban felállva tapsoltak Zelenszkij háborúpárti beszédének a tiszások az Európai Parlamentben vagy az a háborúpárti állásfoglalás is önmagáért beszélt, amin Magyar Péter neve is szerepelt, és ami ellen a tiszás EP-képviselők nem mertek nemmel szavazni. De szintén megköti Magyar Péter kezét az Európai Néppárt, amelynek vezetője, Manfred Weber minden tagpárttól elvárja, hogy teljes mellszélességgel álljon ki Ukrajna mellett, támogassa a fegyverszállítást és a háborúban álló ország uniós tagságát. A pride kapcsán sem kell gondolkodni, mi Magyar Péter álláspontja. Elmondta, hogy ha ő lesz a miniszterelnök, akkor lehet pride-ot tartani, emellett az a Bódis Kriszta szegődött mellé, aki Csipke Józsikákról ír, egy ismert genderaktivista.
Összefoglalva: a kormányoldal láthatóan lendületet vett, a kezdeményező szerepbe került, míg Magyar Péter reagál és a fontos napirendi kérdésekben kisebbségi álláspontot képvisel. Ezek után nem lenne meglepő, ha a következő hetek közvélemény-kutatásai további csökkenést mérnének a számára.
