Ezek őrültek vagy gazemberek? 2. rész

Az őrült gazember ki is mondja: a gazdagoknak tilos szaporodni, szaporodni ott vannak a feketék Afrikában meg az arabok a Közel-Keleten, azok majd idejönnek, és szép lassan átveszik a helyünket.

Táborszki summázata szerint ez a sor a végtelenségig folytatható. Összegzésképpen ezt a cikket idézi: „Ahogyan dr. Pat Michaels klimatológus és dr. Ryan Maue meteorológus írták a Wall Street Journal hasábjain 2018 júniusában, »nem csupán Hansen úr az, aki tévedett. Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete által megalkotott modellek általánosságban kétszer akkora melegedést jósoltak, mint az azóta megfigyelt melegedés, amióta 40 éve kezdetét vette a műholdas globális hőmérsékletmérés. […] Immár Hansen úr számos előrejelzését megítélhetjük a történelem alapján. Erősebbé váltak-e a hurrikánok, ahogyan azt Hansen úr megjósolta egy 2016-os tanulmányban? Nem. Az 1970-től kezdődő műholdas adatok ennek semmi bizonyítékát nem mutatják a globális felszíni hőmérséklettel kapcsolatban. Nagyobb károkat okoznak a viharok az Egyesült Államokban? A Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal adatai semmiféle növekedést nem mutatnak a károkban, a GNP százalékában mérve. Mi a helyzet az erősebb tornádókkal? Az igazság talán épp az ellentéte, mivel a hivatal adatai csökkenést mutatnak. A meg nem történt dolgok listája hosszú és fárasztó.«”

Hosszú és fárasztó, valóban. És ezen a ponton térünk vissza a HVG-ben meginterjúvolt Jorgen Randershez, a „klímastratégia professzorához”. A HVG már az interjú előzetesé­ben jó érzékkel kiemeli mindazt, ami remekül igazolja a címben felvetett dilemmánkat, vagyis hogy ezek őrültek vagy gazemberek, s a kiemelés remekül és cáfolhatatlanul igazolja a dilemma feloldását is: mindkettő.

Randers szerint 2050 után a Föld népessége meredeken fog zuhanni. Lehet? Lehet. Mindenesetre ezekben az előrejelzésekben az a legjobb, hogy akik jósolják, nevezett időben már nem lesznek életben, így aztán nem kell jótállniuk a szavaikért. Van azonban, amiért igen.

„Olyat csak Ceausescu Romániájában és a mai Magyarországról olvastam, hogy a hatalom a lakosság számának emelésével akarná igazolni, milyen fantasztikus az ő országa” – jelenti ki a norvég „professzor”, s ezen kijelentés egyszerre bizonyítja, hogy őrült és hogy gazember. Ugyanis eleve két olyan dolgot mér össze és említ egy lapon, amelyek nem összemérhetők.

Ceausescu azért tiltotta az abortuszt és igyekezett növelni országa lélekszámát, hogy legyen kikkel betelepíteni Erdélyt és a Partiumot, legyen kikkel végrehajtani és befejezni az etnikai genocídiumot, a magyarság eltüntetését, beolvasztását a többségi társadalomba, kulturális nyomait pedig végképp eltörölni a föld színéről (lásd még falurombolás).

Hogy jön ez a mai magyar kormány népességszám-növelő erőfeszítéseihez, amelyek pusztán azt a célt szolgálják, hogy a magyarság ne tűnjön el a föld felszínéről? Micsoda ostoba, aljas és lelketlen gazember az, aki ezt összemossa? Igen, úgy hívják, hogy Jorgen Randers. És „professzor”. S persze van remek ötlete arra is, miképpen kell megmenteni a bolygót. Szerinte ugyanis a jólét a népsűrűség alacsonyságától függ. S miképpen lehet a népsűrűséget alacsonyan tartani? Randers szerint „meg kellene célozni az egygyerekes családmodellt, és végre azokat a nőket jutalmazni, akik nem alapítanak nagycsaládot. A gazdag világban ez még fontosabb, hisz itt a legmagasabb az egy főre jutó fogyasztás.”

A „professzor” pont olyan, mint egy náci-kommunista. A jakobinusokkal elkezdődött társadalommérnökök és embertelen ideológiák képviselője, akinek kizárólag az ember nem számít. Ellenkezőleg, éppen az emberek, életek, egzisztenciák, lelkek, családok, nemzetek, álmok és hitek elpusztítása számít, valami elmebeteg egyenlőség nevében.

És a „professzor” még korlátolt is! Ugyanis tudjuk: ahhoz, hogy egy emberi közösség egyáltalán fennmaradjon, 2,2-es termékenységi rátára van szükség. Vagyis egy társadalom kizárólag akkor képes önmaga reprodukálására, ha legalább kétgyermekes családmodellben gondolkodik. Az egygyermekes családmodell út a kihaláshoz. Ez a megkerülhetetlen tény.

Ez volna a mesterterv? Dehogy!

A mesterterv az európai népesség pótlása majd lecserélése migránsokkal. Mert ez az őrült gazember ki is mondja: a gazdagoknak tilos szaporodni, szaporodni ott vannak a feketék Afrikában meg az arabok a Közel-Keleten, azok majd idejönnek, és szép lassan átveszik a helyünket. S persze ennek a nyomorultnak az sem jut eszébe, hogy a feketék és az arabok azért jönnek ide, hogy pont annyit fogyasszanak, mint mi, ellenben nem tűnik úgy, hogy az európai fehér emberhez hasonlóan kedvük lenne kihalósdit játszani.

Vagyis idejönnek, lecserélnek bennünket, ugyanannyit fogyasztanak, és szépen szaporodnak. Bravó, „professzor”! S abban is biztos vagyok, hogy éppen Afrikában és a Közel-Keleten lenne szükséges minél előbb hozzálátni a radikális népességszabályozáshoz, mert teljességgel életellenes az a tény, hogy ma ott, ahol minden feltétel adott két-három-öt gyerek felneveléséhez, ott a népesség nem szaporodik, míg ott, ahol semmilyen feltétel nem adott ehhez, ott szaporodnak, folyamatosan hozzák világra és termelik újra a nyomort, amely nyomor és roncstársadalom pedig rászabadul a világ szaporodni nem akaró, ám gazdag felére. De ez a felvetés nyilván maga a nácizmus, legalábbis a Randers-féle őrült, lelketlen, társadalommérnök gazemberek szerint.

Emlékeznek még, mivel kezdtük ezt az írást? Egy bizonyos Paul R. Ehrlich jövendölésével. Nevezett a Stanford Egyetem népességtanulmányok professzora (!), és azt jövendölte 1968-ban, hogy a hetvenes években százmilliók fognak éhen halni, „15 éven belül” elkövetkezik a végzetes és leírhatatlan kataklizma. Nem fogják elhinni, mit javasolt akkor ez a „professzor”! Hát ezt: „Népességkontrollt kell alkalmaznunk itthon, remélhetőleg az ösztönzők és büntetések rendszerén keresztül, de kényszerrel, ha az önkéntes megoldások kudarcot vallanak.”

Ez az ember a mai napig „professzor” a Stanford Egyetemen. Jó lenne összehozni a másikkal, a norvéggal, hátha remekül el tudnának beszélgetni. „Professzorok” egymás között. Egy ápolt park mélyén álló elegáns kastélyban, ahol halkan beszélnek az ápolók, és rács van minden ablakon.

Az írás első részét ITT olvashatják!