Önmagukat intézik el a kirekesztés bajnokai

Valóságos verseny dúl köztük, ki tudja nagyobb elánnal és hatékonysággal sértegetni, fenyegetni a kormánypártokat, illetve a radikális baloldallal egyet nem értő polgárokat.

Budapest, 2018. december 12. Szél Bernadett független képviselő (elöl k) és Szabó Tímea, a Párbeszéd frakcióvezetője (j) sípot fúj az Országgyűlés plenáris ülésén 2018. december 12-én. Mögöttük jobbról Ungár Péter, közöttük Schmuck Erzsébet, az LMP képviselői. MTI/Máthé Zoltán Fotó: Máthé Zoltán

Az eljárás gusztustalanságát fokozza, hogy Járóka az első és ez idáig egyetlen roma képviselő az Európai Parlament történetében, ennélfogva a diszkriminatív fellépés ellene vitathatatlanul rasszista felhangú. A megtámadott nem vette fel a kesztyűt, és úgy reagált: ő inkább örül annak, hogy rajta kívül van még egy magyar alelnöke az Európai Parlamentnek.

Nagyvonalúságával megszégyenítette a gyűlölködő baloldali női klikket. Mi a balos női szakasz tombolásának ideológiai háttere? Az, hogy valójában nem ismerik el a jobboldali, konzervatív, illetve bármilyen más, az övékétől eltérő gondolkodás, politikai irányzat jogát a létezéshez. Vagyis több mint száz éve egy szemernyit sem tudtak előrelépni a szélsőséges baloldali, marxista–leninista kottából.

Ez az embereken, minden humanitárius megfontoláson keresztülgázoló magatartás hozza közös nevezőre a Sea-Watch 3 kapitánya és társai mögött álló NGO-kat, pénzmogulokat és a Cseh–Donáth–Dobrev likvidátortrojkát.

Továbbá természetesen mindazokat a magyar ballib EP-képviselőket, akik a jogállamiságot felrúgva nem szavazzák meg a fideszes jelölteket az európai parlamenti bizottságok alelnöki posztjaira. A másik közös elem: patologikusan csőlátásos csökönyösségükben még nagy tanítómesterük, Lenin mondását sem fogadják meg: ami nem megy, azt ne erőltessük. Márpedig nem csupán erőltetnek valamit, de minél nagyobb az ellenállás, annál inkább forszírozzák.

Így próbálják lenyomni az emberek torkán az illegális migrációt éppúgy, mint saját életidegen, nemzetelhagyó politikájukat, valamint totalitárius übermensch-önképüket. Minél inkább elutasítják az emberek az agresszivitásukat, annál inkább fokozzák azt, mert úgy képzelik: csak abban hibáztak, hogy nem voltak elég erőszakosak.

Az a tévképzetük, hogy az agresszió nemcsak pótolja, hanem meg is teremti a lakosság félelmi reakcióin keresztül az áhított többséget. Ez a gőgös magatartás viszont azt váltja ki, hogy tovább növekszik az elutasítottságuk.

Pánikba estek attól, hogy nincs már masszív többségük Európában. Ha pedig változatlanul ugyanazt a választókat és a józan észt semmibe vevő politikát folytatják, a kudarc állandósulni és mélyülni fog. Amerika után Európában is veszni látszik a hegemóniájuk, és ezt a rengeteg balos kamikazeakció sem képes ellensúlyozni.