A helyzet továbbra is átláthatatlan

Vélemény

A helyzet továbbra is átláthatatlan

AZ ELMÚLT HÉT ESEMÉNYEI – A konfliktusok sem Ukrajnában, sem a Közel-Keleten nem enyhültek.

Nógrádi György

egyesült államok Oroszország Irán Ukrajna JD Vance háború Donald Trump 2026. 04. 13. 5:01

Fotó: INDRANIL ADITYA

Az elmúlt hét legfontosabb hazai eseménye az amerikai alelnök magyarországi látogatása volt.

J. D. Vance nyíltan kiállt az Egyesült Államok nevében a Fidesz–KDNP-kormány és Orbán Viktor miniszterelnök mellett. Egyúttal elítélte az ukrán vezetés magyarellenes politikáját és a magyar miniszterelnök megfenyegetését. Kiállt hazánk mellett a brüsszeli zsaroló politikával szemben is.

Budapesti útja mindkét fél részére sikertörténet volt.

Az alelnöki út előtt vált egyértelművé, hogy az amerikai választási küzdelembe Ukrajna úgy avatkozott be, hogy az Egyesült Államoktól támogatásként kapott pénzek egy részét visszaadta a demokratáknak, hogy a demokrata jelöltet, Joe Bident támogassák az elnökválasztási harcban. Zelenszkijék célja Biden hatalomban tartása volt, mivel a demokrata amerikai kormány minden eszközzel támogatta Ukrajnát. Biden megválasztása azt jelentette volna, hogy Washington újabb négy évig támogatja az ukrán háborús politikát, és erre veszi rá szövetségeseit is Európában és Európán kívül is.

Donald Trump számára megdöbbentő volt, hogy az ukrán akció ellene irányult, és ez csak erősítette azt a véleményét, hogy az előző elnökválasztáson, amikor Biden – vitatható módon – legyőzte őt, csalás történt.

Az elnök kinevezett egy bizottságot a történtek kivizsgálására, ennek vezetője Vance alelnök.

Számomra a nagy kérdés az, hogy történt-e hasonló eset Európában is, volt-e példa az Ukrajnának legálisan átadott európai pénzek illegális visszajuttatására. Ha igen, és ezt lehet bizonyítani, rendkívül kínos helyzetbe kerülne az EU és a nyugat-európai vezetés. Ez ma még csak egy feltételezés, majd meglátjuk.

Trump eddig sem kedvelte az ukrán államfőt. Tavaly januári beiktatásától kezdve megszűnt Ukrajna ingyenes támogatása. Az amerikai elnök álláspontja az volt, hogy segély nincs, fegyvereladás van: Nyugat-Európa fizesse ki az amerikai fegyverek árát, és aztán ezeket átadhatja Ukrajnának.

Az ukrán helyzet kapcsán négy stratégiai elképzelés van.

Az Egyesült Államok békét akar, és ki akarja használni a kapcsolatait, nyílt és nem nyílt tárgyalásait Oroszországgal, hogy sikeresen alakítsa Kína-politikáját.

Moszkva bejelentette, hogy csapatai elfoglalták Luhanszk megye területének száz százalékát. Az orosz hadsereg – komoly kínai, észak-koreai és eddig iráni támogatással – sikeresen ellensúlyozta több tucat nyugati ország pénzügyi, politikai és katonai támogatását, amelyet Kijevnek nyújtottak és nyújtanak jelenleg is. Az orosz hadsereg egyre több külföldi, ezen belül afrikai zsoldost alkalmaz.

Ukrajna olyan feltételeket szab, amelyek végrehajtása lehetetlen. Követeli a négy év háborúban elveszített mintegy húszszázaléknyi területének a teljes visszaadását, a Krím félsziget visszajuttatását, és háborús jóvátételt vár el Oroszországtól.

Kijev bejelentette, hogy ha már a magyar vétó miatt nem kaphatja meg az EU által korábban megígért kilencvenmilliárd eurót, akkor kapjon idén negyvenmilliárdot védelmi hitelként.

