A globalizáció formáló ereje

Nem volna bajom az új törvény szándékával, ha nem arról szólna, hogy a politikai ellenfelet lejárassa, rosszabb esetben kriminalizálja, az eredeti politikai célról pedig egy szó sem esik.

Fotó: Polyák Attila

A törvény szövege rögtön az első sorában a „közbizalmat” említi. Helyreállítása egyik fő célja a törvénynek. Hát hogyne. Szeretném jelezni, hogy noha a „közbizalom” 19. századi elfelejtett fogalom volt egészen Sólyom László egyik beszédéig, amelyben ő eredetileg „társadalmi békét” akart írni, mire én azt javasoltam neki, hogy használja a „közbizalom” kifejezést. Azóta használja szinte mindenki ezt a fogalmat. De vajon hoz-e társadalmi békét a mostani közbizalom kialakítására tett intézményes erőfeszítés? Ha valaki állami eszközökkel akar igazságosságot elérni, akkor rendszerint pontosan az ellenkezőjét fogja elősegíteni. A szegénységet fölszámolók végül a szegénységet teszik általánossá. Aki egyenlősíteni akar, az többnyire növeli az emberek közti különbségeket. Mindez azért van, mert az emberi ész és akarat messze lemarad a természetes igazságosság által kialakuló viszonyok mögött.
De ez még nem minden. Szeretném bemutatni, miként vezetik be a globalizáció és ami ezzel azonos, az amerikanizálódás újabb és újabb szokásokban rögzített elemeit a magyar nyelvbe és ami fontosabb, a jogalkotásba, intézményesítési és kulturális folyamatokba. Magyarország mennyire amerikanizált? Amennyire a világ legtöbb országa. Hogy az angol politikai nyelv mennyire hatolt be az európai nyelvekbe, így gondolkodásmódba, azt jól mutatja az úgynevezett whistleblowing angol kifejezés behatolása mind az európai törvényhozásba, mind a magyar vállalatok, intézmények és most már államigazgatás területére is, ugyanis a vagyonvisszaszerzési hivatalt létrehozó törvény erre külön is kitér. Az EU a 2019. október 23-i EU 2019/1937 európai parlamenti és tanácsi irányelvben fogalmazta meg a whistleblowing intézményesítését. Mivel nincs magyar megfelelője az angol whistleblowingnak, ezért egy körbeírt magyar kifejezés helyettesíti: „visszaélések bejelentése”. Gyönyörű példa, amikor egy angol szó vagy kifejezés behatol egy más nyelv és ország közéletébe, s ott találkozik a helyi kulturális közeggel. A „whistleblowing” eredetileg azt jelentette, hogy az angol rendőr a sípjába fúj, amikor valamilyen bűncselekményt észlel egy gyanús helyszínen. Az angol – elsősorban az amerikai angolban – abszolút pozitív értelme van: az igazság kiderítésének része a „síp megfújása”. Az informátor, a besúgó, a spicli, a tégla, persze, mind negatív hangzású az angolban is. Mi a különbség a „visszaélést bejelentő” és az „informátor” között? Politikai döntés kérdése… Az Orbán-kormány a belső jogrend részévé tette az európai elvet a visszaélések bejelentéséről egy 2023-as törvényben, most viszont mit olvasunk az új vagyonvisszaszerzési törvényben? Ezt: „A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény módosítása A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény 32. § (1) bekezdése a következő k) ponttal egészül ki: (Elkülönített visszaélés-bejelentési rendszert hoz létre) »k) a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal.« A panaszokról, a közérdekű bejelentésekről, valamint a visszaélések bejelentésével összefüggő szabályokról szóló 2023. évi XXV. törvény 32. § (1) bekezdés i) pontjában a »Hivatal és« szövegrész helyébe a »Hivatal,« szöveg lép.” Röviden: saját képére fogja szabni a meglévő törvényi szabályozást a hivatal. A jogban csak akkor bízunk, ha a mi politikánkat fejezi ki. Ez rendben van, csak akkor ne vonják kétségbe más politikai erő saját elképzeléseinek a legitimitását.

Az egész magyar modernizáció története leírható a nyugatosok és a magyar identitást keresők közti ellenséges viták és ocsmány cselekedetek fejezeteiben. Százféleképen le van írva, hogy a whistleblowing miért jó intézmény, de a józan ész és a tapasztalat alapján csak azt lehet mondani: igen gyorsan besúgó intézménnyé alakulhat át ez az angolszász intézmény a magyar irigység, sunyiság és bosszúvágy kultúrájában. Amerika versenyszellemű, pragmatista és teljesítményelvű kultúra, a magyar az alkalmazkodási kényszereiből fakadóan opportunista, igénytelen és ugyanakkor sznob progresszivista. S ezen sem jogászok, sem politikusok eddig nem tudtak változtatni.