Önmagukat intézik el a kirekesztés bajnokai

Valóságos verseny dúl köztük, ki tudja nagyobb elánnal és hatékonysággal sértegetni, fenyegetni a kormánypártokat, illetve a radikális baloldallal egyet nem értő polgárokat.

Budapest, 2018. december 12. Szél Bernadett független képviselő (elöl k) és Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője (j) sípot fúj az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. december 12-én. Mögöttük jobbról Ungár Péter, közöttük Schmuck Erzsébet, az LMP képviselői. MTI/Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

Világszerte megfigyelhető, hogy egyre arrogánsabbá válik a globalista baloldal, amely már a fizikai erőszaktól sem riad vissza. Ez az agressziófokozás kirívó módon nyilvánult meg legutóbb a Sea-Watch 3 kapitányának, Carola Racketének törvényellenes, hajókon és embereken kíméletlenül áttörő terrorattakjában. Az olasz parti őrség legénységének – és az állítólagos menekülteknek – az életét sodorta veszélybe az előtte álló vízi járműveknek hajtással.

De hát nem éppen ugyanez a fokozott agresszivitás nyilvánul meg a hazai ellenzék szélsőséges szereplésében? Az év végi országházi és a köztévé épületén belüli pankráció csak nyitány volt, ugyanezt a hisztérikus nyomvonalat követik azóta is.

Valóságos verseny dúl köztük, ki tudja nagyobb elánnal és hatékonysággal sértegetni, fenyegetni a kormánypártokat, illetve a radikális baloldallal egyet nem értő polgárokat. Az egyik csúcsteljesítmény kétségkívül Bangóné Borbély Ildikó MSZP-s képviselő részéről az ország nem mellettük álló többségének a lepatkányozása volt. Alig volt kevésbé sértő több millió magyar állampolgárra nézve, amikor a családtámogatási konzultációs ívet miszlikbe marcangolta a parlamentben.

Iméntieket azért érdemes feleleveníteni, mert nyílegyenesen ezt a módszert követték azok az ellenzéki európai parlamenti (EP-) képviselők, akik bevallott, sőt büszkén vállalt utálatból nem szavazták meg Járóka Líviát az Európai Parlament alelnökének, sőt képesek voltak ellene kampányolni más országbeli képviselők között. Erre a minősíthetetlen, szélsőségesen kirekesztő, nemzetellenes, a parlamentarizmus szabályaival szöges ellentétben álló magatartásra még az sem lehet halovány mentség, ha azt hiszik: emiatt a suttyó morálnélküliség miatt jutottak be az EP-be.

A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a fideszes politikus tizenöt éves képviselősége alatt általános tiszteletet vívott ki magának a nők, a jobb sorsra érdemes szegények és a kisebbségek ügyének magas színvonalú felkarolásával, míg akik ki akarták rekeszteni az EP döntéshozó fórumának munkájából – a momentumos Cseh Katalin, Donáth Anna, a DK-s Gyurcsányné Dobrev Klára –, eleddig egy percig sem voltak az Európai Parlament tagjai.

Az eljárás gusztustalanságát fokozza, hogy Járóka az első és ez idáig egyetlen roma képviselő az Európai Parlament történetében, ennélfogva a diszkriminatív fellépés ellene vitathatatlanul rasszista felhangú. A megtámadott nem vette fel a kesztyűt, és úgy reagált: ő inkább örül annak, hogy rajta kívül van még egy magyar alelnöke az Európai Parlamentnek.

Nagyvonalúságával megszégyenítette a gyűlölködő baloldali női klikket. Mi a balos női szakasz tombolásának ideológiai háttere? Az, hogy valójában nem ismerik el a jobboldali, konzervatív, illetve bármilyen más, az övékétől eltérő gondolkodás, politikai irányzat jogát a létezéshez. Vagyis több mint száz éve egy szemernyit sem tudtak előrelépni a szélsőséges baloldali, marxista–leninista kottából.

Ez az embereken, minden humanitárius megfontoláson keresztülgázoló magatartás hozza közös nevezőre a Sea-Watch 3 kapitánya és társai mögött álló NGO-kat, pénzmogulokat és a Cseh–Donáth–Dobrev likvidátortrojkát.

Továbbá természetesen mindazokat a magyar ballib EP-képviselőket, akik a jogállamiságot felrúgva nem szavazzák meg a fideszes jelölteket az európai parlamenti bizottságok alelnöki posztjaira. A másik közös elem: patologikusan csőlátásos csökönyösségükben még nagy tanítómesterük, Lenin mondását sem fogadják meg: ami nem megy, azt ne erőltessük. Márpedig nem csupán erőltetnek valamit, de minél nagyobb az ellenállás, annál inkább forszírozzák.

Így próbálják lenyomni az emberek torkán az illegális migrációt éppúgy, mint saját életidegen, nemzetelhagyó politikájukat, valamint totalitárius übermensch-önképüket. Minél inkább elutasítják az emberek az agresszivitásukat, annál inkább fokozzák azt, mert úgy képzelik: csak abban hibáztak, hogy nem voltak elég erőszakosak.

Az a tévképzetük, hogy az agresszió nemcsak pótolja, hanem meg is teremti a lakosság félelmi reakcióin keresztül az áhított többséget. Ez a gőgös magatartás viszont azt váltja ki, hogy tovább növekszik az elutasítottságuk.

Pánikba estek attól, hogy nincs már masszív többségük Európában. Ha pedig változatlanul ugyanazt a választókat és a józan észt semmibe vevő politikát folytatják, a kudarc állandósulni és mélyülni fog. Amerika után Európában is veszni látszik a hegemóniájuk, és ezt a rengeteg balos kamikazeakció sem képes ellensúlyozni.