Fehérgalléros bűnözők Európában

A törvények létezése már az antik világban is a társadalmi összetartozás egyik záloga volt, olyan mankója az emberiségnek, amely képessé tette a mindennapok kihívásai­nak kezelésére.

Gulyás Gergely szerint Brüsszel nem illetékes a minket is érintő migrációs kérdésekben Fotó: Havran Zoltán

Mindezek ismeretében azonban felvetődik a kérdés, hogy az illegális migráció, pontosabban a nem kívánt invázió esetében ugyanez a kézenfekvő józanság miért nem működik? Miért nem merül fel a többségben, hogy Európa-szerte súlyos alkotmánysértés folyik. Tudvalévő, hogy az európai országok alkotmányai, alaptörvényei – kivétel persze például Finnország, ahol nincs írott alkotmány – egyértelműen fogalmaznak a határok sérthetetlenségének elvéről. Nem a határok védelmét, hanem sérthetetlenségét húzzák alá. Egy adott állam külső és belső szuverenitásának ugyanis egyik alapvető feltétele a területiség, a fennhatóság egyértelmű meghatározása és annak szilárd védelme. A területviták vagy a külső határok őrizetlensége, az állam stabilitását, ezzel egyben az állampolgárok biztonságát és a társadalmi rendet veszélyeztetik. Nem véletlen tehát, hogy aki a határőrizetet veszélyezteti, a határokat sérti, az egyben alkotmánysértő cselekedetet hajt végre. A magyar nyelvben is „határsértőkről” beszélünk, amikor valaki iratok és engedély nélkül akar bejutni az országba. Érdemes tehát leszögezni még egyszer: az illegális határátlépés nem egyszerűen törvénytelen, hanem alkotmánysértő bűncselekmény.

A jelenkori folyamatokat vizsgálva az alkotmányos szuverenitás szűrőjén keresztül különösen paradox és egyben megmagyarázhatatlan az a helyzet, amikor bizonyos politikai erőterek napi szinten amellett érvelnek, hogy illegálisan is jöhessenek tömegek Európába, ráadásul a közvélemény támogatását kérik ehhez. Leegyszerűsítve a képletet: komplett társadalmakat bujtanak fel alkotmánysértő cselekedetre. Teszik ezt politikai hatalmuknál, befolyásuknál fogva, egyéni céljaik érdekében. Eközben a civilizált társadalmak működésének három alappillére, a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom nem képes rendet tenni a politikai visszaélések, illetve a fehérgalléros bűnözés napi gyakorlatában.

Amennyiben a határok sérthetetlenségének elve elavultnak tetszik, a parlamentek változtassák meg az erre vonatkozó alkotmányos joghelyzetet! A végrehajtó hatalmaknak – kormányoknak – viszont a változás bekövetkeztéig érvényt kell szerezniük a jelenlegi törvényeknek, vagyis a határok sérthetetlenségét garantálniuk kell. Ha nem teszik, és folytatódik az invázió, a bíróságoknak lépniük kell, és mindenkit vád alá kell helyezniük és el kell ítélniük, a cselekmény súlyának mérlegelése mellett, aki részt vesz a törvénytelenségben. A bíróknak a felbujtókkal szemben is lépniük kell, mert sok esetben ezek olyan politikusok, akiknek éppen a legfontosabb feladata a rend garantálása, a szabályok betartatása lenne. Ezt ugyanis sohasem írhatja felül pártpolitikai érdek.

Olaszországban mégis megtörtént – nem csak ott, gondoljunk az osztrák belügyminiszter kálváriájára –, hogy a törvényeket betartatni akaró belügyminisztert, Matteo Salvinit kiszorították a hatalomból, mert kényelmetlenné vált az olasz alkotmányt tudatosan sértő olasz politikai elit Brüsszel által instruált tagjainak. Még Giuseppe Conte miniszterelnök is köpönyeget váltott, és a migrációt nyíltan támogató baloldali Demokrata Párttal lépett koalícióra. A közvélemény szemét pedig lelki terror alatt tartva próbálják humanitárius kendővel eltakarni, hogy ne is vegye észre a törvénytelen eljárást. A legfőbb érvük a humánum emlegetése. A lélekvesztőkön útnak indulókkal szemben épp az az embertelenség, ha azt akarják elhitetni velük, hogy jó döntés volt útra kelni. Mert nagyon gyorsan az idegenek is szembesülnek azzal, hogy a törvényeket még a jó szándék sem írhatja felül. A paragrafusokat csak újratárgyalt és a parlamentek által megszavazott új jogszabályok módosíthatják. Mert így maradhat meg az alkotmányosság.

A szerző titkosszolgálati szakértő