Miután nyilvánosságra került, hogy Trócsányi László igazságügyi miniszter brüsszeli megbízatása miatt távozik tárcavezetői beosztásából, kíváncsian vártam meglepően fiatal, harminckilenc éves utódja, Varga Judit hivatalba lépését.
Képernyőn keresztül először csak az jött át róla, hogy kedves mosolya rokonszenves személyiséget takar, éleslátása, gyors gondolkodása pedig szellemi képességeiből is azonnal megcsillantotta a lényeget. Nem tévedtünk, hiszen a Miskolci Egyetem jogi karára járva Tudós volt a beceneve, miközben négy nyelven képes meggyőző módon tárgyalni.
Stílusa kedvesen következetes, rokonszenvesen határozott, ám egy pillanatra sem hagy kétséget afelől, milyen alapelvek mentén és célok elérése érdekében érvel. Tehát a fentieket összegezve kifejezetten szerencsés választásnak tűnik, az ország minden valószínűség szerint jól jár vele.
Emellett három gyereket nevelnek férjével, a tárgyalások között ma is szívesen kosárlabdázik, fut vagy éppen dekázgat, és ebben a műfajban – a Facebook-videója szerint – férfiakat megszégyenítő mennyiséget, harminchetet is el tud érni. Családszerető alkata mellé jóval szélesebb közösségnek is részese, a família mind az öt tagja szenvedélyes Fradi-drukker.
Szóval Varga Judit ízig-vérig felkészült és sokoldalú hölgy, aki nyilván már korábban se került volna fontos tanácsadói, majd EU-s kapcsolatokért felelős államtitkári pozícióba, ha nem értett volna egyet az emberi értékek alapjait jelentő uniós kormányzati elvekkel: a nemzetállamok európai szerepének erősítésével, a bevándorlásellenességgel és a keresztény kultúra megőrzésére való erőteljes törekvéssel.
S nem pusztán azért, mert bárki – például Orbán Viktor – ezt várná el tőle, sokkal inkább azért, mert józan gondolkodású magyar emberben fel sem merül ezen nemzetbiztonsági értékek elutasítása. Hiszen csak ezeket lehet szívből, jó lelkiismerettel, az igazság biztos tudatával, odaadással szolgálni.
Érdekes módon ezt valahogy most az ellenzéki sajtó vágyvezérelt redakciói is hasonlóképpen gondolhatták, mert a Varga Judit miniszteri kinevezése előtti országgyűlési bizottságokban történt meghallgatásáról a tőlük is elvárható tárgyszerűséggel tudósítottak a „haladók” zászlóshajói, az Index, a Hvg.hu és a 444 is. A kisebb piszkálódásokra a lényeget tekintve kár szót vesztegetni.
Olyan kifejezések, hogy arrogancia, hogy gyűlölet, netán agresszivitás, könyörtelenség vagy intranzigencia, még véletlenül sem merültek fel egyik beszámolóban sem. Nyilván azért, mert ilyen konfliktuskereső kommunikáció egyáltalán nem volt jellemző a bizottsági meghallgatásra.
Az ATV A nap híre című műsorának vendégei viszont – érthetetlen módon – minden erejükkel azon voltak, hogy a fenti igaztalan, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő dehonesztáló jelzőkkel lehetőség szerint minél jobban befeketítsék Varga Juditot.
Tüttő Kata, az MSZP elnökségi tagja például azért nevezte arrogánsnak, mert az Európai Ügyészséghez való csatlakozást a jelölt azzal válaszolta meg, hogy ez alkotmányba ütközik, ezért Magyarország nem csatlakozik. – Ez ilyen egyszerű – tette hozzá természetesen.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy Varga Judit járt a tranzitzónákban, ahol tapasztalata szerint mind a higiénia, mind az oktatás, mind az ott dolgozókból áradó szeretet magasan az európai átlag felett van, Tüttő úgy reagált: „Hogy lehet azt mondani, hogy szeretet van, miközben gyűlöletkampány zajlik évek óta?”
A magát rendre függetlennek beállító másik vendég, Kukorelly Endre író a pártoktól való távolságtartását tavaly például azzal demonstrálta, hogy az áprilisi parlamenti választások estéjén az eredményvárást véletlenül az MSZP bázisán szurkolta végig. Ennek ellenére azonban álszeméremből Tüttő állásfoglalását politikai megnyilvánulásnak minősítette.
Majd „független” írói nyelven ott folytatta, ahol Tüttő abbahagyta, nevezetesen azzal, hogy Varga Judit a könyörtelenség, a hajlíthatatlanság helyett sokkal többre menne, ha kedvesen beszélne, megengedően, elismerve például, hogy a kormány ezt is, azt is rosszul csinálta. Röhej.
Nyilvánvaló: nem akarnak ezek az emberek semmi mást, csak hivatalból, minden alap nélkül befeketíteni azokat a kormányzati szereplőket, akik éppen az útjukba kerülnek. Most éppen a szemlátomást briliáns képességű, kedves fiatal családanyát. Az egyik politikusként gyalázta, a másik „független” íróként „húzogatta” a fülét. Pedig akár még büszkék is lehetnének rá.
Egy-egy ilyen televíziós villanás lényegének írásos rögzítése jó alkalmat kínál arra, hogy ismételten rámutasson, még véletlenül sem szabad az ellenzék kezébe a hatalmat átengedni, mert akkor intézményesen ugyanúgy láttatnák az általuk pillanatok alatt ismét előállított szakadékmélységű rosszat jónak, ahogy most a ragyogót igyekeznek koromfeketeként feltüntetni. Hiszen a magyarok eddig velük mindig csak a rövidebbet húzták.
A szerző újságíró