Új fejlemény, hogy márciusban, először a háború történetében Ukrajna több dróntámadást hajtott végre, mint Oroszország. Kijev több csapást mért a Finn-öböl partján levő orosz olajkikötőkre is.

Nyugat-Európa vezetői futnak a pénzük után. Nem tudják feldolgozni, hogy sem az amerikaiak, sem az oroszok nem tartanak igényt a részvételükre a tárgyalásokon, és mindkét globális játékos átnyúl a fejük felett, hasonlóan a hidegháború időszakához.

A kőolaj- és a földgázellátás nehézségeire, az iráni háború árfelhajtó hatására nem voltak felkészülve.

Az EU vezetése változatlanul elutasítja azt a javaslatot, hogy vegyék fel a kapcsolatot Moszkvával, és onnan szerezzék be, mégpedig olcsóbban az Európa számára szükséges stratégiai nyersanyagokat. Brüsszel kitart az oroszellenes szankciók mellett. Az az álláspontja, hogy Oroszország néhány éven belül meg fogja támadni Európát. Az, hogy ez az érv nem bizonyítható, senkit sem érdekel.

Amíg a három globális játékos, az Egyesült Államok, Kína és Oroszország érdekalapon politizál, addig a meggyengült és régóta nem globális játékos, az EU morális alapon. A szövetség abból indul ki, hogy tartalékai nagyobbak, mint az oroszokéi, ami igaz. Egyúttal Ukrajna – csak idő kérdése – győzni fog, ami viszont nem igaz.

A múlt héten pakisztáni közvetítéssel aláírtak egy 14 napos fegyverszünetet az Egyesült Államok és Irán között. A megállapodás azonban rendkívül törékeny. Izrael támogatta ugyan a megállapodást, de szerinte ez nem érinti Libanont. Az iráni háború kezdete óta Izrael a legnagyobb bombázást hajtotta végre a síita Hezbollahhal szemben. Irán jelezte, hogy emiatt visszakozik a megállapodásból.

Az Egyesült Államok közös ellenőrzést akar Iránnal a Hormuzi-szorosban, és az így befolyó pénzből részesedést követel.

A közvetítésben Pakisztán oldalán részt vett Irak, Törökország és Egyiptom is. Utóbbi bejelentette, mostantól nem vásárol olyan Oroszország által szállított gabonát, amely a korábbi, jelenleg orosz ellenőrzés alatt álló ukrán területekről származik.

Az amerikai törvények szerint az elnök maximum hatvan nap időtartamra küldhet csapatokat külföldre. Utána kongresszusi hozzájárulás szükséges. Az elnök még a hatvan napon belül van, de figyelemmel kell lennie a közelgő őszi, félidős választásokra.

Kérdés, hogy a közel-keleti háború befejezése után meddig maradnak fenn a magas olajárak. Ki a valódi nyertese és ki vagy kik a vesztesei ennek a folyamatnak? A térség stratégiai nyersanyagait főként Kína, India, Japán és az EU vásárolja meg. Az Egyesült Államok kőolajból és földgázból is gyakorlatilag önellátó.

Mit bizonyít, hogy ennyire sebezhetők a térség szupergazdag arab államai? Mit jelent ez a háború az Arab/Perzsa-öböl olajmonarchiái számára? Mit jelent az eddig óriási profitot hozó ingatlanbefektetéseknek? Sok a kérdés, a válaszok még nem adottak.

Irán jó szándéka jeléül szabadon bocsátott két, évek óta iráni börtönben lévő francia állampolgárt. Emmanuel Macron francia elnök rögtön francia részvételt ígért a biztonságos hajózás biztosításában.

Folytatódik az élet-halál harc a Holdért és leegyszerűsítve a világűrért. Amíg a hidegháború időszakában ez amerikai–szovjet rivalizálást jelentett, ez a harc mára amerikai–kínai szembenállást hozott.

A szerző biztonságpolitikai szakértő