Szolgálatok régen és ma

A titkosszolgálatok nem dőlhetnek be jól hangzó és csábító újításoknak, mert ez egyben csapda is lehet számukra, ha nem eléggé megfontoltak.

Budapest, 2019. szeptember 19. Az Alkotmnyvdelmi Hivatal cmere a szervezet jonnan tadott szkhzban Budapesten 2019. szeptember 19-n. MTI/Mth Zoltn Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Nyilvánvaló (ehhez még operatív tapasztalat sem kell), hogy a mai viszonyok között a technológiai és digitális fejlődésben rejlő lehetőségek olyan megoldásokat kínálnak, melyek markánsan háttérbe szorítják a régi – az internet nélküli világ – módszereit, mind a személyi feldolgozó munkában, mind az egyéb információszerző tevékenységben.

A titkosszolgálatok lehetőségei az emberek – részben az internet provokálta – kitárulkozó magatartása miatt rendkívüli módon megsokszorozódtak. A közösségi oldalak, akár a virtuális kartotékok, tálcán kínálják a személyes, érzékeny adatok ezreit, mutatják a kapcsolati hálót, „beszámolnak” az alany mozgásáról, tevékenységéről. Egy-egy célfeladat elvégzésének nagyobb hányadát egy irodában ülve, laptop segítségével el tudja végezni az operatív tiszt.

A kérdés csak az, hogy ez elég-e, illetve hogy hol van a speciális felkészültséget igénylő operatív akciók hozzáadott értéke: az a 15-20 százalék olyan forrásadat, ami nincs a világhálón, és csak beépüléssel vagy más módszerrel szerezhető meg.

Arról se feledkezzünk meg, hogy az 1200 kilométer kábelen átfutó adatok jól felkészült ellenérdekű szolgálatok, néha akár egy-egy ügyes hekker számára is – technikailag nem túl nagy erőfeszítéssel – hozzáférhetők. Elfogult és csökönyösen maradinak minősülő véleményem szerint nincs abszolút értékű technikai védelem.

A fejlődés persze megállíthatatlan és követni kell, minden nosztalgiától függetlenül, miközben koncepcionálisan és persze stratégiai értelemben azt is leszögezhetjük, hogy ezen virtuális fejlődés csak a civil világ számára nem jelent – látszólag – rendkívüli biztonsági kihívást.

A magam részéről azonban még az úgynevezett civileket is óvnám a közösségi hálók veszélyeitől, de ez más téma.

Ami a titkosszolgálatokat illeti, nem dőlhetnek be jól hangzó és csábító újításoknak, mert ez egyben csapda is lehet számukra, ha nem eléggé megfontoltak és csupán a napi eredmények elérésére koncentrálva működnek. A webes szolgáltatók meghatározható pénzügyi csoportok kezében vannak. Amiből egyenesen következik, hogy nem éppen nemzetbiztonsági érdeket szolgálnak, viszont operatív kockázatot jelentenek.

A védett épületek elhelyezésének decentralizáltsága persze nem garantál tökéletesen konspirált megoldást, de megnehezítheti az ellenség dolgát, akadályozza operatív támadásukat. A magyar szolgálatok illetékes politikai és szakmai vezetői nyilvánvalóan tisztában vannak a helyzet érzékenységével és a kihívásokkal. Ugyanakkor nem elég hangsúlyozni, hogy az operatív munka bonyolultsága napi szinten követeli meg a civil világnál lényegesen fejlettebb védelmet.

A helyzet folyamatos elemzése nem régi és új kor kérdése. Hisz a kémkedés és annak elhárítása a három ősi mesterség egyike. És ez így is marad, függetlenül attól, hogyan fejlődik a minket körülvevő világ. Vannak jelentős szolgálatok, ahol újra papíralapú jelentéstétel dívik, amit mechanikus írógépen készítenek. Na nem minden anyagot, de minden olyat, amit rejteni akarnak az illetéktelen érdeklődők elől, legyenek azok ellenségek vagy baráti szolgálatok.

A technika halad, miközben a titkok világában élők helyzete nemhogy egyszerűbb lenne, hanem még jobban bonyolódik. Az irigylésre méltó, szép új épületekben is megtartandók a régi alapelvek, miszerint a munka, a hálózatok védelme – miként életük – a konspiráció biztosításán múlik, bárhol is legyen az operatív tiszt irodája.

A szerző titkosszolgálati szakértő